Nemzetgyűlési napló, 1920. X. kötet • 1920. május 20. - 1920. június 10.

Ülésnapok - 1920-192

42 A Nemzetgyűlés 192. ülése 1921. évi május hó 21-én, szombaton. gyakoriak, de a helyzet javulásában feltétlenül reménykednek. Rassay Károly: Ezt a levélből kell meg­tudni ! Szilágyi Lajos (olvassa): »A bécsi intelli­gencia a keresztényszocialisták győzelmének nagy fontosságot tulajdonit. Egy érdekes esetet ir le egy urileány a keresztanyjának.« (Elénk derült­ség. Halljak! Halljuk!) Rassay Károly : Hol a takarékosság, minis­ter ur? Ezt fizetik az állam pénzéből. (Zaj.) Kerekes Mihály: Ezt fizetik az adózó pol­gárok. Milliókat rabolnak el az államtól. Rassay Károly: Szégyen, gyalázat, ingyen­élőket fizetni! (Folytonos zaj.) Bródy Ernő : Halljuk, mit ir a kereszt­mamának ! Rassay Károly: Ezt helyeslitek? Szilágyi Lajos : A levél, amely, amint mond­tam, Bécsből jött, igy szól: »Örülünk mind­nyájan, hogy mi keresztények győztünk és több­ségben vagyunk. A szocialisták megpróbáltak és elkövettek mindent, hogy ők nyerjenek. Plaká­tokat hordoztattak az utcán azon felírással, ha nem ránk szavaztok, kiteszünk a lakástokból. Sokat várunk az uj kormánytól.« Haller István: Ez a jogrend! Rassay Károly : A lakásból itt is kitesznek, ezzel egyformán vagyunk! Szilágyi Lajos (olvassa) : »A zsidóság leve­lezéseinek nagyobb része üzleti.« (Élénk de­rültség.) Balla Aladár: Uj felfedezés! (Halljuk! Halljuk !) Szilágyi Lajos: »Különösen Béccsel a leg­szorosabb üzleti összeköttetés áll fenn ugyancsak zsidó cégekkel. Érdekes jelenség, hogy az üzleti levelezés sok esetben r a családi levelezéssel egy levélben történik.« (Élénk derültség.) Rassay Károly : Zseniális egy cenzor ! (Hall­juk! Halljuk!) Szilágyi Lajos (olvassa): »A rokoni köte­lékek a külföldi államokba is kinyúlnak és egy­más között élénk levelezést folytatnak. (Derült­ség.) Általában megelégedettek, (Élénk derült­ség.) legfeljebb a magyar zsidó panaszkodik a valutaesés miatt. (Élénk derültség.) A hogylét felől nagyon gyakran érdeklődnek. (Hosszantartó elénk derültség.) Nagyon sok magyar zsidó egyetemi hallgató van a bécsi egyetemen; Ber­linben és Prágában kisebb számmal. Levelezé­sükből kitűnik, hogy többet nem vettek fel és a tanulmányi veszteség miatt keseregnek. A Bécs­ben lévő zsidó hallgatók az itthoni rokonaikkal üzleti összeköttetésben is állanak, (Derültség.) Bécsben különböző megbizásokat kapnak egyik­másik cégnél valamit személyesen elintézni a papa vagy a testvér helyett. (Derültség.) A poli­tikától tartózkodnak, valószinüleg a cenzúra miatt.« (Élénk derültség.) Rassay Károly: Hát akkor minek a cen­zúra? Ravasz destruktívek! Orbók Attila: És lángész! Szilágyi Lajos: »Akadt magyar zsidó, aki azt irta a Bécsben lévő hozzátartozóinak, hogy nálunk Magyarországon már teljes rend van.« (Felkiáltások jobb felöl: Hallatlan!) Vázsonyi Vilmos : Ez egy humorista volt ! Szilágyi Lajos: »Negyedik pont. A mun­kásság levelei. A munkásságtól alig volt levél. A levelezés hangja a megélhetési nehézségek miatt panaszos. Politikáról, valószinüleg a cen­zúra miatt, tartózkodnak.« »Ötödik pont. A földmivesek levelei. (Hall­juk ! Halljuk !) A földmivesek levelei nagyobb­részt Amerikába szólnak, melyekből a kiván­dorlási vágy határozottan észrevehető. Soknál az útiköltség és nagyon kevés esetben a családi ügy az, ami még visszatartja őket. A levelük hangos a panasztól. A pénz lebélyegzését, a csizma árát, a gabonazárlatot minduntalan pa­naszolják. Az Amerikában lévőktől pénzt, cso­magot kapnak ugyan, de sokan kérnek is. Vannak, akik hazajöttek, de azok levelei­ben az olvasható, hogy sok megbánta már, mert az ottlévőknek azt irják, hogy ne jöjjenek még haza, csak ha jobb világ lesz itt. Inkább az idősebb szülők hívják haza gyermekeiket Amerikából, és saját ügyes-bajos családi dol­gaikkal ugy tele van panaszos levelük, hogy országunk szomorú helyzetével egyáltalában nem foglalkoznak. Alig akad levél, amely meg­említi, hogy mily gyalázatosan bántak el velünk ellenségeink. Egy határmenti paraszt, aki nem­régen jött haza, határozottan elégedetlen az itthoni állapotok miatt. Többek között igy ir: minduntalan igazoltatják az embert; a szük­séges cikkeket nem lehet megszerezni ; nincs szabad forgalom és kereskedelem, enélkül pedig egy szabad állam nem élhet. Örömmel újsá­golják, hogy a három idősebb évfolyamot a katonaságtól elbocsátják.« »Hatodik pont. A király kérdéssel foglal­kozó levelet még ezideig nem találtam.« Nem óhajtom a t. Nemzetgyűlés figyelmét evvel tovább foglalkoztatni. Ezt a jelentést fel­olvastam. Ezt a zalaegerszegi cenzortiszt, Nagy Tamás hadnagy, 1920 november 5-ikén terjesztette fel a szombathelyi katonai körlet­parancsnokság t. osztályához. Majdnem ugyanez a tartalma a többi jelentéseknek is. Itt vannak még nálam a szombathelyi cenzortisztnek és a szentgotthárdi kikülönített cenzortisztnek a jelentései, amelyek teljesen hasonlóak. Meskó Zoltán : Hogy jöttek hozzád a leve­lek? (Zaj a szélsöbalóldalon. Felkiáltások: Postán !) Rassay Károly: Nem fog beszámolni! Szilágyi Lajos: Mindebből megállapítható, t. Nemzetgyűlés, hogy az az anyag, amelyet egy ilyen cenzor egy hét alatt összegyűjt, olyan lényegtelen, hogy ezért a cenzortiszti intézményt fentartani igazán felesleges és kár azt a sok postai küldeményt hetekig késleltetni csak azért,

Next

/
Thumbnails
Contents