Nemzetgyűlési napló, 1920. X. kötet • 1920. május 20. - 1920. június 10.

Ülésnapok - 1920-203

514 A Nemzetgyűlés 203. ülése 1921. évi június hó 7-én, kedden. kötelékébe. Tényleges katonai szolgálatra bevonult 1913 október 6-ikán, leszerelt 1918 november 16-ikán. A harctéren kétszer megsebesült. Jelenleg Budapest keleti pályaudvaron teljesít szolgálatot. Sérelmesnek tartom, hogy ő 11 esztendő után még mindig nincs kinevezve hivatalnokká. Lekszner Géza segédállomásfelvigyázó 1917 június hó 30-ikán lépett a vasút kötelékébe. Táviróforgalmi és kereskedelmi szakvizsgát tett még a katonasághoz való bevonulása előtt. A harctéren is 48 hónapig volt. Ez sincs kinevezve. Akkor, amikor a kinevezések ezeknél a kis állásoknál szünetelnek, másutt, amint előttem szólott t. képviselőtársaim nagyon helyesen rámutattak, vannak kinevezések és ezredeseket például rakásszámra neveznek ki. A magas állásokat betöltik másutt, amire szükség is van, mert a vezetőállásokba ki kell nevezni valakit. A kormánynak az az álláspontja tehát nem állhat meg, hogy a kinevezéseket és az előléptetéseket egyszerűen beszünteti, mert ez az ország nem birja el. Ez nem áll meg, mert a vezetőállásokba mégis csak ki kell nevezni az embereket. Ha ki lehet nevezni egy embert, százat, ezret, akkor miért nem lehet négyezret kinevezni vagy előléptetni ? Ez igen nagy sérelem. Azt hiszem, hogy nemcsak a vasútnál áll ez fenn, hanem más szolgálatnál is, de a vasútnál speciell ez nagy sérelem. Nagy sérelem pedig azért, mert a vasutas élete egészen más beosztású, mint a más társadalomban élő ember élete. Az igen t. minister urnák van róla tudomása, hogy az elnökigazgató ur — nem tudom, talán a minister ur iniciativájából — egy téves intézkedést tett. A világháború előtt ugyanis a vonatforgalomban eltöltött vonatkisérői és mozdonyvezetői szolgálat idejét másfélszeresen számították, most pedig ezt redukálták. Mi mindig a szolgálati idő csökkentését követeltük és most ahelyett, hogy lefelé mennénk, felemelték ezt 30 évre. Ez elsősorban a törvénybe ütközik, mert el kell ismernie a minister urnák is, a kormánynak is, hogy a vasutasságnak van egy szolgálati rendtartása, egy törvénye és'ehhez a vasutasság ragaszkodik. Az a szolgálati rendtartás elismeri a vasutasságnak ezt a jogát. A szolgálat különbözőségét minden esetre orvosok állapitották meg. Tény az, hogy a vonatvezetői és mozdonykisérői szolgálat sokkal terhesebb, mint egy helyben az irodában, vagy nem, tudom, a szolgálat más ágában, még a a forgalmi szolgálatban is működni. Itt disztingválni kellene, mert a forgalmi szolgálatot teljesitő emberek például az állomáson is fizikai szempontból sokkal súlyosabb szolgálatot végeznek, mint az irodában ülők. Vasutas körökben általánosan ismerik és tudják, hogy én azelőtt is mindig hangoztattam., hogy nagy szükség lett volna már előzőleg is arra, hogy forgalmi személyzetet neveljünk az áll am va sutnál. En felhívom a minister ur figyelmét arra, hogy akkor, amikor egy átreforinálást végzünk, gondoskodjék arról, hogy a forgalmi személyzet, nemcsak a vonatvezető és mozdonykisérő személyzet, hanem az állomási szolgálatot tevő összes forgalmi személyzet valami útonmódon találja meg a számítását fizetésben, nehogy mindjárt elszaladjon a forgalmi szolgálatból. Mert azelőtt igen sokszor bebizonyosodott, hogy a szerencsétlenségeknek az volt az okozója, hogy fiatal emberek végezték a szolgálatot. Hogy minél több gyakorlattal rendelkező, minél jobban beleszokott emberek végezzék a forgalmi szolgálatot, arra kérem a minister urat, hogy ezek valamilyen formában, nem tudom tiz év után, bizonyos prémiumban részesittessenek, nehogy megszökjenek a forgalmi szolgálattól az illető hivatalnokok és tiz év után bemenjenek ellenőröknek az üzlet-' vezetőségekhez. Bátorkodom a minister ur figyelmét felhívni arra, hogy tudomásomra jutott, hogy a jury véleménye alapján most osztályozzák az államvasutnál a tisztviselőket A) és B) csoportba. Itt megint majd az lesz a helyzet — tegnap már a pénzügyi tárca tárgyalása alkalmával, felmerült egy hasonló eset, egy képviselőtársam emiitette meg, — hogyha igy csoportosítjuk a tisztviselőket, akkor majd elmennek a még munkabíró emberek, vagy elküldetnek nyugdíjba. Hisz a vasút intézetének magának kötelessége vigyázni arra, hogy ha redukálni akarja a létszámot, — aminek szükségét én tagadom, mert lehetnek ugyan olyan osztályok a vasútnál, melyekre nincs szükség, vagy lehetnek bizonyos osztályokban felesleges emberek, akikre nincs szükség, de azt tagadom, hogy pl. a forgalmi személyzetnél sok volna az ember, mert nem sok az ember a forgalmi személyzetnél — hogy ne ugy csoportosítsanak, hogy megint majd a jó munkabíró emberek és a régi szolgálatot j ól végző emberek kerüljenek esetleg nyugdíjba. Ezeket az embereket, ha nem nyújtunk nekik megélhetést, a nyugdíjazással földönfutókká fogjuk majd tenni. Nem tudom, hogy áll ez a kérdés, csak felhívom a minister ur figyelmét arra, hogy ugy hallatszik a vasútnál, hogy ez az osztályozás már folyik. Én a jury megállapítását semmiképen sem ismerem el. A vasutvezetőség igenis hivatott arra, hogy megállapítsa, hogy az illetők magatartásuk, munkabírásuk és tehetségük szerint mely osztályba tartoznak, de a juryt, mely forradalmi alakulat volt, és amely politikai alakulat, semmiképen sem ismerem el, még tanácsadó szervnek sem a vasútnál és kérem a minister urat, hogy ő se ismerje el, mert nem az a fontos, hogy én ne ismerjem el, hanem az, hogy ő ne ismerje el. Hegyeshalmy Lajos kereskedelemügyi minister : Ez hiábavaló beszéd, erről szó sincs I Kerekes Mihály : Ha nincs, annál jobb. Hegyeshalmy Lajos kereskedelemügyi minister: Jó összeköttetései vannak, tehát jobb információi is lehetnek,! Rassay Károly : Megint aggressziveskednek a ministeri székből !