Nemzetgyűlési napló, 1920. X. kötet • 1920. május 20. - 1920. június 10.
Ülésnapok - 1920-202
426 A Nemzetgyűlés 202. ülése 1921. évi június hó 6-án, hétfőn. Vázsonyi Vilmos: Hogy hol voltak, azt is megmondom : ki itt, ki amott, ki a nemzeti tanácsnál, ki odahaza. (Derültség a szélsőbaloldalon.) T. Nemzetgyűlés Î Ennek a manifesztumnak aláírására nagyatádi Szabó István is késznek nyilatkozott. Ennek a manifesztumnak pedig az volt a tartalma, hogy semmiféle felforgatásra szükség nincs, mert a megalakulandó uj kormány a teljes, általános választói jog alapján, az ország függetlenségének alapján áll, mert végre akarja hajtani a birtokreformot, a szociális reformot, s a manifesztumnak az volt a vége, hogy felhívjuk az országot, hogy a nemzeti tanácsnak ne engedelmeskedjék, csak a törvényes kormánynak, mert közöttünk s a nemzeti tanács programmja között nincs más elválasztó vonal, mint kizárólag a felforgatás tendenciája. Ezt a manifesztumot készítettük el, — sajnos, a manifesztumnak szövegével most nem rendelkezem. Nagyatádi Szabó István ugy Gödöllőn, mint e tanácskozások alkalmával azok közé tartozott, akik minden felforgatást elleneztek és azok közé tartozott a József főhercegnél tartott tanácskozások alkalmával is. A forradalom kitörésének pillanatáig teljesen együtt voltunk Apponyinak és Andrássynak csoportjával, (Igazi Ugy van!) az utolsó pillanatig meg akartuk előzni és el akartuk hárítani a forradalmat. Később, a forradalmi kabinetben látom. En nem voltam idehaza, de ismervén az ő egyáltalán nem forradalmi természetét, és ismervén abból az időből, amikor itthon voltam, a koalíciós kormány alakulásának történetét, azt kell mondanom, hogy később őt csak belekényszeritették a kormányba, Mert vannak olyan pillanatok az emberi életben, a terreur idején, amikor valakinek az a választása lehet, hogy vagy minister lesz, vagy megsemmisül. Ez a sajátszerűség előállhat. Nem mindenki részesülhet a jelentéktelenség, a befolyástalanság és szürkeség privilégiumában és ezzel a privilégiummal visszaélni nem szabad. Nagyatádi Szabó István akkor képviselte a földmives népet. Csak a földmives néptől tarthatott a budapesti felforgatás. Nagyatádi Szabó Istvánra tehát rendcsinálás szempontjából — mert hiszen az első napok után a rendcsinálás gondja szakadt rá az uj irányzatra — szükség volt, (Igaz ! Ugy van !) őt tehát egyfelől ne akarják forradalmárnak beállítani azok, akik az október iránt valami nagy pietással nincsenek, másfelől pedig ne kapaszkodjanak őbelé azok, akik a forradalmat csinálták. (Helyeslés jobb felöl.) A magam részéről a legsúlyosabb taktikai hibának tartom azt, ha valaki nagyatádi Szabó István erős és értékes egyéniségét mint októbristát üldözi és mint forradalmárt gyengíteni akarja. Barla-Szabó József : Elment haza, itthagyta a fővárost! Vázsonyi Vilmos : Kérem, én már hallottam ilyen beszédet. Üldözni pedig nemcsak ugy lehet valakit, hogy börtönbe vetik, hanem ugy is, hogy gyanúsítják, vagy suttognak róla dolgokat és épen azért, mert ezen időknek egyik tényezője voltam, és nagyatádi Szabó István működésére nagyon jól emlékszem, hogy ezt a hamisítást jobbról és balról megakadályozzam, kellett az, hogy én az ő szereplését megfelelő világításba helyezzem. (Helyeslés.) T. Nemzetgyűlés! Azt hiszem, az októberi forradalom kérdését ideje lesz végre eleminálni a kérdések közül. (Igaz! Ugy van!) Szilágyi Lajos: Meg kell szavazni Pallavicini indítványát ! Vázsonyi Vilmos : Bármilyen indítvány kapcsán, de végre tisztáznunk kell ezt a kérdést. (Igaz ! Ugy van !) És legyünk tisztába azzal is, hogy mindenkinek felelősségét egyénileg kell megállapítani, nem pedig általánosságban. Meskó Zoltán : IJgy van ! Vázsonyi Vilmos : Az én nézetem, t. Nemzetgyűlés, az októberi forradalomról, azt hiszem, nem lehet titok. Én nem tartozom azok közé, akik áldott jólelküséggel ugy állítják be a tételt, hogy itt tulajdonképen összeomlás volt és az októberi forradalom ennek eredménye, a nemzeti tanács pedig csupán egy fogadóbizottság volt, amely a hazatérő katonákat ünnepélyesen akarta fogadni s célja nem volt más, mint a rend fentartása. (Zaj és derültség.) En az hiszem, hogy azok is, akik a forradalmat előkészítették, vannak olyan férfiak, hogy ha a kocka ellenük fordult is, nem tagadják le, amit csináltak (Felkiáltások: Dehogy nem!) és ha a »Diadalmas forradalom« könyvében olyan sokan voltak, akik büszkélkedtek azzal, hogy milyen részük volt a forradalomban . . . B. Szterényi József: Szép büszkeség! Vázsonyi Vilmos: ...akkor azt hiszem, illik ezt ma is fentartani, amikor a büszkeség és az önérzet bizonyos felelősséggel jár. (Igaz! Ugy van !) T. Nemzetgyűlés ! A valóság az, hogy összeomlás is volt ; igaz, hogy a sokáig tartó háború nélkül a forradalom be nem következhetett volna. Ez természetes, ez nagyon világos. Hiszen tudjuk, hogy ha az erdő nedves, ha sokáig esett az eső, akkor az erdőt nagyon nehéz felgyújtani. Azt is tudjuk, hogy ha hetekig tart a szárazság, akkor az erdőt könnyű felgyújtani. De ha valaki csak egy gyufával gyújtja is fel az erdőt, nem hivatkozhatik arra, hogy én nem lángoszlop voltam, én csak szerény gyufaszál voltam és az erdő nagyon száraz, igen száraz volt. (Derültség.) Ne tetszett volna az erdőt felgyújtani, mert akkor talán magától nem gyulladt volna fel. (Elénk helyeslés és taps.) T. Nemzetgyűlés! Amint mondottam, én különböztetek mindazok között, akik jóhiszeműen belesodródtak a forradalomba és a nemzeti tanácsba. Ezek között sok tagja van a volt Károlyi-pártnak is, mert nem mindannyian tartoztak a belső tanácshoz. (Igaz! Ugy van!)
