Nemzetgyűlési napló, 1920. X. kötet • 1920. május 20. - 1920. június 10.
Ülésnapok - 1920-202
A Nemzetgyűlés 202. ülése 1921. évi június hó 6-án, hétfőn. 463 bői július elsején kidobatik. Az erre vonatkozó rideg ministeri rendelet . . . Pető Sándor: A lakásuk is ott van! Somogyi István : Nem tulajdonuk az épület ! Superficies! Az más! Bródy Ernő: Milyen ficies? (Derültség.) Vázsonyi Vilmos: Amig a bérleti szerződés tart, addig az övé! Elnök : Ne méltóztassék párbeszédeket tartani! Bródy Ernő : Nagyon édekes, mikor Somogyi t. képviselőtársam ebben a Házban ilyen latin műszavakkal él, de engedje meg, bogy a jelenleg érvényes magánjog szerint ez az épület jelenleg özvegy Fisch Ferencné és özvegy Fényes Mártonná tulajdona. Ha pedig nem az, akkor talán legyen szives igen t. képviselőtársam átvenni azokat a terheket, amelyek őket ezen építkezésből érték. Mert ők jelenleg ott adósságokat fizetnek ezen telek beépítése miatt. Ily körülmények között jött a belügyministernek, illetőleg a főkapitánynak következő értesítése 1921 április hő 29-ről (olvassa) : »Értesítem, hogy a mozgófényképüzem folytatásának engedélyezése iránt előterjesztett kérelmét a nagym. m. kir. belügyminister ur ennyi számú rendeletével teljesíthetőnek nem találta. E rendelet következtében köteles ön mozgófényképüzemét legkésőbb 1921. évi július hó l-ig beszüntetni és az üzem helyiségeit kiürítve, az uj engedélyes részére a lakásügyi hatóság rendelkezésére bocsátani.« Vagyis özv. Fisch Ferencné és özv. Fényes Mártonné köteles abból az épületből, melyet Budapest fővárossal kötött szerződés alapján 1908-ban emelt, elmenni, köteles kiüríteni, köteles onnan eltávozni. Somogyi István: Attól függ, milyen szerződése van a fővárossal. Bródy Ernő : Ne méltóztassék mellékvágányokra terelni az ügyet. Ez mellékvágány. Meskó Zoltán: Emberi érzés kell ide! Bródy Ernő : Most vissza kell térnünk arra, hogy milyen rendelet alapján történt ez az intézkedés. Már Eassay Károly igen t. képviselőtársam szóba hozta. Van egy belügyministeri rendelet 8494/920 számú rendelet s ennek van egy paragrafusa, a 12. §., mely a jogfosztást magában foglalja. Mert különböztessünk meg. Az ügy és a rendelet szempontjából kétféle vonatkozás van. Van az ügynek egy rendészeti vonatkozása és van egy magánjogi vonatkozása. A rendészeti vonatkozása ennek a kérdésnek az, hogy 1901-ben kibocsátottak egy ministeri rendeletet, mely nem is vonatkozott a mozikra, hanem a mutatványosokra és minthogy közben nem értek rá rendeletet csinálni, ráruházták ezt a mozira. A rendelet értelmében a közbiztonság és közegészségügy követelményei szempontjából minden négy hónapban az engedély megújítására van szükség. Akinek tehát ezen négy hónap múlva nem újíttatott meg az engedélye, annak nem adták meg újból az engedélyt. Ez egy rendészeti intézkedés. Ez lehet álláspont, bár a méltányossággal nem egyezik meg, mert hiszen nagyon jól tudjuk, hogy ezek a mozgóképszínházak az üzem szempontjából óriási változtatásokat létesítettek, óriási befektetéseket eszközöltek, ugy hogy ki van zárva, hogy ez a költség négy hónap alatt megtérülhessen. Volt építkezés, mely maga másfél évig tartott. Egész kétségtelen tehát, hogy itt csak formalitásról volt tulajdonképen szó. Mégis lehetséges egy álláspont, mely szerint, aki négy hónapra kapott egy engedélyt, annak viselnie kell azt a kockázatot, hogy engedélyét négy hónap múlva nem ujitják meg, ha a feltételeknek nem tesz eleget. Mondjuk tehát, el kell készülve lennie neki rendészeti szempontból arra,, hogy engedélye esetleg nem ujittatik meg. Ámde ha a feltételeknek eleget tesz, akkor a rendelet imperativ rendelkezésénél fogva az engedély megadandó. De mondjuk, hogy nem tesz eleget; akkor el kell készülve lennie arra, hogy elveszik az engedélyét. Ez oly kérdés, mely vitatható. Ami azután nem vitatható és ami példátlan és homlokegyenest ellenkezik a magyar jogfejlődéssel, amire a kivételes hatalom alapján sincs joga a kormánynak, az az, ami a rendelet 12. §-ában foglaltatik. Ez tudniillik a következőképen szól (olvassa) : »Azokat a rendőrhatósági engedélyeket, melyek a rendelet hatálybalépte idején működésben lévő mozgófényképüzemekre vonatkoznak, lejáratukkor a belügyminister felülvizsgálat alá vonja. Ha a belügyminister ezeket az engedélyeket meg nem újítja, azok lejáratukkor az üzemre vonatkozó esetleges haszonbérleti szerződéssel együtt minden kártérítésre való igény nélkül megszűnnek.« Ez az, ami novum, ami túlmegy a rendelet megalkotóinak hatáskörén, ez az, ami beavatkozás a magánjogba, ez a jogfosztás, ez az, amire sem a magyar magánjogban, sem a magyar közjogban, sem a magyar közigazgatási jogban példa és eset nincs. Mert ismerjük a kisajátítás törvényét. A kisajátítási törvény közérdekből megengedi a kisajátítást, de mindig csak kártérítés mellett. Maga az ipartörvény, az 1884: XVII. te. 36. §-a ismeri az egészségtelen, az üzleti életre ártalmas üzletek kisajátítását is, de mindig csak teljes kártalanítás mellett, Egyáltalában a magánjogban uralkodik a kártalanítás elve. Senki sem gazdagodhatik másnak kárával. Ha tehát nekem van egy helyiségem, van egy tulajdonom s azt tőlem elveszik, onnan engem kártérítés nélkül kirúgnak, kidobnak, földönfutóvá tesznek ... Taszler Béla : Nem kártérítés nélkül ! Vázsonyi Vilmos: Igen, kártérítés nélkül! Bródy Ernő: De anélkül! Kimondja a rendelet, méltóztassanak meghallgatni. Engedelmet kérek, hogy még egyszer felolvasom. Rassay Károly: Benne van a rendeletben! Bródy Ernő (olvassa) : »Ha a belügyminister ezekkel az engedélyeket meg nem újítja,
