Nemzetgyűlési napló, 1920. X. kötet • 1920. május 20. - 1920. június 10.

Ülésnapok - 1920-202

452 A Nemzetgyűlés 202. ülése .1921. évi június hó 6-án. hétfőn. gesetzblatt 66- száma alapján alkotott 4'2 százalékkal jegyekben és ércpénzben kamatozó egységes járadékadósság még akkor forgalomban lévő kötvényeinek alacsonyabb kamatozású kötvényekkel való kicserélésre leendő felmondása után legkésőbb 22 év alatt törlesztik.« Megállapítom azt, hogy ez a 22 év még nem járt le, továbbá azt, hogy sem az 1867 : XV. tc.-ben, sem az 1908 évi XVI. tc.-ben ez a 23,335.736 K nem fordul elő. Nem találtam erre vonatkozólag felvilágosítást sem az indokolásban, sem a javaslat szövegében, ellenben találtam az 1867. évi tc.-ben egy 29 millió forintnyi tételt, az 1908. éviben pedig 1.232,040.000 koronát mint amortizációs összeget. Az a kérdésem van tehát elsősorban a pénzügyminister úrhoz, hogy miféle 23 millió koronáról intézkedik a javaslat? Szerény véleményem szerint az ilyen fontos tételek szövegezésének olyan precizitással kell történni, hogy annak alapján az ember könnyen eligazodhassak. De feltéve, hogy itt tényleg az 1908 : XVI. tc.-ben foglalt 58 millió korona szerepelne, akkor sem szavazhatnám meg ezt a tételt, mert ez tulajdonképen a kiegyezésben vállalt osztrák államadósságok törlesztésére szolgál, amint azt a »Magyar Xemzetgazda« 1915 február 14-én megjelent számában »Az osztrák államadósságok kamatai 1867. év óta« címmel Roller Benő tollából megjelent vezércikk mondja. Amennyiben ez nem áll, felvilágosítást kérek a t. pénzügyminister úrtól, ü cikkben ugyanis ez áll (olvassa) : »Különféle természetű fizetési kötelezettségeknek teljesítésére vállalt obligót a magyar nemzet a kiegyezésben, amelyek közt összegszerűség szempontjából kétségkívül legnagyobb jelentőséggel bír és igy elsősorban tárgyalandó az osztrák állami adósságok után vállalt évi járulék.« Majd igy folytatja: »A törvény szövegéből nem állapitható meg, vájjon mekkora volt az az osztrák államadósság, melynek egy részét a kiegyezésről szóló fent idézett törvény alapján Magyarország magára vállalta.« A cikk irója tanulmányokat végzett, melyeknek eredményeképen felsorolja, hogy milyen osztrák adósságokból alakult ki az. Ugy gondolom, a részletezés felesleges, csak az utolsó bekezdést óhajtom még felolvasni, mely igy szól (olvassa) : »Az 1868. évi XV. tc.-ben foglalt állandó évi járulék szó jelentéséről sok vita folyt, de kétségkívül nem vet előnyös világot a törvény szövegére, hogy abból lehetetlen megállapítani, vájjon az osztrák államadósságok egy részét vagy a kamatterhek egy részét vállaltuk el, vagy pedig arra vállaltunk-e kötelezettséget, hogy Ausztriának a világ végéig fogunk 29,188.000 forintot fizetni. A törvényből legalább az utóbbit is ki lehet olvasni és az osztrákok tényleg azt is olvasták ki.« Azt kérdezem tehát, hogy most, amikor Ausztrával való egyességünk teljesen felbomlott, hogyan maradhatott meg az 1920/21. évi költségvetésben bármilyen évi járulék? Miért 23 millió korona? Ha kifizettetett, kinek fizették ki? Ha még nem fizették ki, milyen jogcímen fog kifizettetni? Bizonyára nagy közjogi fontossággal is bir az, hogy most, amikor Ausztriával való egyességünk már felbomlott, ezt az 1867-ből maradt és Roller Benő tanulmánya szerint osztrák államadósságok törlesztésére szánt évi 23 milliónyi összeget kifizetik-e vagy sem. Amennyiben ezek után a pénzügyminister ur az itt felsorolt kérdésekre megnyugtató választ nem adna, ugy azt javaslom, hogy a VI. fejezet 1. címe alatt felvett 23,335.736 K-ás tétel töröltessék. Elnök: A pénzügyminister ur kivan szólni. Hegedüs Lóránt pénzügyminister: Igen t. Nemzetgyűlés! Schlachta Margit nővér indítványához vagyok bátor a következőket megjegyezni. Mindenekelőtt arra kérem őt, ne méltóztassék minden vezércikket elolvasni, azok megzavarólag hatnak a női kedélyre. (Derültség.) Az illető mélyen tisztelt vezércikkiró t. i. sok mindent elolvasott, de nem olvasta el Deák Ferenc beszédeinek öt kötetét, mert ha elolvasta volna, azt látta volna, hogy ezt a kételyt már 1867-ben tisztázták. Ez természetesen nagyon régen volt, erre a fiatalabbak már nem emlékezhetnek. Azért vagyok bátor csak a következőkre emlékeztetni. 1867-ben Deák és Lónyay azon kérdés előtt állottak, hogy mi történjék azon államadósságok egy részével, amelyeket a volt abszolutizmus Magyarországon költött el, és azt mondták, hogy semmi áron nem vállalják el egy összmonarchia adósságának tőkéjét, hanem hajlandók kamatot fizetni, hogy ne mondhassák, hogy Ausztriával közös adósságunk van. Ez volt Deáknak és nem az illető cikkírónak világos nézete; itt semmi konfúzió nem lehet. Ez volt a magyar közjogi álláspont 1867-től addig, amig a monarchia össze nem dőlt ; a függetlenségi és a 67-es párt megegyeztek abban, hogy Ausztriával közös adósságunk nem lehet, mert nem vagyunk egy állam, hanem kettő, mihelyt pedig közös adósságunk van, akkor a kettőt egy államnak veszik. Ezért történik az, hogy kamatot fizetünk. Az is egész világos, hogy milyen osztrák adósságok voltak azok, t. i. az osztrák államadósságok azon kvótájáról van szó, amely magyarországi utakba stb. volt behelyezve és amit ki kellett fizetni. Ez vonatkozik 1867-re. 1908-ban az osztrák urak minket az adósság kérdésében nagyon becsaptak. Abban a pillanatban ugyanis, mikor Deák és Lónyay — hiszen ők nem nagy pénzügyi kapacitásokra támaszkodtak, különösen nem ilyen vezércikkírókra, amilyeneket itt méltóztatott citálni —* újból megkapták ezen hozzájárulást, rögtön leszállították a kamatlábát az 5%-os rentének, úgyhogy kisebb kamatozású kölcsönt fizettek ; és végeredményben, ha nem Wekerle jött volna, odajutottunk volna, hogy az osztrák államadósság egy nagy részét is ki-