Nemzetgyűlési napló, 1920. X. kötet • 1920. május 20. - 1920. június 10.

Ülésnapok - 1920-204

520 A Nemzetgyűlés 204, ülése 1921, évi június hó 8-án, szerdán. fizetési osztályban, tehát csak a II. osztályon utazhatik. (Egy hang jobbfelöl: Es nagyon helyes !) A pénzügyminister ur állandóan azt han­goztatja, amikor egyes tisztviselő kategóriák fizetésemelésért, vagy más egyéb segítségért for­dulnak hozzá, hogy a legjobb fizetésemelés az a valutapolitika, amit ő csinál, nevezetesen, hogy a pénz értékét fel fogja emelni. A tisztviselők azonban állandóan azt hajtogatják, hogy hiszen nagyon szép dolog, ha a pénzügyminiter ur fel­emeli a pénz értékét, de vájjon őreájuk nézve van-e jelentősége a pénz ilyentén való emelésé­nek, amikor nekik nincs pénzük, aminek az értéke megjavulhatna, tehát ők amúgy sem tud­ják azt megszerezni, amire szükségük volna. Felszólalásom főképen a vasúti jegyekre vonatkozott és ebben a tárgyban a következő határozati javaslatot vagyok bátor beterjeszteni (olvassa) : »A Nemzetgyűlés utasítja a kereskede­lemügyi ministert, hogy az állami és közalkal­mazottakra, valamint azok hozzátartozóira vo­natkozó azon rendeletét, amely az egyes vasúti kocsiosztályok kedvezményes használati jogát fizetési osztályok szerint szabályozza, helyezze hatályon kivül s ezáltal tegye ismét lehetővé, hogy nevezettek arcképes igazolványuk alapján a megszabott kedvezmények élvezetével ezentúl is tetszészerinti kocsiosztályon egész éven át és bármilyen távolságra utazhassanak.« (Helyeslés.) En teljes bizalommal viseltetem a kereske­delemügyi minister ur iránt, és hiszem, hogy ezt a kérdést méltóztatik megfontolás tárgyává tenni és az igények kielégítésével rendezni. Azonkívül legyen szabad még felhívnom a keres­kedelemügyi minister ur figyelmét egy igen fontos másik kérdésre is, amely ugyan nem egészen országos jellegű kérdés, hanem inkább a főváros és környékére vonatkozik. Méltóztatnak tudni, hogy itt, Budapest közvetlen közelében, a Rákosmezőn most egy u. n. rendezőpálya­udvart építenek. Ennek nagy területre volt szüksége és ezt a rákospalotai kisgaztáktól sajá­tították ki annak idején, olyan megváltási áron, amely akkoriban igen csekély volt. Ezzel a rákospalotai kisgazdatársadalmat majdnem teljesen tönkretették. Már egy izben hivatkoztam itt arra, hogy voltak ott pl. 200 holdas kisgazdák, akik az örökös kisajátítások, telepítések révén — mert hisz Budapest arra­felé terjeszkedik — oda jutottak, hogy most már a legvagyonosabb kisgazda is csak 25, legfeljebb 30 katasztrális hold földdel rendelkezik, ugy hogy megélhetésük teljesen lehetetlenné van téve. Ok tehát azzal a kéréssel fordulnak a kormány­zathoz, tegye számukra lehetővé, hogy azok helyett a földterületek helyett, amelyeket tőlük a vasútépítés céljára, munkáslakásokra és más egyéb telepítésekre igénybevettek, ők akkora területet a szomszédos nagybirtokból kaphassa­nak. Ott húzódik el egy 8.000 katasztrális holdat kitevő nagybirtok, amelynek tulajdonosa semmikép sem hajlandó velük ilyen szempontból tárgyalásokba lépni. Azt hiszem, hogy a föld­birtokreform is módot nyújt arra, hogy ilyen esetben a nagybirtokból kisajátítsanak. Azonkívül ugyancsak a vasútépítéssel kap­csolatban egy másik sérelem is érte a kisgaz­dákat. Nevezetesen eddig hat átjárójuk volt Budapest felé azon a területen, ahol most ezt a vasúti hálózatot létesitik. Most a hat átjárót mind átvágták, ugy hogy csak egyetlen átjárót hagytak meg részükre, amelyen keresztül ők a földeken át megközelíthetik Budapestet. Ok már több izben fordultak az illetékes vasútépítő kirendeltséghez, hogy ezt a sérelmes intézkedést valamikép szanálják, azonban kéré­süket nem teljesítették. Most tehát ezen az utón kérik a kereskedelemügyi minister urat, méltóz­tassék intézkedni, — hiszen van rá mód, mert az építkezések még úgysem indultak meg tel­jesen — hogy a régi hat átjárót, vagy legalább hármat közülök biztosítsanak a számukra, ne­hogy az egyébként 3—4 kilométeres utat 18—20 kilométeres kerülővel kelljen megtenniök. Ezeket voltam bátor előadni, egyébként a költségvetést elfogadom. Elnök: Ki következik szólásra? Gerencsér István jegyző: Vértes Vilmos István ! Vértes Vilmos István : Igen t. Nemzetgyűlés ! Bár a pénzügyminister ur a költségvetés vitáját minél hamarább befejeztetni kívánja, mégis ugy érzem, hogy kötelességem felszólalni a keres­kedelemügyi tárca részleteinek megvitatásánál, abból a célból, hogy kifejezést adjak annak a néhány speciális kívánságnak, amelyet az a választóközönség — melyet itt a Nemzetgyűlés­ben képviselni szerencsém van — elém terjesz­tett. Megszoktuk már, hogy a közvéleményben egy idő óta azt a tévhitet hintették el, mintha Magyarországon a gyáripar elvesztette volna jelentőségét és ezzel szemben fokozódott volna a kisipar jelentősége. Ilyen kijelentéseket hal­lottunk itt a Nemzetgyűlésen is. Épen ezért nem mulaszthatom el, hogy akkor, amikor ezeket a kérdéseket itt szóvá teszem, rá ne irányítsam a figyelmet arra, hogy mennyire kár ilyen téves képzeteket és hamis illú­ziókat terjeszteni, árt ez nemcsak az országnak, hanem annak a kisiparos és kézműves társada­lomnak is, amelynek érdekében ezek a felszóla­lások történtek. A kisiparosságnak tulajdonképen két vitális kívánsága van ma. Az egyik az, hogy a képesített iparágakban képesítő ipariga­zolvány nélkül senki se űzhessen ipart és hogy azok a tőkések, akiknek nincs képesítésük, képe­sített üzletvezetőket ne alkalmazhassanak. Ha jól emlékszem, az uj ipartörvény nyilvánosságra került tervezetében a kisiparosságnak ez a kíván­sága már teljesítve van. Azt, hogy jogi személyek ne tarthassanak képesített üzletvezetőt, elren­delni a kisiparosság érdekében sem lehet, mert pl., hogy a Kobur cipőgyár ne tarthasson képe-

Next

/
Thumbnails
Contents