Nemzetgyűlési napló, 1920. X. kötet • 1920. május 20. - 1920. június 10.
Ülésnapok - 1920-203
488 A Nemzetgyűlés 203. ülése 1921, évi június hó 7-én, kedden. igen nagy különbség, mert ba én a gépgyárak fejlesztéséről beszélek . . . Hegyeshalmy Lajos kereskedelemügyi minister: Majd megmagyarázom. Ernst Sándor: Akkor lenne baj, ba szubvencionálni akarnák. B. Szterényi József: Bocsánatot kérek, a minister ur megmondotta, bogy a szubvencionálási rendszertől el kell térnünk, az már nem indokolt, mert biszen önálló vámterületünk van, a szubvencionálási rendszer pedig csak egy pótlása volt a vámbiánynak. A minister ur foglalkozott beszédében egészen helyesen ezzel és teljesen célt tévesztene az, aki ma szubvenciókkal akarna ipart csinálni Magyarországon, — egyes kivételektől eltekintve, amire a mostani kormány már rátért, hogy igenis szubvenciókkal csinálnak ipart, de nem készpénz-szubvenciókkal, hanem indirekt szubvenciókkal, 70—60—40 hold terület átadásával, különböző kedvezményekkel. Egészen más téren mozgunk tehát t, képviselőtársam, a kettőt nem szabad összekeverni. Ernst Sándor: De nincs baj! B. Szterényi József: Nincs baj, csak az a tény, hogy más a fejlesztés és más a kivitel előmozdítása, Nagyon kérem t. képviselőtársaimat, ne méltóztassék pártszempontból kezelni ezt. (Felkiáltások a középen és a jobboldalon : Nem! Nem!) Ne méltóztassék abból kiindulni, hogy a minister a pártot képviselvén, neki okvetlenül igazának kell lennie. Engedelmet kérek, mi az ország érdekeiről beszélünk (Felkiáltások a középen és a jobboldalon : Mi is !) és az ország érdekében gyakorolunk kritikát, már pedig az objektiv kritika volt minden kormányzatnak leghűbb támasza. (Ugy van! jobbfelöl.) Méltóztassék az 1913-as adatokhoz, amelyek tehát 138%-es termelésről számolnak be, még hozzávenni az azóta történt fejlesztést; méltóztassék hozzávenni a hadiiparnak részben már megtörtént átalakulását a mezőgazdasági gépgyártásra, — hogy csak egyet említsek fel, azt a nagy koncepciót, amelyet Weisz Manfréd csepeli gyárában megvalósított, hogy áttért nagyban mezőgazdasági gépek gyártására, mindjárt, mihelyt erre módja volt, úgyhogy 1000— 1500 munkást állított be csak mezőgazdasági gépgyártásra, és mig termelésünk ekében a háború előtt 30—32 ezer darab volt, addig egyedül a csepeli gyár ma 90 ezer darabot gyárt és 150 ezer darab gyártására van berendezve. Hasonlóképen itt van a Kimamurány-Salgótarjáni, amely ugyancsak ekékre, valamint kisebb gyárak, amelyek szintén a mezőgazdasági gépgyártásra rendezkedtek be. Méltóztatnak látni, hogy átszámítva ezt az egész termelést a 8 millió lakosra, kombinálva a szántófölddel, számitásom szerint 162 %-a a fogyasztásnak már termelésben megvan. Ez tehát engem más konklúzióra vezet, mint amit a minister ur beszédében felhozott. Örvendek, hogy most azt mondja a minister ur: van kivitel is. Igenis, nekünk a magyar gépipart rá kell vennünk a specializálásra. Herrmann Miksa: Ez igaz! B. Szterényi József: A magyar gépiparba be kell hoznunk az üzemi koncentrációt és a specializálódást abban a mértékben, hogy mi dominálhassunk azokon a piacokon, amelyek felé a természetes gravitáció mindig irányult és irányulni is fog. Hiába minden mesterkélt, erőszakolt külpolitika, nekünk a kivitelt, a meglévő ipart kell védenünk. Hegyeshalmy Lajos kereskedelemügyi minister: Egyebet nem mondtam és nem is gondoltam. B. Szterényi József: Bocsánatot kérek, t. minister ur, »ezek azok az iparágak, amelyeknek fejlesztése elsősorban szükséges«, ezek a tisztelt minister ur szavai. Ha a minister ur ma igy értelmezi, • ezt örömmel nyugtázom, mert meg vagyok nyugodva abban a tekintetben, hogy egy elhibázott lépéstől tartózkodni fogunk. Hegyeshalmy Lajos kereskedelemügyi minister: Nem is volt szándékomban. B. Szterényi József: Most áttérek a második konkrétumra, a textil-iparra, amelynek tekintetében a tisztelt minister ur nézetem szerint teljesen hibás, teljesen téves álláspontra helyezkedett a viszonyok figyelmen kivül hagyásával és ez a pamutiparnak a leniparral való helyettesítése. Azt mondja a minister ur ott, ahol a textilipar fejlesztéséről beszól, ami elsősorban szükséges, aláírom, mert hiszen vas-, gép-, textil-ruházat, ez a három iparág dominál az egész ország szükségletében (olvassa) : »Nem áll ez a pamutiparra, amelyet azonban igyekeznünk kell más nyersanyaggal helyettesíteni. Ez a len és a kender. Ezzel két gazdasági ágnak tettünk szolgálatot. Egyrészt a földmivelésnek, másrészt az iparnak és szolgálatot teszünk magának a fogyasztásnak is. Azokat a szükségleteket, amelyeket eddig a pamutipar utján elégítettünk ki, más irányban igyekszünk és más utón tudjuk fedezni a len- és a kenderipar előmozdításával.« Tisztelt Nemzetgyűlés ! Igazán, ha a hazai anyagok szempontjából indulunk ki, ez tetszetős kijelentés, tetszetős programm, de vájjon gyakorlatilag is az-e, megvalósitható-e, ós nem fogunk-e egészen ferde irányba menni a magunk textiliparával? Hogy erre a kérdésre feleletet adjak, szükségesnek tartom, hogy a t. minister ur és a Nemzetgyűlés figyelmébe ajánljak néhány érdekes számadatot, hogy azzal bebizonyítsam annak a lehetetlenségét, amit a t. minister ur akar. Evi behozatali többletünk — háború előtti adatok — állandóan 450 és 500 millió korona között volt textiliákban. Ennek a többletnek túlnyomó része, mondjuk 250—300 millió korona értékben pamutárukban, fonalakban és pamutszövetekben volt. Pamut tekintetében
