Nemzetgyűlési napló, 1920. X. kötet • 1920. május 20. - 1920. június 10.

Ülésnapok - 1920-192

34 À Nemzetgyűlés 192. ülése 1921. évi május hó 21-én, szombaton. szervezte meg, hogy a kormányzói intézmény mindaddig fennáll, amig az államfő kérdését, annak személyi részét is a Nemzetgyűlés végérvényesen el nem intézi. De nem az a fontos, hogy a királykérdésről mi van ebben a hadparancsban, mert a királykérdés épen az egyetlen kérdés, amelyre nézve a Nemzetgyűlés egyedül és kizárólag önmagának tartotta fenn a döntés jogát, és pl. az idevonatkozó törvényjavaslatokra nézve a kihirdetés megtagadása vagy a megszavazott törvény visszaküldésének joga az ideiglenes államfőt nem illeti meg. Engem tehát nem az érdekel, hogy a királykérdésről mi van benne. Az előttem közömbös, hogy az ideiglenes államfő legitimista-e vagy sem, mert ő szerintem a királykérdésbe nem folyhat bele. Az én kérdésem az, hogy mirevaló volt ez a hadparancs ? Mit jelent ez ? Ez a hadparancs nem tartozik sem a vezérlet, sem a vezénylet, sem a belszervezet körébe. Ennek a hadparancsnak tartalma elejétől végig politika, már pedig a politika a hadseregbe nem való és azért kérdem, hogy miért volt ez a hadparancs szükséges. Másik kérdésem az, hogy ha már ezt a hadparancsot kiadták, mi okozta azt, hogy ez a hadparancs március 30-ikán megjelent, azt a csapatokkal, parancsnokságokkal, intézetekkel már április első napjaiban közölték, ellenben a magyar közvélemény 13 napig nem kaphatott róla hirt, csak április 13-ikán jelent meg róla az első közlemény. Kíváncsiak volnánk, hogy mi volt a felelős kormány álláspontja és a felelős kormány szerepe ebben az egész hadparancskérdésben. En ebben a hadparancsban és annak a fogalmazásában azt a szellemet látom megnyilvánulni, amely ellen minden eddigi felszólalásom következetesen irányozva volt. Ez az a szellem, amely időnként a régi világban is jelentkezett. A régi világban ez két szóban, a »Meine Armee« szavakban nyilvánult meg. Ez az, ami ellen küzdeni kell. Ez az a szellem, amely az osztrák katonai nevelőintézetekben és a bécsi Burgban a falakban is benne volt. Ez ellen hadakoztam akkor is, amikor koronás király uralkodott, és hadakozom ma is, mert ezt a szellemet látom megnyilvánulni akkor is, amikor a katona a békés polgár ellen hadakozik, avval erőszakoskodik, avval szemben hatalmaskodik. Ami a parancsot egyébként illeti, az 1920. évi 1. és az 1920. évi XVII. tc.-ben részletesen felsoroltuk azokat a jogokat, amelyeket az alkotmányozó Nemzetgyűlés az ideiglenes államfőre ráruházott. Az 1920. évi I. te. 13. §-a hatodik bekezdésének 3. pontjához egy mondatot szúrt be a Nemzetgyűlés, amely az ideiglenes államfőt a vezérlet, vezénylet és belszervezetre vonatkozólag megillető jogokról beszél. Ebben a hadparancsban azonban, ismétlem, semmi sincsen, ami a vezérletre, vezényletre és belszervezetre vonatkoznék. Ez az ideiglenes államfő vezérleti, intézkedési körét messze hílhaladja, a legteljesebb mértékben politikai jellegű, tehát igenis, ministeri ellenjegyzésre szorulna. (tßS&i Ügy van! a szélsöbaloldalon.) Mivel azonban ez a hadparancs ministerileg ellenjegyezve nincs, szigorú közjogi felfogásnál fogva tulajdonképen érvénytelen. (Igaz! XJgy van! a szélsöbaloldalon.) De igy is a kiadási formájában is, igenis érvényesíteni kívánjuk ellenőrzői jogunkat és felelősségre kívánjuk vonni a kormányt a hadparancs tartalma, közzététele, a közzététel módja és a közzététel miatt bekövetkezett kormánybukás miatt is. A történtek miatt, t. Nemzetgyűlés, szükségesnek látjuk kijelenteni itt az ellenzéki oldalon azt, hogy igenis szigorúan ragaszkodunk ma is az alkotmányossághoz. A mi alkotmányos érzékünk nemcsak Bécscsel szemben, nemcsak a koronás királlyal szemben, nemcsak 0 felsége, I. Eerenc József és O felsége, IV. Károly királyokkal szemben állott mindenkor ébren, hanem alkotmányos érzésünk most is megfigyelő állásban van (Mozgás és derültség jobb felöl.) és minden egyes alkalommal igenis, szóvá teszünk olyan eseményeket, amelyek alkotmányos felfogásunkkal ellenkeznek. (Helyeslés a szélsöbaloldalon.) Követeljük azt, hogy az államélet minden tényezője a maga hatáskörében a törvények korlátai között maradjon, a törvényeket és a törvényerejű szokásokat mindenki szigorúan tartsa meg és egy hajszálnyi eltérés az alkotmányosságtól szembe fogja magával találni természetszerűleg az egész parlamenti ellenzéket. Itt térek ki Janka Károly t. képviselőtársam azon megjegyzésére, amelyben ő hangoztatta azt az elvet, hogy a legfőbb érdek az állam érdeke. En aggodalommal hallottam ezt emlegetni, mert ugy tudom a történelemből, hogy a legnagyobb zsarnokok is mindig erre az elvre hivatkoztak. (Igaz ! Ugy van ! a szélsöbaloldalon.) Rassay Károly: Mi ítéljük meg az állam érdekét! Azért vagyunk itt! Szilágyi Lajos: Ennek az elvnek az emlegetése most helyénvaló nem volt. Az uj ministerelnök ur hivatalbalépése után néhány nappal megtette azt, hogy a kormány programmja fölött megindult vitát meglepőleg, anélkül, hogy a pártokat előzőleg értesítette volna, egy napirendi indítvánnyal lezáratta, a feliratkozott szónokokat a szólás jogától elütötte és belekényszeritett bennünket abba, hogy előbb néhány fontos pénzügyi javaslatot szavazzunk meg és csak azután folytassuk a vitát a kormányprogramul fölött. Mi a magunk részéről szintén beláttuk azt, hogy ezek a pénzügyi javaslatok halaszthatatlanul sürgősek, ezért nem gördítettünk akadályokat azok törvénnyé válása elé. Ellenben a ministerelnök urnák az a magatartása, hogy ilyen meglepően, napirendi inditványnyal zárta le a kormány programmja fölötti vitát és hogy nem érdemesítette a kormány programmjához hozzászóló szónokokat arra, hogy egyetlen szóval is reflektáljon a vitára, hanem