Nemzetgyűlési napló, 1920. X. kötet • 1920. május 20. - 1920. június 10.

Ülésnapok - 1920-192

32 A Nemzetgyűlés 192. ülése 1921. évi május hó 21-én, szombaton. lom úgynevezett bűneivel palástolta. Most, hogy kiderül, bogy minden szavuk és minden lélek­zetük, amellyel az októberi forradalmat szidal­mazták, hazugság volt, még ezerszeres erővel fog újra fellobbanni a magyar paraszt és a ma­gyar munkásmilliók szivében amúgy is lappangó nagy szeretete az októberi forradalomnak, amely porba fogja dönteni a mai hazugság vásárát, Horthy országát, akkor következik el a mi időnk.« Hát, t. képviselőtársam, talán az a pécsi proletár nincs-e szoros összeköttetésben ezekkel ? Ezért kell nekünk védekezni ! Andaházy-Kasnya Béla: Ha te beteg vagy, nem én veszem be az orvosságot ! Ott cenzúráz­zatok, ne itt! (Mozgás.) Patacsi Dénes: Azt mondja továbbá ez az újság (olvassa) : »Bánffy külügyminister a bara­nyai kérdésről szólva, kénytelen volt elismerni, hogy a megszállott területeknek sorsa annyival súlyosabb a magyarság szempontjából, mert az itteni lakosság elhiszi azt, hogy ma Magyarországon nem a jogrend, hanem az erőszak kormányoz, épen azért nem is remélhetik azt, hogy amig a budai várban Horthy trónol, ők valaha Bara­nyába bevonulhassanak.« Tehát mire törekszenek ? Elcsapni mindent, ami hatalom, lerombolni a tekintélyt és akkor jön el az ő országuk. De tovább irja a lap (olvassa) : »Különben a Horthy-sajtó már el­hallgatott a megszállott területek dolgozóinak gyalázásával és tisztán látja azt, hogy ez a terü­let szivesen csatlakozna Magyarországhoz, ha a feudális reakció budamenti helyéről eltávozna és az októberi forradalom alapján álló demo­kratikus régimének átadná a helyét.« Hát azért kell a keresztény-kurzust és min­dent eltávolítani, hogy ismét utat nyissunk a forradalomnak, hogy újból felforgassuk a hazát ! (Zaj jobbfelöl) Balla Aladár: Miért nem hozol Oroszor­szágból is pár cikket. Patacsi Dénes: Azért, mert Oroszországból már idehozták. Balla Aladár: Tessék azokból is felolvasni, azokból is igazolni, hogy kell itt a cenzúra! Patacsi Dénes: Sokszor hangoztatták azt, hogy a nemzetköziség nem is olyan nagy bűn, hiszen más nemzetközi intézmény is van, pl. a katholikus egyház. Ezzel szemben rá kell mutat­nom arra, hogy a katholikus egyház nemzet­közisége Jézus Krisztusnak szeretetet hirdető elvei alapján áll, mig a szociáldemokrácia nemzet­közisége Marxnak, Engelsnek gyűlöletet hir­dető politikája alapján, (TJgy van ! TJgy van ! a jobboldalon és a középen.) Andaházy-Kasnya Béla: De Jézus Krisztus ólombunkó nélkül hirdette a szeretetet ! Patacsi Dénes: Hogy a két nemzetköziség milyen ellentétben áll egymással, meglátszik abból is, hogy Pécsett épen ennek a szintén nemzetközi intézménynek, a katholikus egyház­nak papjait, tanárait botozzák legjobban és húz­zák kínpadra, mert azok hazájukhoz hűek marad­tak, mert a katholikus egyháznak még az imá­jában, még az énekében is az van, hogy : Mentsd meg országunkat, mi magyar hazánkat. (TJgy van! jobb felől.) Azt is hallottam már, hogy a háború is nagy oka annak az erkölcsi lezüllésnek, amely elkövetkezett. Igaz, ez is oka, csakhogy én is, aki az első naptól az utolsóig benne voltam a háborúban, elmondhatom azt a közmondást, hogy aki nem tud imádkozni, menjen a ten­gerre, mert a frontkatona megtanult imádkozni, tudott fegyelmet, tudott tekintélyttiszteletet és tudta hazáját végtelenül szeretni és érte szenvedni. Azok azonban, akik a gyárakba, ipari műhelyekbe hadimunkára vezényeltettek ki, ott a nemzetköziséget hirdető, valláserkölcsöt tipró, hazaszeretetet leromboló sajtó által meg lettek mérgezve, félre lettek vezetve és ez a belső ellenség döntötte meg a kívülálló becsü­letes hadsereg erejét. (TJgy van! TJgy van! Taps a baloldalon és a középen.) Huber János: Zsidó métely! Patacsi Dénes: Ezért nem tudom eléggé ajánlani mindenkinek, hogy vigyázzunk azzal a nemzetköziséggel, nehogy a humanizmus, az emberszeretet, zz emberiesség nevében kigyót melengessünk keblünkön. Nehogy félreértsenek engem és azt higgyék, hogy talán munkástest­véreimről szólok, hogy azokra célzok, hang­súlyozom, hogy nem ezekről szólok, sőt ezeket keblemre akarom ölelni, hiszen én is munkás­ember vagyok, a magyar földnek, a szabad mezőnek munkása. Én azt kérem a munkásságtól, hogy értse meg a magyar föld lehelletét, amely azt súgja, hogy »Hazádnak rendületlenül légy hive óh magyar«. Akkor aztán egymásra találunk és akkor én követelem a leghatározottabban, hogy akár a szabad mező munkásának, akár a bánya üregei, vagy a gyárak kohói, műhelyei és fül­lesztő levegőjű irodák munkásának egyaránt joga van a tisztességes megélhetéshez és a boldoguláshoz e hazában. Most pedig erről a helyről még egyet kí­vánok leszögezni. Baranyai és pécsi munkás­testvéreimnek, akiknek azt hirdetik az emigrált kommunista agitátorok, hogy amikor bevonul a magyar nemzeti hadsereg, akkor Horthy hóhérai jönnek vérfürdőt rendezni, azt üzenem: Nem, mi baranyai képviselők igenis erkölcsi köteles­ségünknek tartjuk, hogy mi ne boszuállást vigyünk oda, hanem mélységes szeretetet, hogy annak a sokat szenvedett népnek enyhülést, vi­gaszt, egy kis jólétet, egy kis örömet vigyünk oda, és rajta leszünk, hogy ott senki sem val­lásáért, sem pedig foglalkozásáért vagy pártállásá­ért üldözést ne szenvedjen, ós még a bűnös is, még a vétkes is csak az illetékes törvényes fórum utján vonassák felelősségre. (Helyeslés a bal­és a szélsőbaloldalon.) Ezt követeljük mi is.

Next

/
Thumbnails
Contents