Nemzetgyűlési napló, 1920. X. kötet • 1920. május 20. - 1920. június 10.

Ülésnapok - 1920-203

À Nemzetgyűlés 203. ülése 19 már felszab adittatott, a kormány ennek szabaddá tételét elrendelte, és épen erre céloztam, amikor azt mondtam, hogy most már megjavult a helyzet ebben a tekintetben is. T. Nemzetgyűlés! Nem a szövetkezetek ellen való állásfoglalás az, ami engem a kereskedelem szabadságának követelésében vezet. Ellenkezőleg, én a szövetkezeteknek a maguk jogos terén való működését a legmesszebbmenőlég elismerem, helyeslem, szükségesnek is tartom, de igenis követelem, hogy a szabad verseny érvényesüljön a szövetkezetek és más kereskedelmi tényezők között is. És ha Schandl Károly t. képviselő ur engem támad azon a címen, hogy én a szövetkezeteket támadom, hát bocsánatot kérek, a leghatározottabban visszautasítom, mert én soha még a szövetkezetek ellen támadást nem intéztem, én a szövetkezeteket a legmeszszebbmenő módon fejlesztendőknek tartom a maguk legális területén, de ott, ahol a szövetkezetek monopolisztikus állást követeltek és nyertek, ... Schandl Károly: Sehol! B. Szterényi József :... ott ahol privilégiumokat élveznek, amiket másoktól megtagadtak, ott igenis ellene vagyok ennek, Schandl Károly: Azzal támadja a szövetkezeteket, hogy mindig privilégiumokra hivatkozik ! B. Szterényi József: Bocsánatot kérek, ha a szövetkezetek nem birják el az igazságot, akkor nagyon gyönge lábon áll a szövetkezetek dolga. Schandl Károly : Elég erősen áll az ! B. Szterényi József : Amig a Hangya a maga területén működött, üdvös tevékenységet fejtett ki. Megszervezte és bevonta a vidéket a fogyasztásba és én mindig el fogom ismerni azt az érdemet, amit szerzett, de az ultrakapitalisztikus irányzatra való áttérését a szövetkezeteknek nem helyeslem, ennek jogosságát sohasem fogom elismerni. Schandl Károly: Mi az az ultrakapitalizmus? B. Szterényi József: Egy szövetkezet csak annyi joggal bírhat, mint minden más kereskedelmi f vállalat. Én tehát óvást emelek az ellen, mintha én a szövetkezetek ellen foglaltam volna, vagy foglalnék állást. Én a falusi szövetkezeteket a maguk legitim kereskedelmi tevékenységében üdvöseknek, helyeseknek, támogatandóknak vélem, s amikor a pénzügyminister ur a vagyonváltságról szóló törvényjavaslatban különös elbánást biztosított részükre, melléje állottam és azt mondtam, hogy ez indokolt. T. Nemzetgyűlés ! Áttérek most beszédem második és tulajdonképeni tárgyára, a kereskedelemügyi minister ur iparpolitikai programmjára. A minister ur, egész helyesen, ketté választotta a maga programmját. Az egyik a gyáripari rész, ahol az általános irányelvek mellett, 21. évi június hó 7-én, kedden. 485 amelyekre még reátérek, két konkrétumot hozott fel ; a másik rész a kisipar kérdésével foglalkozó része programmjának. Mielőtt azonban ezzel a programmal foglalkoznám, ahol majd — előre is bocsánatot kérek — számadatokkal kell terhelnem a t. Nemzetgyűlést, hogy megszakítani ne legyek kénytelen ezt a tárgyat, vissza kell térnem Schandl Károly képviselőtársamnak a Ház pénteki ülésén tartott beszédére, amelyben úgyszólván mindvégig egyik legutóbbi beszédemmel foglalkozik és arra a felszólításomra, hogy igen szeretném, ha a t. képviselő ur igazolhatná azt, hogy honnan vette azt a képtelen és minden valóságot nélkülöző adatot, ... Schandl Károly: Amit mint államtitkár annyiszor hallott a múlt parlamentben! Azt a 200 milliót! B. Szterényi József: Majd felelek erre, legyen nyugodt t. képviselőtársam, megkapja tőlem a választ teljes mértékben. Somogyi István : Nagyon a begyében vagy ! Schandl Károly: Halljuk! B. Szterényi József: Nem maradok adós. Honnan vette a t. képviselő ur azt a képtelen adatot, hogy működésem alatt — nem ministeri működésemről, hanem államtitkári és ministertanácsosi működésemről van szó — 200 milliót fordított az állam a gyáripar fejlesztésére? Hangsúlyozom, a képviselő ur azt mondotta, hogy »fordított« ennyit az állam erre a célra, sőt tovább ment és azt mondotta, március 2-án tartott beszédében, hogy (olvassa) : »1906-ban a törvényhozás iparfejlesztés céljaira, szubvenciókra 200 millió koronát biztosított, mely összeg a mai viszonyok szerint 20 milliárd koronának felel meg.« Es: »bár nem lehet erőszakosan gyáripart teremteni, de mégis eredeti gyáripart igyekezett volna teremteni, — akkor ezt a 200 milliót, vagyis ma 20 milliárdot.az ablakon dobta ki . . .« Azt hiszem, megállapíthatom a képviselő ur ezen idézett szavaiból, hogy a képviselő ur határozottan azt állította, hogy az állam 200 milliót fordított szubvenciókra s ezt a pénzt az ablakon dobta ki. Felszólításomra a képviselő ur keres igazolást a maga állítására és legutóbbi beszédében a következőket mondja. Kérem a t. Ház figyelmét a különbségre, amely az állítás és a bizonyítás között van. Azt mondja a t. képviselő ur (olvassa) : »Nem szoktam komolyság nélkül való állításokat megkockáztatni, nem szoktam levegőből venni az adataimat. S én kénytelen vagyok arra a vitára utalni, amelyben Szterényi t. képviselőtársam még mint államtitkár Kossuth Ferenc helyett képviselte az iparfejlesztési törvényjavaslatot. Ezen vita során többen a képviselők közül reá mutattak arra, hogy ezen törvényjavaslat keretében az állam 200 millió koronát készül a gyáripar fejlesztésére fordítani.« S itt forrás gyanánt, bizonyítás gyanánt arra nézve, hogy fordíttatott és kidobatott az