Nemzetgyűlési napló, 1920. X. kötet • 1920. május 20. - 1920. június 10.

Ülésnapok - 1920-199

A Nemzetgyűlés 199. ülése 1921. évi június hó 1-én, szerdán. 331 Gr. Bethlen István ministerelnök : Bátor leszek Kun Béla leveléből két passzust felolvasni. Az egyik igy szól (olvassa) : »A nemzetközi kapitalizmusnak ma egységes frontja van a bolsevista mozgalmakkal szemben. Ez az állapot nem tiir emigráns Svájcot. Nincs mód és alkalom arra, Szovjet-Oroszország kivételével, hogy bármely országban meghúzódhas­sanak az emigránsok tömegei ugy, hogy onnan meg­felelő szellemi munkával irányítsák az otthonlévők agitacionális munkáját. Ehhez hozzájárul az is, hogy még ma is egyes orszá gok között minimális a forgalmi szabadság és Magyarországot jobban, mint más országot, elzár minden kivülről jövő te­vékenység elől. Ilyen körülmények között és ennek következtében a kommunisták magyarországi párt­jának kívül való megszervezése lehetetlen, hiu áb­rándozás, rajongó naivitás és hiábavaló erőlködés. Ausztriából, Olaszországból az emigrációból való szellemi irányítás, az események előkészítése lehetséges, de más nem. A szervezés munkájának akármilyen mértékben otthon Magyarországon kell megtörténnie. Ez feltétlenül lehetséges, szükséges és megvalósítandó.« (Zaj és felkiáltások jobbfelől : Ezért hellének a szabadságjogok ! Halljuk ! Hall­juk ! a szélsőbáloldalon.) »A harmadik internacio­nálé központi bizottságának akaratát tolmácsolom nektek, midőn azt irom nektek, hogy elengedhe­tetlen feladatot képez Magyarországon a belső központ létesítése, az erőknek Magyarországon való széthelyezése. (Folytonos zaj.) A kommunis­ták magyarországi pártjának központját otthon kell megalakítani, a technikai vezetést belföldről kell irányítani, ha kel], bármilyen áldozatok árán is. Ez elengedhetetlen feladat : a magyarországi központ kiépítése, a magyarországi szervezetek illegális megalkotása és ezen szervezeteknek mun­káselemekkel való teljes megtöltése. Mindez nem jelenti azt, hogy akár én, akár a harmadik inter­nacionálé központi bizottsága az emigráció tagjai között ellentéteket akarnának szítani vagy csi­nálni. Az emigrációra, akár hajdan az oroszra, iontos feladatok várnak és elsősorban az emigrá­ció épületének fokozatos lebontása. Minden igaz kommunistával meg kell értetni, hogy nincsen olyan földalatti munka, mely ne járna a rizikó veszedelmével. (Zaj.) Aki nem tudja, vagy nem akarja megérteni ezt, az nem kommunista, az szélhámos. (Elénk derültség a Ház minden oldalán.) Megértem, ha ez a rizikó száz százalékos, akkor nem rizikó, hanem halál. Hanem a viszonyok ugy kívánják — és ezt különösen hangsúlyozom — ha a rizikó 50—60, sőt ennél több százalékos is, ezt mindenkinek vállalnia kell az emigrációból. (Zaj. Hátijuk ! Halljuk !) Mindenkinek, akire nézve az elpusztulás lehetősége 60—70 százalék, vissza keli térnie Magyarországra, mert erős meggyőződésem, hogy az emigrációba menekült elvtársak egyedül azok, akik nem szakadtak el a nemzetközi forra­dalomtól s akik ma is átérzik a prolatáriátus osz­tályharcának lényegét : a cselekvő munka szüksé­gességét. Az oroszországi magyar kommunista párt visszatelepítése lassan meg fog történni. (Derültség és mozgás.) Ezek az elvtársak a párt szigorú fel­ügyelete alatt állanak és mozgósíthatók bármely pillanatban. Tapasztalatból mondom nektek, hogy az itteni és a visszatérő elvtársak céltudatos, bátor és fegyelmezett elvtársak és nem a proletariátus csőcseléke. A Magyarország határait övező államok munkásosztályának a kommunista pártba való tömörítése nem a ti feladatotok stb.« Ezek bizonyos részletek az egyik levélből. (Felkiáltások jobbfelől : Elég érdekes !) Karafiáth Jenő : Most tessék az internáláso­kat megszüntetni ! (Igaz ! Ugy van ! jobbfelől. Zaj a szélsőbaloldalon.) Balla Aladár : Olaszországban, Franciaország­ban, mindenütt igy van ! (Zaj.) Huszár Károly: Olaszországban agyonvertek közülök kétezret és nem védik őket a parlament­ben. (Igaz! Ugy van!) Balla Aladár : Ki védi itt ? Huszár Károly: Van olyan, aki védi! Balla Aladár: Ki védi ? Nem lehet igy álta­lánosságban gyanúsítani ! Én nem irtani olyan cikkeket, mint te. (Nagy zaj.) Huszár Károly: Én egyetlenegy cikket sem irtam a proletárdiktatúra alatt ! Elnök : Kérem Huszár Károly és Balla Ala­dár képviselő urakat, méltóztassék csendben lenni. Huszár Károly: Egy sort, egy betűt nem irtam Î Komisz hazugság ! (Zaj.) Elnök : Huszár képviselő urat és Balla kép­viselő urat kérem, méltóztassanak csendben lenni, mert különben kénytelen leszek őket rendreuta­sítani (Zaj ) Huszár Károly (közbeszól). Elnök : Huszár képviselő urat rendreutasítom. Balla Aladár : Én konzervativebb vagyok. . . (Zaj ) Elnök : Balla Aladár képviselő urat is rendre­utasítom és kérem a képviselő urakat, méltóztassa­nak az elnök szavának engedni. Gr. Bethlen István ministerelnök: Itt van a másik (olvassa): »Panaszkodtok, hogy két leve­lem tartalma majdnem és szószerint azonos. Iga­zatok van, az első az én véleményem — ti felzúdul­tok ellenem. Második is az én véleményem és a köz­ponti bizottság akarata. Támogatást már most az olyan pártnak adunk és adhatunk, amely párt igazi kommunista párt. Ismerem a hazai álla­potokat, nekem ne beszéljetek fehér terrorról, (Derültség.) mert én jól ismerem azt, tudom, hogy van még statáriális rendelet, olvastam az állami és társadalmi rend védelméről szóló törvényt Mi nem lehetünk érzelgősek. Amit a viszonyok előírnak, azt mindent meg kell tennünk, mert ettől függ, van-e párt vagy nincs. Ha van párt, akkor pártegységnek és pártfegyelemnek is kell lenni, ha nincs párt, akkor ne áltassuk magunkat, helyezkedjenek el elvtársaink, majd eljön az idő, hogy ismét belekapcsolódhatunk a világforra­dalomba és akkor a kevesekből ismét sokak lesz­nek. Most is nekem kell foglalkoznom a hazai dol­42*

Next

/
Thumbnails
Contents