Nemzetgyűlési napló, 1920. X. kötet • 1920. május 20. - 1920. június 10.
Ülésnapok - 1920-203
478 .4 Nemzetgyűlés 203. ülése 1921. évi június hó 7-én, kedden. meg vagyok győződve róla, hogy talál az orvoslásra módot. Különösön ma, amikor annyi katonatiszt van, aki leszerelt, és annyi menekült tisztviselő áll rendelkezésre, bizonyára módjában lesz a minister urnák egy olyan gárdát szervezni, amelyben megfelelő segitő munkatársakra találhat. Ismétlem, a tisztviselői kérdésre nem akarok kiterjeszkedni, mivel azt előttem szólott t. képviselőtársam oly nagy alapossággal fejtegette már, csupán arra az egy körülményre akarom a minister ur figyelmét felhívni, hogy az elhalálozások és nyugdíjazások következtében a tisztviselők sorai sok helyen nagyon megritkultak. Figyelemreméltó az is, hogy igen sokan, akik koruknál és egészségi állapotuknál fogva már munkaképtelenek, nem tudnak nyugalomba menni, mert nyugdíjaztatásuk esetén annak az éhbérnek, amit kapnak, csak egy igen kis része jár neki nyugdíjban, miután a meglévő fizetés háromnegyedrésze pótlék és mint ilyen a nyugdíjba be nem számítható. Igen sok érdemes, öreg tisztviselő van tehát, aki évek óta számlálja már a perceket, hogy mikor mehet a jól megérdemelt nyugalomba, aki azonban az emiitett ok miatt nem tud megválni a közszolgálattól. Arra kérem a pénzügyminister urat, amint csak lehet, igyekezzék a tisztviselők illetményeit ugy szabályozni, hogy a nyugdíjazásra megérettek nyugalomba vonulhassanak ; nemcsak az igazság, de a közérdek is ezt kívánja. Itt arra kérném a pénzügyminister urat, hogy legyen figyelemmel arra is, hogy ezen szánalomraméltó pályán eddig az volt az egyetlen vigasz, hogy szerény megélhetést nyújt, de legalább biztosat, abban biztak az illetők, hogy a nyugdíj majd az aggkorakban ellátja őket. Miután azonban a tisztviselői fizetések minduntalan mégis, igen lassan, de javíttatnak, rendeztetnek, a nyugdíjasok ugy elmaradnak az aktiv tisztviselők mögött, hogy tulajdonképen még ezt az egy vigaszt is elvesztik. A szomszéd Ausztriában most készül egy törvényjavaslat, amely azt célozza, hogy a nyugdíjasok mindig abban az arányban részesittessenek a kedvezményekben, mint az aktiv tisztviselők. Szilágyi Lajos : A mi pénzügyi politikánk tagadja ezt az elvet! Fertsák Jenő : Kérem a pénzügyminister urat, legyen szives ezt a kérdést nálunk is ugy megoldani, hogy a nyugdíjasok mindig ugyanabban az arányban részesittessenek a kedvezményekben, mint az aktiv tisztviselők, mert különben mindig kétségbeejtő lépés lesz az, ha egy hosszú életpálya alkonyán a nyugdíjivet be kell nyújtani. Ezekre voltam bátor a pénzügyminister ur szives figyelmét felhívni. (Helyeslés.) Elnök: Szólásra következik? Birtha József jegyző : Oláh Dániel ! Oláh Dániel: T. Nemzetgyűlés ! Az általános vita során fel akartam szólalni, de nagy örömömre lezárták az általános vitát, amely nem volt már tulajdonképen más, mint szópazarlás, pedig ennek az országnak nem annyira beszédre, mint tettekre van szüksége. (Igaz! Ugy van!) En a pénzügyminister úrhoz vagyok bátor választóim nevében egy kérelmet intézni, s ez a kisiparosokra és vállalatokra — mert kerületem legnagyobb része ezekből áll — most folyamatban levő adókivetésekre vonatkozik. Az előttem szóló képviselőtársam azt mondotta, hogy nem dolgoznak szorgalmasan a pénzügyi tisztviselők. Mi azt vesszük észre Újpesten, hogy nagyon is dolgoznak, (Derültség) még pedig olyan szorgalmasan, hogy a kisiparosok a múltkor, amikor értekezletet tartottam velük, azt mondották, hogy az üzletüket a kivető tisztviselőknek kell hogy átadják, mert akkora adókat vetettek ki az utolsó időkben, hogy azokat nem bírják el s azokat lehetetleneknek tartják, Csak egy esetet ragadtam ki a sok közül, mert elég egyet felhozni, ebből meg lehet tudni a többit. Például egy lakatosmester, aki a háború alatt körülbelül 50—52 emberrel dolgozott, ma 7—8 emberrel kínlódik az anyaghiány következtében. Kivetettek rá 1918-ra 2320 korona, 1919-re 4092 korona 42 fillér jövedelmi adót. Hadinyereségadó címén kivetettek reá 1917-re 7150 koronát, 1918-ra 15.280 koronát, 1919-re pedig 29.910 koronát. Ez a szerencsétlen ember, tudtom szerint 1919-ben a boldogító kommün által kidobatott az egész üzletéből, ugy hogy ő csak 1919 végén tudott dolgozni. Az illető jó magyar ember és velem együtt teljes bizalommal van a pénzügyminister ur iránt; mi tudjuk nagyon jól, hogy üres spájzból egyáltalában gazdálkodni nem lehet és együtt érezünk a pénzügyminister úrral. Megígérem itt a pénzügyminister urnák választóim és a kisiparosok nevében, hogy mi elmegyünk teljesítőképességünk legvégső határáig. Csakhogy a pénzügyminister ur nem lehet mindenütt ott, ezt nagyon jól tudjuk. A pénzügyminister urnák ehhez az óriási nagy ©perációhoz, amelyet ezen a nagybeteg országon végrehajt, nagyon sok segédorvosra van szüksége. Nagyon kérem a pénzügyminister urat, hogy ezeket a segédorvosokat kissé figyelmeztesse, hogy ha már elveszik az összes fölösleges bőrünket, legalább hagyjon meg egyet a hétből, — mert azt mondják, hogy hét bőre van a kisiparosnak is — mert feltétlenül reflektálunk egy bőrre. (Derültség.) Szilágyi Lajos : Jogos és szerény követelés ! Oláh Dániel : Ha ezt nem teszik, akkor egyáltalában megszűnnek adófizetők lenni. Csakhogy ugy látjuk, Újpesten nem is annyira a bőrre pályáznak. Először is a zsirt leadja mindenki. Szilágyi Lajos : Közel van a bőrgyár. (Derültség és zaj.)
