Nemzetgyűlési napló, 1920. X. kötet • 1920. május 20. - 1920. június 10.

Ülésnapok - 1920-192

â6 'A Nemzetgyűlés 192. ülése 1921. évi május hó 21-én, szombaton. Rassay Károly: Tessék megszavazni! (Félkiáltások a középen : Megszavazzuk !) Karafiáth Jenő: Nagyon szivesen! Szilágyi Lajos: Tessék megszavazni Pallavicini Györy őrgróf indítványát, amely a Károlyiés Berinkey-kormányok felelősségre vonását követeli. (Elénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) Rassay Károly: Legyen vége az ijesztgetésnek ! Balla Aladár: Nem lesz többé mumus ebben a Házban! (Derültség.) Szilágyi Lajos : Hasonlóképen minősíthetetlen . . . (Zaj.) Balla Aladár: A Vigadó-szónokaikat mind ide elővezettetjük. Sándor Pál : Én leszek a védő 1 (Zaj.) Szilágyi Lajos : Hasonlókép minősíthetetlen támadás jelent meg az ellenzéki értekezlet után a Nemzeti Újságban, amellyel már, azt hiszem, a keresztény nemzeti egyesülés pártja nem tagadja meg a közösséget. Alá van irva T. B. jelzés, azt is tudjuk tehát, hogy Túri Béla nemzetgyűlési, képviselő tollából való. A Nemzeti Újság »Építik a Bárkát« cím alatt emlékezik meg rólunk és ugy tünteti fel az ellenzéki értekezletet, mintha azt Vázsonyi Vilmos t. képviselőtársam rendezte volna, mintha ő volna Noé és a bárkába mindenféle madarakból, (Élénk derültség. Félkiáltások balfelöl : Jómadarakból!) szárnyasokból s más állatokból kettőtkettőt bevett volna . . . Karafiáth Jenő: Ragadozókat! Ugron Gábor: Csak a hasoncsuszók hiányoznak! (Taps half elöl.) Szilágyi Lajos : ... abból a célból, hogy amikor majd a bárka kiköt az Ararát negyén, akkor vehessük csak mi, ártatlan emberek észre, hogy Vázsonyi Vilmos e bárkát odavezette a liberalizmus vizeire. Vázsonyi Vilmos: Átkos liberalizmus! Szilágyi Lajos : Erre nem reflektálok, azonban a cikknek arra a részére igen, mely a keresztény nemzeti politika fájáról beszél és azt mondja, hogy az ellenzék a keresztény nemzeti politika fáját rázza, és fél tőle Túri Béla képviselőtársam, hogy nem is egészen jó szándékkal és hogy a fát nem azért rázza, hogy ha van már rajta érett; gyümölcs, azt élvezhesse, hanem a fát gyökerében akarja megszaggatni, ha lehet, kitépni. (Zaj és felkiáltások a baloldalon: Gyanúsítás !) Hát ezt a meggyanusitást a leghatározottabban visszautasítjuk. (Ugy van ! Ugy van! a szélsöbalóldalon.) Rassay Károly: Megszoktuk már! Szilágyi Lajos : Ha a t. képviselő ur e keresztény nemzeti politikát egy fához hasonlítja ós azt mondja, hogy a keresztény nemzeti politikának van egy fája, akkor engedje meg a képviselő ur nekem, aki vagyok olyan jó keresztény, mint ön, hogy megjegyezzem, hogy a keresztény nemzeti politika... Kerekes Mihály: Nem pénzért vagyunk keresztények! (Zaj és derültség a jobboldalon. Egy hang jobb felől: Mozi-védő! Egy hang a baloldalon: Pénzért itt vagyunk! Derültség.) Szilágyi Lajos: ... ha tehát van a keresztény nemzeti politikának fája, akkor engedje meg a t. képviselő ur, hogy megjegyezzem, hogy az elmúlt húsz hónap tapasztalatai folytán az a véleményem, hogy ennek a fának rossz kertésze van, ezt a fát rosszkor méltóztattak ültetni, rossz helyre méltóztattak ültetni és azonfelül a képviselő urak nem hernyózták ezt a fát. (Derültség a jobboldalon és a középen, taps a szélsöbaloldalon.) Szabóky Jenő : A kisgazdapártból kimentek már a hernyók! Balla Aladár : Csak nem plagizálni ! A gondolatot nem szabad kisajátítani! Szilágyi Lajos : A harmadik minősíthetetlen támadás az ellenzéki érkezlet ellen a »Szózat« című napilapban jelent meg. A »Szózat«-tal tulajdonképen nem kellene foglalkoznom, mert hiszen mindenki tudja azt, hogy politikai ellenfelemnek, Gömbös Gyulának a lapja, mindazonáltal kénytelen vagyok vele foglalkozni, mert »Közös rendzavarás« cím alatt emlékezvén meg az ellenzéki értekezletről, azt mondja, hogy a felszólalásoknak az volt a lényege, hogy »szivük mélyéből undorodnak a mai magyar politikai élet keresztény és nemzeti irányzatától... Rassay Károly : Közönséges hazugság ! Szilágyi Lajos : ... és viszautasitanak mingen energikus rendteremtő beavatkozást az állam és társadalom életébe«. Ezen értekezleten én elnököltem ós ha ez előfordult volna, engem terhelne miatta a legnagyobb bün. Erre csak az a válaszom, hogy egyetlenegy felszólaló még csak egyetlenegy célzással sem érintette a keresztény nemzeti politikát és az az állítás, hogy ott a felszólalásoknak az lett volna a lényege, hogy szivünk mélyéből undorodunk a mai magyar politikai élet keresztény és nemzeti irányzatától, közönséges, alávaló hazugság. (Ugy van! Ugy van! a szélsőbalon. Egy hang a jobbóldalon : Ezt meg kellett volna cáfolni !) Az ellenzéki értekezletnek az volt a célja, hogy megállapítsuk, melyek azok a politikai kérdések, melyekben egyetértünk, tekintet nélkül arra, hogy melyik párthoz, vagy frakcióhoz tartozunk, vagy hogy pártokon kívül állunk-e és hogy megállapítsuk azt, hogy milyen fellépést tanúsítsunk a kormánnyal szemben. Ismétlem, tehát, hogy annak célja sem blokk, sem koalíció, sem szövetség megalakítása, hanem csupán a parlamenti helyzet tisztázása és az uj kormánnyal szemben a most napirenden levő költségvetési vitában tanúsítandó magatartás megállapítása volt. Minden más megállapítás valótlan. De nem értem, hogy miért fogadják ezt az értekezletet olyan idegenkedéssel. Programmjukba veszik az egységes kormányzópártot (Zaj a jobbóldalon és a középen.) és én megjósolom a t. képviselő