Nemzetgyűlési napló, 1920. X. kötet • 1920. május 20. - 1920. június 10.
Ülésnapok - 1920-200
A Nemzetgyűlés 200. 'Ilése 1921. évi június hó 2-án, csütörtökön. 377 Méltóztatnak napirendi javaslatomat elfogadni? (Igen!) Ha igen, akkor ilyen értelemben mondçm ki a határozatot. Áttérünk a sürgős interpellációra. Zeőke képviselő urat illeti a szó. Zeőke Antal: Mélyen t. Nemzetgyűlés! Kerületemből tömegesen jönnek hozzám — és azt hiszem, hogy minden képviselőhöz — kérvények abból a célból, hogy a honvédelmi ministeriumban kieszközöljük választónknak, vagy fiának, avagy vejének felmentését, vagy szabadságolását. Nem azért panaszolom ezt fel, mintha nem tenném meg szivesen valamely választómnak, vagy bárkinek, aki kéréssel fordul hozzám, hogy eljárjak az ügyében, hanem azért, mert meg akarom kimélni ugy magamat, mint választóimat és a honvédelmi minister urat, attól, hogy oly kérelmeket terjesszenek elő, illetőleg intézzen el, amelyek tulajdonképen már tárgytalanok kellene hogy legyenek. Már régebben sző volt arról, hogy a 1898-as évfolyambelieket szabadságolják, leszerelik, ez azonban mindeddig nem következett be. Hogy miért nem következett be, azt nem tudom, de sejtem. Katonára, megbizható katonára szükségünk volt és lesz, de most jobban mint valaha. Természetesen a legmegbízhatóbb katonák azok, akik a földmivesnépből kerülnek ki, vagyis a kisgazdák gyermekei. (Ugy van!) Sajnos, e tekintetben is ugy vagyunk, mint egyébb terheknél : a kisgazda, a földmivestársadalom huzza itt is a járomnak, az igának nehezebb, súlyosabb részét. Itt is azt fogják meg először, aki legmegbízhatóbb, akinek a legjobban hasznát lehet venni. De akkor, amikor ezt elismerem, arra is rá kell hogy mutassak, hogy ezekre a megbizható emberekre nemcsak a katonai szolgálatban, a haderőnél van szükség, hanem szükség van a többtermelés céljából a nemzetgazdaságban is, (Ugy van!) szükség van abból a célból, hogy ennek az országnak ne csak katonája, hanem élelme is legyen, hogy megadhassuk mindenkinek azt, ami őt joggal megilleti. Mint az előbb emiitettem, az 1898-as évfolyambelieknek már igazán le kellett volna szerelniök, mert azok az emberek már 17 hónap óta szolgálnak. Ezek legnagyobbrészt már a harctéren is voltak, többszörösen megsebesültek. Nem mondom, hogy ez igényt adhatna valakinek arra, hogy felmentésben részesüljön, de viszont az sem szükséges, hogy ezek az emberek tovább szolgáljanak, mert hiszen ezek már szagolták a puskaport, tudják már, mi a háború és amint akkor a harctéren teljesítették kötelességüket, ugy teljesíteni fogják mindig és mindenütt. Továbbá az 1899-es évfolyambeliek, ha nem is részesülhetnek végleges szabadságolásban, azonban huzamosabb szabadságolásban, abból a célból, hogy a tavaszi mezei munkát elvégezzék, feltétlenül kellett volna már valamennyit részesíteni. Hogy nyári szabadságolásban fognak részesülni, azt biztosra veszem. NEMZETGYŰLÉSI NAPLÖ. 1920—1921. — X. KÖTET. Hogy mennyire fontos hadászati szempontból erkölcsi indokoknál fogva, hogy ez megtörténjék, arról nem akarok beszélni, csak azt az egyet akarom megemlíteni, hogy annak idején, amikor én katona voltam, azt láttam, hogy szükségtelen volt, hogy felkeljek 5 órakor, amikor csak 11-kor kellett volna kivonulnom a gyakorlótérre, a templomba, vagy nem tudom, milyen más szolgálatra. Mindig kellemetlen érzés fogott el ilyenkor, mert láttam, katona is látja, hogy oly munkára fogják, mely tulajdonképen felesleges. Mondom, erre nem akarok kitérni, ez az erkölcsi oldala a dolognak és tulajdonképen talán nem is kellene megemlítenem, hisz tudom, hogy a honvédelmi minister ur e téren sok újítást léptetett életbe. Appellálok a honvédelmi minister ur igazságérzetére, méltányosságára, és sok alkalommal tanúsított becsütetes, magyarosan őszinte felfogására, és ezen az alapon arra kérem a honvédelmi minister urat (olvassa) : Méltóztassék a Nemzetgyűlést tájékoztatni arról, hogy a 1898. évfolyambeli katonai szolgálatot teljesítők szabadságolása, valamint a többi évfolyambelieknek a mezőgazdasági munkára való szabadságolása ügyében milyen intézkedéseket kíván tenni. Elnök ; A honvédelmi minister ur kivan szólni. Belitska Sándor honvédelmi minister: Mélyen tisztelt Nemzetgyűlés ! Nagyon szivesen felelek rögtön a sürgős interpellációra, mert magam is teljes tudatában vagyok annak, hogy ezt a szerencsétlen kis országot csak két kezünk keserves munkájával tudjuk majd lábraállitani és előbbrevinni. (Ugy van! Ugy van!) Természetesnek tartom, hogy ebből a nagy országmentő, országalapitó munkából agrár ^értelemben a nemzeti hadseregnek is ki kell vennie a maga részét. Tisztelettel bejelentem tehát az igen tisztelt Nemzetgyűlésnek, hogy a ministertanács, előterjesztésemre, hozzájárult ahhoz, hogy az 1898-as évfolyamot a nyári nagy munka és az őszi betakarítások idejére két turnusban, kétkét hónapra szabadságoljuk. (Élénk helyeslés.) Az egyik turnus június 1-től augusztus l-ig, a másik turnus pedig augusztus 1-től szeptember végéig fog szabadságoltatni. (Helyeslés.) Természetes, hogy a turnusok lehetőleg ugy lesznek választhatók, hogy az illető katonáknak személyi és családi viszonyai, azonkívül a művelési ágazati viszonyai is tekintetbe vétessenek, értem ezalatt azt, hogy a szőlőmunkás, a répamunkás stb. természetesen inkább ősszel menjen szabadságra, míg az a szegény földmives, aki inkább a cséplési idény alatt tudja a cséplésből kis kenyérrevalóját beszerezni, ebben az időben menjen szabadságra, szóval teljesen egyéni alapra helyezkedve intézzük el a két turnusban való szabadságolás kérdését. Azt hiszem, méltóztatnak ezt örömmel tudomásul venni. (Altalános helyeslés.) 48
