Nemzetgyűlési napló, 1920. X. kötet • 1920. május 20. - 1920. június 10.
Ülésnapok - 1920-199
A Nemzetgyűlés 199. ülése 1921. évi június hó 1-én, szerdán. 323 Gr. Bethlen István ministerelnök : En tehát megnyugtathatom a t. Nemzetgyűlést, hogy ebben, a tekintetben rövidesen változás lesz. Áttérek most az internálások kérdésére, arra a kérdésre, amellyel a Nemzetgyűlés legtöbb ellenzéki tagja foglalkozott, amely a legnagyobb visszatetszést keltette és amely körül a leghevesebb propagandát fejtették ki. (Hallj uh ! Halljuk!) Bátor vagyok a Nemzetgyűlés figyelmét felhívni arra, hogy az internálásokról a rendeleteknek egész sora intézkedik. Teljesen tévedésben van Vázsonyi t. képviselőtársam, amikor ő egy rendeletet citál, amely ma nincs is érvényben, mert egészen más rendeletek vannak érvényben, amelyek később keltek és amelyek időközönként kiegészíttettek. Az internálási alaprendelet, amely ma érvényben van és amelyet Rassay Károly t. képviselő ur idézett, a 4352. számú rendelet, amely 1920 márciusában kelt. Kiegészíttetett ez az 1355/1920, az 1884/1920, a 15.778/1920 és a 20.000/1920 rendeletekkel, továbbá a rendeletek egész sorozatával. Ezek közül különösen kiemelendőnek vélem az 1884. számút, amely internálás alá vonja a közveszélyes munkakerülőket, a zsebtolvajokat és hasonló bűnösöket, (Helyeslés a jobboldalon.) továbbá a 20.000. számút, amely a galíciai zsidók internálásáról intézkedik abban az esetben, ha különben is az internálási rendelet alá esnek. Ami már most magát a kérdést illeti, ugy Rassay t. képviselő ur teljesen helyesen idézte a 4352. számú rendeletnek bevezető részét, ahol a rendelet statuálja azt, hogy internálandó az, aki az állami, társadalmi rend és béke szempontjából veszélyes, aggályos, vagy gazdasági életünkre káros. Veszélyesnek deklarálja azt, aki a tanácsköztársaság fennállása alatt, mint annak szerve, közege, megbízottja, vagy fegyveres erejének tagja, büntetőtörvénykönyvbe ütköző cselekményt követett el. Aggályos, aki az u. n. tanácsköztársaság megalakulása, vagy fentartása érdekében s a társadalmi rend és béke felforgatása, megzavarása érdekében oly tevékenységet fejtett, illetve fejt ki, melyből okszerüleg következtethető, hogy itt tartózkodása az állam, vagy társadalom biztonságát, vagy a közrendet veszélyezteti. Közbevetőleg itt még egy kérdésre akarok válaszolni, amelyet Vázsonyi t. képviselőtársam vetett fel, aki azt mondta, hogy az internálásoknak jogalapja ma egyáltalában hiányzik. O t. i. kifejtette, hogy az internálási rendeletek az 1914: L. te. 10. §-án alapulnak, ahol olyan intézkedés van, hogy aki a hadviselés szempontjából a közrendre stb. veszélyes, az internálható. Ebből kihozza, hogy az internálásnak tulajdonképen csakis a hadizónában van helye, megbizhatatlanokra volt alkalmazható és ugy is alkalmaztatott a háború alatt. Bocsánatot kérek, először is nemcsak a hadizónában, hanem az egész országban internáltak. Internált az a kormány is, amelynek Vázsonyi t. képviselő ur tagja volt. (Igaz ! Ugy van ! jobb felöl.) De bátor vagyok rámutatni arra is, hogy formailag még ma sincs vége a háborúnak, Hiszen a háborúnak vége csak akkor lesz, amikor végleg ratifikált békénk lesz. De a kivételes rendelkezések meghosszabbítása tekintetében már ez a Nemzetgyűlés is állást foglalt, ugy hogy e tekintetben alig lehet ma már hivatkozni arra, amire Vázsonyi t. képviselőtársam hivatkozott. De ő azt mondta, hogy az internálás ma büntetés és hogy az nem prevenció ugy, a hogy az volt a háború idejében. Teljesen hibás ez a felfogás : az ma is prevenció és nem büntetés. Ha ő elolvasta a 4352. számú rendelet 1. §-át, ebből az világosan kitűnik. Abból, hogy az illető internált állítólag nem élelmezheti magát sajrt költségén, semmi sem következtethető, ellenben a dolog ugy áll, hogy tényleg az internált ma is élelmezheti magát saját költségén, ép ugy, mint a háború idejében. Hiszen a 4352. számú rendelet 20. pontja épen azt mondja, hogy az internált egyén saját költségén élelmezheti magát és evégből kívánhatja, hogy a tőle elvett pénzösszeg stb. rendelkezésére bocsáttassák. Azt mondta ugyancsak Vázsonyi t. képviselő ur, hogy az internálás azért büntetés, mert az internáltnak dolgoznia kell, hogy tehát az a hely egy kényszer-dologház. Először is az internált, a háború alatt, is kényszermunkára, hadi munkára fogatott ha szoros internáltságban volt. Nagyon jól tudom, hogy Marosvásárhely mellett, ahol egy nagy internálási tábor mellett vagyok földbirtokos, 4—5000 internált volt egy helyen az egész háború alatt és tudom, hogy azon internálási táborból munkára ugy adattak ki az emberek, mint a hadifoglyok. Rassay Károly: Nagy különbség, mert az a hadijog címén történt. Gr. Bethlen István ministereSnök : Kérem, az ma is ugy van. Rassay Károly : Nincs, mert más embert erre nem kényszerítenek. Akkor mindenkit lehetett. (Zaj.) Gr. Bethlen István ministerelnök: Nagyon nehéz e tekintetben a t. ellenzéki képviselő urak kívánságának eleget tenni, mert az egyik kifogásolja azt, hogy dolgoztatják őket, a másik pedig azt kifogásolja, hogy nem dolgoztatják őket, mert hiszen ebből akkor kommunista iskola válik. Nem tudom, hogy az ellenzéki uraknak tulajdonképen melyik az igazi álláspontja. Rassay Károly: Nem ez a része a fontos! (Zaj és közbeszólások a szélsőbaloldal on.) Elnök: Csendet kérek, t. képviselő urak! Gr. Bethlen István ministerelnök: Én megmondom, hogy melyik a kormány álláspontja. A kormány álláspontja az, hogy az internáltakat igenis munkára kivánja fogni, mert ha nem fogja munkára, akkor teljesen igaz az, hogy az 41*
