Nemzetgyűlési napló, 1920. X. kötet • 1920. május 20. - 1920. június 10.
Ülésnapok - 1920-203
470 A Nemzetgyűlés 203. ülés:, 1921. évi június hó 7-én, kedden. Ugyanis az történik, hogy mikor kihallgatnak tanukat, akik keresztény lelkülettel, keresztény erkölccsel vannak telitve s ott vallomást tesznek a kommunisták ellen s amikor ezek bemennek azután abba a gyárba, amely gyárnak alkalmazottai túlnyomó részben az ellentétes álláspontot képviselőkből kerülnek ki, akkor megfenyegetik őket azért, hogy hogyan mertek vallomást tenni a keresztény érdekek mellett; hogyan mertek vallani az igazság mellett, s akkor azzal fenyegetik és terrorizálják őket, hogy majd hamis vád miatt eljárást inditanak ellenük. Patacsi Dénes : Ez is közszabadság ! (Zaj. Einöle csenget.) Hornyánszky Zoltán : Kérdem, vájjon ilyen körülmények között van-e szükség az internálási táborok megszüntetésére ? Mert zajonghat itt bizonyos csoport, bizonyos ellenzéki érvényesülni akarás, én kijelentem, hogy én is ellenzéki vagyok, de ha az internálási táborokat meg akarják szüntetni akkor, amikor eminens veszély van a tekin- : tétben, hogy igenis, a nemzetet rontják-bontják és bomlasztják : akkor nekem ezzel szembe kell helyezkednem. Ha megtörténik az, hogy a tanukat, akik esküvel erősített vallomásukat letették, azért, mert keresztény erkölcsöket védenek, terrorizálják azzal, hogy majd hamis vád miatt eljárást inditanak ellenük, akkor, bocsánatot kérek, ez nagyon is közkézen forgó oka annak, hogy az internálási táborok fentartandók. Rassay Károly : Ezt ne a belügy-, hanem az igazságügyminister urnák mondja ! Hornyánszky Zoltán : Majd annak is megmondom, de most nem mondhatom. Minthogy most a belügyi tárca költségvetését tárgyaljuk, ezúttal csak a belügyminister úrhoz fordulhatok. Rassay Károly : Ez a kérdés az igazságügyi tárcához tartozik. Hornyánszky Zoltán: Köszönöm a felvilágosítást és fogok vele élni, kellő alkalomkor és kellő időben. Azonban ezt én fogom megválasztani és nem Rassay Károly t. képviselőtársam. Mélyen t. Nemzetgyűlés ! Ez az éremnek csak az egyik oldala. Van azonban annak egy másik oldala, sőt egy harmadik oldala is. Mert minden testnek három kiterjedése van : magassága, hosszúsága és szélessége. Az éremnek másik oldala az, hogy igenis történnek bajok, történnek visszaélések, ezeknek oka azonban nem az, hogy az internálási táborokban olyan tisztviselők vannak, akik részben nem értenek hozzá, részben talán nem állanak azon a magaslaton, amelyet hivatásuk megkiván, hanem főleg az, hogy még ma is bizonyos hatalmi körök és bizonyos hatáskörök állandóan össze vannak keverve. Csakugyan történtek visszaélések. Magam is voltam olyan bátor és előadtam az eseteket. Voltam bátor a múltkoriban is egy konkrét kérelemmel fordulni a belügyministeriumhoz. Megtörtént ugyanis a következő eset : egy szerencsétlen hadirokkant családjának a feleség keres egyedül, mert a férj dolgozni nem tud ; a gyermeket valamely gyárból azért, mert ott a munkát beszüntették, elbocsátották. Az a szerencsétlen nem tudván, hogy az útlevelet hol és hogyan kell beszerezni, elindul útlevél nélkül, át akarja lépni a jugoszláv határt, de ott lefogják. S azután mit csinálnak vele ? Beviszik az internálási táborba s ott marad a barakkban. Ez az érem másik oldala. Ha történnek ilyen visszaélések, akkor nem az a feladat, hogy az internálási táborokat megszüntessük és nem kell azért megszüntetni, mert visszaélések vannak, hanem meg kell szüntetni a visszaélést. Mert ha egy fa rosszul nő, azt nem vágom ki, hanem azt a fattyuhajtást, amely a betegséget okozza, lemetszem. Arra vagyok bátor felhivni a belügyminister ur becses figyelmét, hogy nem tartom megfelelőnek — már a múltkor a ministerelnök ur által jelzett módon — az internálási táborokban követendő azt az eljárást, hogy t. i. egy keresztényszocialista, továbbá egy szociáldemokrata munkást, végül egy birót visznek oda, aki azt megvizsgálja. A magyar független biróság mindig állott és áll is szinvonalának azon a magaslatán, amelyet el kell foglalnia. Méltóztassék a birákra bizni azt, hogy elbírálják konkrét vád esetében, vájjon mennyire lehet szabni azt a büntetést, amelyet az illető cselekményért megérdemel, s az a szakember birálja felül, noha csak egyoldalulag s a vád álláspontja szerint, hogy mire lehet annak kilátása, ne pedig egy szocialista, vagy keresztényszocialista munkás, aki ahhoz édes-keveset ért. Tessék tehát birákat oda ki küldeni, akik megállapítják majd azt, hogy van-e ok arra, hogy az illetőt ott tartsák vagy nem ; ha igen, akkor ott fogják tartani, mert látják, hogy a kiszabandó büntetés mérve körülbelül megfelel annak az időnek, amelyet ott tölt, ha pedig nincs, akkor tessék azonnal kiengedni, minthogy az éremnek másik oldalán mutatkozó esetet voltam bátor felemlíteni, ahol evidens, hogy jogsérelem történt. Azért vagyok bátor a t. belügyminister ur figyelmébe ajánlani azt, hogy ha majd sor kerül arra, hogy az internálási táborokat valahogy ilyen revizió alá vegyék, akkor a revizió szempontjából méltóztassanak ezt figyelemmel kisérni. Elnök : Szólásra senki sincs feljegyezve. Kivan még valaki szólni ? (Nem !) Ha senki sem kivan szólni, a vitát berekesztem. A belügyminister ur kivan szólni. Gr. Ráday Gedeon belügyminister: T. Nemzetgyülés ! A tegnap délutáni ülés folyamán Bródy Ernő t. képviselő ur szükségesnek tartotta a Házat hosszabb időn át az u. n. mozi-ügy kérdésével foglalkoztatni, oly hosszasan, hogy nem jutott alkalmam arra, hogy még tegnap este megadjam a választ az itt elhangzott beszédre. Ha a t. képviselő ur felkeresett volna engem, ha tudatta volna velem az aggályait és ismertette volna velem mindazt, amit itt hosszasan előadott, akkor azt hiszem, rövid pár