Nemzetgyűlési napló, 1920. X. kötet • 1920. május 20. - 1920. június 10.
Ülésnapok - 1920-199
3 J 2 x4 Nemzetgyűlés 199. ülése 1921. évi június hó 1-én, szerdán. ság, de lelkük mélyéig nem tudtak ezek a tévtanok hatolni. Es ha a magyar parlament és a magyar kormányzat elég erős lesz, ha elég szociális érzékkel fog birni arra nézve, hogy a földmives munkásságot házhelyhez és földhöz juttatva adóalannyá, becsületes hazafivá neveli, sohasem fog itt a kommunizmus még egyszer gyökeret verni. En nem a választójog megcsonkításától, megszükitésétől remélem, hogy a magyar állapotokat egészségesekké tehetjük, hanem a magyar földmives munkásság felkarolásától. Ebben találhatja meg a keresztény kormányzat azt az erőt, melyre felépítheti a maga politikáját és az ország jövendőjét, (ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) Különösen fontosnak tartanám és fontosnak tartottam volna, ha a földmivelésügyi kormányzat munkaalkalmak teremtésével segitett volna a magyar földmivesmunkásság anyagi helyzetén a múltban és segítene a jövőben. Megnt Csanád megyére térek vissza. Csanád megye északke'eti részén, ebben a dus Kánaánban egyetlenegy vonat nincs. Arad megyét szegélyezi, Csanád megye déli részén halad el az Alföldi Első Gazdasági Vasút és az AradCsanádi Vasút, de a középső részén, az erőteljes, dúsgazdag részen, egyetlen vonatja sincs. Csanád megyének óriási ősforrása van. Ott van pl. a vízben lévő gáz, Mezőhegyestől lefelé Kétegyházán, Csanádapácától keletre oly dus vizgáz van, hogy Mezőhegyesen is, Csanádapácán is, Gerendásén is a vízből kifejlődött gázzal 60—80 lóerejü motorokat hajtanak már évitzedek óta és a magyar kormányzatban nem volt elég élelmesség, hogy ezt felhasználja, hogy azon a részen mezőgazdasági ipartelepeket és vállalatokat létesítsen és hogy az ottani nagyszámú munkásságnak munkát, kenyérkeresetet adjon. Ezzel kapcsolatban a közélelmezésről óhajtok néhány szót szólni. A közélelmezés már a múlt év nyarán teljesen el volt hibázva. Akkor, amidőn megengedte a^ akkori közélelmezési minister ur, hogy augusztusban szabadon vásárolhassanak. A várcs gazdag zsidói és más tőkései a vidéken beszerezték egész évi gabonaszükségletüket, de emellett bent maradtak az ellátatlanok névjegyzékében is. A kisgazda — természetes dolog, — mert szabad volt, eladta a gabonáját s később, amikor januárban, februárban következett az adógabona beszállítása, neki már nem volt gabonája, viszont a városi gazdag azt a földmives munkásságot, amely erre rá volt szorítva és csak ebből tudott élni, lelkiismeretlenül megrövidítette..Ezért kaptak 8—10 kg helyett csak 6 kilogrammot. (Ugy van!) Ugyancsak ilyen nagy hibát látok a közélelmezésügyi minister urnák épen tegnap vagy ma kiadott rendeletében is. Hibát látok azért, mert a hatósági kedvezményes ellátásra legjobban rászoruló hadiözvegyek, hadiárvák, hadirokkantak egyáltalában nincsenek a rendeletben megemlítve. Huszár Károly: Ez nagy hiba! Csernus Mihály: Hibát látok azért, mert a földmives munkásság teljesen hiányzik a rendeletből. Csak a kerületemben legalább 2000 földmives munkás van, aki nyáron aratás nélkül maradt. Mások legfeljebb 3—4 métermázsát keresnek 8—10 tagú családjuk részére. Az ilyenek a rendelet szerint már nem juthatnak hatósági kedvezményes ellátáshoz. Ha a keresztény kormány ily ósdi, rövidlátó, önző politikájával megengedi, hogy ilyen szárnyaszegett, hiányos rendeletek menjenek ki, és legerősebb támaszát : a benne bizó keresztény magyar munkásságot elriasztja magától, akkor tényleg önmaga ad lökést annak, hogy a nemzetköziség itt is tanyát üthessen és végleg elszakíthassa a hazafiság területéről a földmives munkásságot is. Nyéky József : Szépen támogatod a kormányt! Csernus Mihály: Csak a közélelmezésügyi ministert cirógatom. (Felkiáltások a jobboldalon : ö is a kormányhoz tartozik !) A hibát meg kell mondani mindenkinek. (Helyeslés.) Belügyi téren rendkívül sürgősnekjés fontosnak tartom a közigazgatás reformját. Olyan megyében kaptam a mandátumomat, ahol a közigazgatási visszaélések és a közigazgatási régi nepotizmus ma is valósággal virágkorát éli. Nyéky József: Igen, ez valóságos Család vármegye ! Csernus Mihály: Csanád vármegyének velem együtt három képviselője van, mindkét kollégám a túlsó oldalon ül. Őket hi vom fel tanúnak, hogy ott a vármegyében, kezdve az alispántól, a legutolsó közigazgatási joggyakornokig, az egész vármegyei tisztikar rokonságban áll egymással. Nyéky József : Azért Család vármegye ! Csernus Mihály: Ezelőtt néhány évvel kéthárom csanádi birtokos — régi munkapárti vezetők, az egyik Aradnak volt valaha a főispánja — kijelentette, hogy pl. Mezőkovácsházán főszolgabíró Vásárhelyi Sándor, akkor még joghallgató lesz. Mi történt a múlt év tavaszán ? Először az ottlevő, körülbelül 10 évvel idősebb szolgabírót. Balku Dénest be akarták vinni központi szolgabírónak Makóra, hogy helyére kihelyezzék szolgabírónak Vásárhelyi Sándort, aki akkor főispáni titkár volt. Nyéky József : Családi politika ! Csernus Mihály : Balk- Dénes bement és addig rimánkodott az akkori kormánybiztosnak, Battlaynak, amig meghagyta őt, azonban kényszerszabadságra küldte a még teljes erejében levő, 38 szolgálati éve felé haladó Kövér Gyula mezőkovácsházi főszolgabírót, aki egyszerre lépett hivatalba a most is szolgálatot teljesítő alispánnal, fizikailag sokkal erőteljesebb és a legutolsó időkig szellemileg is bebizonyította, hogy kellő kvalitásokkal rendelkezik, amennyiben naponkint 8—10 órát töltött a hivatalában, becsülettel dolgozván. Különben kisgazda ellenjelöltem volt, mely az objektivitást igazolja nálam. A három hónap lejárta után nem engedték vissza a hivatalába, közben Balkut áthelyezték Battonyára és Vásárhelyi Sándor tiszteletbeli főbírája lett a mezőkovácsházi járásnak.
