Nemzetgyűlési napló, 1920. X. kötet • 1920. május 20. - 1920. június 10.
Ülésnapok - 1920-192
A Nemzetgyűlés 192. ülése 1921. ország romlásának okairól beszélt, azt mondta, hogy romlásunk egyik oka a nemzeti hiúság, restség, könnyelműség, fegyelmetlenség, jelszavak szeretete, hogy ezek a nemzeti és faji hibák annyira elhatalmasodtak rajtunk, hogy ezek kergettek bennünket legnagyobbrészben a bajba. Mi nem hisszük, hogy ezek a hibák annyira elhatalmasodtak volna a magyar nemzeten ; még kevésbé szerettük azt, hogy most, mikor mindenkit lelkesiteni kellene, akkor ilyen erős kritikákat gyakorol a ministerelnöki székből r &z egész nemzet felett a ministerelnök ur. Óva intem az ilyen példától a Nemzetgyűlést. Huber János : Széchényi is ugyanazt csinálta ! Szilágyi Lajos: Attól félek, hogyha valamelyik ellenzéki képviselő ma pl. a választások folyamán valami ilyen kijelentést tesz, akkor azt hiszem, az állami és társadalmi rend hatályosabb védelméről szóló törvények azon szakasza alapján, amely azt mondja, hogy a nemzetet ilyen módon lesújtó kritika a nemzet hitelét, a nemzet becsületét érinti, erős kifogás alá fog kerülni. Lingauer Albin: Befogás alá! Szilágyi Lajos : Ha közülünk, ellenzéki képviselők közül valaki merészelne igy nyilatkozni, azt hiszem, hogy a Tomcsányi-féle törvény alapján rögtön letartóztatnák. (Mozgás jobb felől.) Balla Aladár: Jogegyenlőség! Szilágyi Lajos : A ministerelnök ur romlásunk másik okául azt az egyoldalú jogászi észjárást emiitette, amely bennünket jellemez. Az tény, igaz, hogy mindnyájunkra ráragadt ilyen jogászi,észjárás és mindenütt túltengett a jogászelem. Ámde, azt nem mondotta a ministerelnök ur, hogy mit akar ezen jogászi észjárás helyébe telepíteni. Ha a ministerelnök ur az okos gazda észjárását akarja a jogászi észjárás helyett, akkor ezt aláírjuk, egyetértünk vele; ha azonban a ministerelnök ur a jogászi észjárás helyébe a katonai észjárást akarja telepíteni, az ellen természetszerűleg tiltakozunk. (TJgy van! bal felöl.) Mert azt látjuk igenis, hogy a jogászi észjárás helyébe a katonai észjárás lép, amely aztán már nem törvénykönyvvel dolgozik, mint a jogászi észjárás, hanem karddal, fegyverrel a kezében dönt és fegyverrel takarja a törvénykönyvet. Azt mondta a ministerelnök ur, hogy a koalíció alatt érte a nemzetet az első kiábrándulás, mert akkor vettük észre, hoogy az igazunk mit sem ér, ha nem áll mögötte az erő, s mikor ezt észrevettük,, akkor fogta el a nemzetet a nagy nemzeti desperáció. Amikor ezt teljesen aláírom, eszembe jut az, hogy mit Ígértünk mi a választóknak a választási eljárás során. Azt ígértük, igenis, hogy az erőt ezentúl a kezünkben fogjuk tartani, azt ígértük, hogy a királyi jogokat, bárki jöjjön is vissza a trónra, akár a koronás király jön vissza, akár más királyt választunk, olyan szűkre fogjuk szabni, hogy a nemzet akarata minden körülmények évi május hó 21-én, szombaton. 39 között érvényre juthasson. (Helyeslés.) S miközben a választásoknál folyton ezt hirdették, a Nemzetgyűlés, illetve a Nemzetgyűlésnek az a része, amelyet a Dunántúl és a Duna-Tisza köze választott meg, megfeledkezett erről az ígéretéről, kiadta az erőt a kezéből és az alkotmányosság helyreállításáról szóló törvényt akként alkotta meg, hogy most már megint az a helyzet, ami volt : lehet igazunk, de nem áll az erőnk mögötte. (Mozgás a jobboldalon.) Ez helytelen volt, s majd annak idején, amikor a királykérdés megoldására kerül a sor, akkor fogjuk látni annak a nagy hátrányát, hogy király nem lévén, a kormányzónak, az ideiglenes államfőnek hatalmi jogkörét oly szélesre szabtuk meg, amilyen szélesre a koronás király jogkörét sem óhajtottuk megállapítani. (Mozgás a jobboldalon.) T. Nemzetgyűlés ! Azt mondta a ministerelnök ur, hogy minden erővel meg fogja akadályozni a destrukciónak minden nemét. Jól mondotta erre gróf Apponyi Albert t. képviselőtársam, hogy ez azonban r attól függ, hogy mit értünk destrukció alatt. En a magam részéről azt a meghatározást, amelyet gróf Apponyi Albert képviselőtársam mondott, elfogadom, aláírom, mert az ilyen értelemben vett destrukció ellen minden erőmmel küzdeni fogok. Azonban az őszinte és objektiv kritika gyakorlását r nem engedjük a destrukció fogalma alá vonni. (Élénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) Nem ismerjük el azt, hogy a hazafias kötelesség teljesítésére, a haza megmentésére és újjáépítésére valakinek több kiváltsága volna, mint a másik állampolgárnak. Nem ismerjük el azt, hogy aki Szegeden megfordult, annak több joga volna a honmentésre. (Felkiáltások jobbfelöl : Nyitva volt a börtön!) A Szegeden eltöltött napok, hetek vagy hónapok, valamint az ellenforradalmi szervezkedés senkinek nem nyújt kiváltságot arra, hogy magát elsőosztályu hazafinak tekintse s mások hazafias meggyőződését kétségbevonja. (Mozgás jobbfelöl.) A mi álláspontunk az, hogy igenis ellenőriznünk, és ha szükséges, bírálnunk kell mindenkit, aki a közéletben közfunkciót tölt be, és a destrukciónak folytonos emlegetése által senki sem fog megmenekülni az ellenőrzés alól. (Helyeslés balfelöl.) Csernus Mihály : A Szeged kire vonatkozik? Tessék személyeket megnevezni ! Rassay Károly : Terád nem vonatkozik, nem voltál ott! Balla Aladár: Sehol sem volt. Csernus Mihály: Biztos, hogy nem voltam ott az októberi forradalomban és az ország tönkretételénél ! Balla Aladár: A papi ruha mögé ne bújjék, mikor vádol! Azért olyan bátor, mert papi ruhája van! (Folytonos zaj. Felkiáltások a középen : Éljen Csernus !) Elnök (csenget) : Kérem a képviselő urakat, szíveskedjenek csendben lenni. (Zaj.)
