Nemzetgyűlési napló, 1920. X. kötet • 1920. május 20. - 1920. június 10.

Ülésnapok - 1920-199

A Nemzetgyűlés 199. ülése 1921: évi június hó 1-én, szerdán. 335 Birtha József: T. Nemzetgyűlés! Az idő előrehaladott voltára való tekintettel, de meg hivatkozással a külügymmister úrral történt megállapodásomra, tisztelettel kérem, hogy interpellációm megokolását későbbi időre halaszthassam. (Helyeslés.) Elnök : Méltóztatnak hozzájárulni, hogy az interpelláció elhalasztassék, igen vagy nem ? (Igen!) Az interpelláció elhalasztatik. Következik ? Vasadi Balogh György jegyző: Orbók Attila. Orbók Attila : T. Nemzetgyűlés ! A ministerelnök ur imént mondott nagyszabású, mondhatnám, tanulságos beszédében rámutatott arra, hogy mi tulajdonképen vulkánon járunk. Nagy örömömre szolgált, hogy koncedálta azt, hogy nem elég itt bűnfenyitő eljárásokkal, nem elég itt a közszabadságok megszorításával a hamu alatt lappangó parazsat elfojtani, hanem szükség van szociálpolitikai intézkedésekre. Sajnos, épen ezen a téren nem látom azt az erélyt, amelyre a mostani időkben szükség lenne. Ebből az alkalomból rá akarok mutatni arra, hogy azok, akik leginkább rá volnának szorulva az állam jótékony támogató kezére és segitségére, a hadirokkantak, a hadiözvegyek és hadiárvák tényleg egészen árván állanak és az állam nem nyújt nekik segitő kezet. Nagy megdöbbenést és megbotránkozást keltett a lapoknak az a hire, hogy a Hadigondozó Hivatalban 25.000 akta hever elintézetlenül. Sajnos, nem 25.000 akta hever ott elintézetlenül, hanem több mint 100.000 akta, és ez ennek a Nemzetgyűlésnek örök szégyene lesz, mert ha nem törődünk azokkal, akiknek hozzátartozói a harctéren elestek, akkor nekünk nincs jogunk keresztény morálról, keresztény kurzusról és nincs jogunk területi integritásról prédikálni. Benárd minister ur, akinek a bűne ez a 100.000 akta, nagyon sokat prédikált és nagyon sokat beszélt keresztény kurzusról, de ugy látszik, hogy a keresztény morálnak igazi tanitásait nem fogadta meg. Ruskin nagy angol esztéta »Liliomok és szezámok« című könyvében azt irja a modern kereszténységről, hogy az teli van tömjénillattal, teli van harangzugással, de Lázár hiába kopogtat a modern kereszténység kapuján, mert oda bebocsáttatást nem kap. Ugy látszik, hogy Benárd minister ur politikájában is több volt a harangzugás és a tömjénillat és Lázár hiába kopogtatott az ő ajtaján, mert nem engedtetett oda be. Aki kerületének ügyével némileg foglalkozik, annak elszomorodva kell tapasztalnia, hogy valósággal megrohanják a földmunkásszegények hozzátartozói, a hadiözvegyek, a hadirokkantak, a hadiárvák kétségbeesett panaszukkal, mert hónapok, de sokszor évek óta . . . Andaházy-Kasnya Béla : Két és fél év óta nem kapják meg illetményeiket ! Orbók Attila : . . . hiába igyekeznek megkapni azt a koldusalamizsnát, amelyet ez a lerongyolt állam tud adni nekik, nem birják megkapni. Ha azután akármelyik képviselőtársam megindulva, elérzékenyülve ezeknek az embereknek szomorúságán, elindult abba a Hadi gondoz óba, vagy abba a ministeriumba, hogy megszerezze annak a hadirokkantnak vagy hadiözvegynek filléreit, nem birt eredményt elérni, mert olyan bonyolult eljárásokra utasitották, hogy az még egy nemzetgyűlési képviselőnek is szellemi képességeit túlhaladja. Ez teljesen lehetetfen állapot. Látom, hogy a t. e'nök ur egy gesztusával ezt a kijelentésemet túlzásnak veszi. Eu igyekeztem tanulni, doktori diplomát szereztem, dolgoztam, szellemi munkát végeztem évek hosszú során keresztül, mégis ebben a táskában nagyon sok rokkantnak, özvegynek olyan ügye van, amelyen eligazodni egyáltalában nem tudok. Legutóbb beadtam egy hosszú listát, amelyben összeirtam ezeknek az összes rokkantaknak, hadiözvegyeknek, árváknak adatait. Az egyik adatra azt irta vissza a hadigondozó, hogy az osztrák-magyar közös nyugdíjat kap, tehát nekem a pénzügyministeriumban kell kérelmeznem, hogy az az adóhivataltól átutaltassék, mert először az egyesitett felszámoló parancsnokságnak adatnak ki az irások és az intézkedik, hogy az ügy az illetékes adóhivatalhoz utaltassék át. Az az adóhivatal, amelytől az az özvegy idáig illetményeit kapta, megszállt területen van. így lehetetlen átutaltatni az illetményeket a csonka Magyarország területén lévő adóhivatalnak. Nem akarok belemenni ennek a részletezésébe, csak azért hoztam fel ezt az egy esetet, hogy bizonyítsam azt, hogy valóságos anarchisztikus állapotok vannak a hadigondozás terén. Én elkezdtem foglalkozni kissé a hadigondozás kérdésével és megnéztem a külföldi mintákat. Például utána néztem, hogy Franciaországban egy hadirokkant milyen módon kapja meg az illetményeit. Megállapítottam, hogy Franciaországban, jóllehet ott az analfabéták száma nulla, — nálunk pedig rengeteg nagy, — semmiféle okmányt nem Kivannak. Az illető megjelenik a decentralizált hadigondozó hivatal bármelyik helyiségében és ott bemondja az adatait, amelyek alapján a járási hadigondozó hivatal kiküld az illetőségi helyre, hogy a bemondott adatok igazak-e. Erre megállapítják az ő illetményét. Erre kiküldenek neki egy-egy évre szóló csekkkönyvet, amelynek lapjai minden hónap elsejére esedékesek és minden hó elsején egy ilyen csekklap bármelyik falusi kis postamesternél beváltható. A személyazonosságot lehet fényképpel, vagy a helybeli lakosokkal igazolni. Ezzel szemben most két napja, amikor a parlamentbe jöttem, mezítláb várt a kerületemből egy asszony, aki elmondta, hogy már három napja óta jár, de nem tud a végére járni annak, hogy,a maga részére két évre esedékes illetményeit megkapja. Kérdeztem, miért jött mezítláb. Azt felelte, hogy nincs egy krajcárja sem, eladta a cipőjét és feljött ide, mert azt gondolta, hogy megkapja pár ezer koronáját és akkor vehet magának cipőt, esetleg gyermekeit is fel tudja ruházni.