Nemzetgyűlési napló, 1920. X. kötet • 1920. május 20. - 1920. június 10.

Ülésnapok - 1920-199

A Nemzetgyűlés 199. ülése 1932 Ha ebben a tekintetben változtatásokat eszközlünk, akkor azt hiszem, hogy az a katasztrófa, amely már közeleg és fenyegeti egész dohánytermelésünket, nem fog bekövetkezni. Jelenleg ugy állanak a dolgok, hogy a dohánytermelők kezdik eladni pajtáikat, a dohányosok pedig felszereléseiket, zsinegeiket és mihelyt ez bekövetkezett, azon a helyen, ahol ez megtörtént, többé a dohánytermelést reaktiválni nem lehet. Ami a cukortermelésünket illeti, ajánlatos volna szövetkezeti utón még jó néhány cukorgyárat létesíteni. Nem hiszem, hogy még az esetben is, ha valamikor a világforgalom újból teljesen fel lesz véve, mi megint abba a szomorú helyzetbe kerülünk, amelyben a háborút megelőzőleg voltunk, hogy cukorprémiumokat fizessünk a cukorgyáraknak minden Indiába kivitt métermázsa cukor után, azért, hogy a bengáli lovasság cukorpótadagokat adhasson a lovainak, az úgynevezett anyaországban pedig az állatok hizlalására pótlékul használják fel a cukrunkat. Azt hiszem, ebbe a szomorú helyzetbe nem fogunk jutni. De vegyük csak figyelembe, hogy ha nekünk cukorbőségünk van, akkor a pezsgőgyártásunk, gyümölcskonzervgyártásunk, azonkivül a süteményiparunk és cukorkagyártásunk óriási módon fellendülhetne. Van még elegendő területünk cukortermelésre. Mint szabolcsmegyei képviselő, kénytelen vagyok azt a terményt is felsorolni, amely ott igen számottevő és amelynek feldolgozása már a megboldogult Odescalchi Zuárd hercegnek idejében kezdett óriási fellendülést mutatni. Ez a mi káposztatermelésünk. Az a bizonyos devecseri káposztagyár, amelyből a románok elvitték a teljes berendezést és amelynek a falai már rendbe vannak hozva, mégis ott áll anélkül, hogy fel lenne használva. Hegyeshalmy Lajos kereskedelemügyi minister ; Most lesz értékesitve. Jármy József: Ez a devecseri káposztagyár ma a Nyukosznak tulaj dona és — amint a kereskedelemügyi minister ur most kifejezésre juttatta, — értékesitve lesz. Vétek volna, ha nem mint káposztagyárat értékesítenék, miután oly vidéken fekszik, oly vidéknek a központja, ahol a káposzta egyike a legfőbb termékeknek. Hegyeshalmy Lajos kereskedelemügyi minister : Valószínűleg ugy lesz ! Jármy József: A káposzta ugyanis csak hideg, nedves aljú területeken terem meg elsősorban és jóformán épen az a vidék meg volna rabolva, hogy ott helyben értékesíthesse azt. Viszont kivitel szempontjából a besavanyított káposzta elsőrangú kiviteli cikk. Nagyon ajánlatosnak tartanám, t. Nemzetgyűlés, ha mi újra felkarolnánk azt a kisipart, amelyet hajdanában az úgynevezett iparfejlesztéssel tönkretettünk. Valamikor a céhrendszer divott Magyarországon. Ez alatt elsőrendű ipari termékeket produkáltunk, kivitelre is jutott. Azután jött egy úgynevezett szabad iparfejlesztési mozgalom, amelynek következménye az volt, í. évi június hó 1-én, szerdán. 309 hogy a céhrendszert megsemmisítették. Ugyanebből az időből emlékszem arra, hogy olvastam egy tankönyvet, amelyben a következő szavak állottak : »És az ipar a céh-rendszer béklyóiból kiszabaditva a szabad ipar szárnyain törtet az ég felé.« Igen, ez a törtetés remekül sikerült. A házalóból lett szabó, a bőrkereskedőből pedig cipőgyárcs. Ennek következménye az volt, hogy a kisiparosok egymásután mentek tönkre. Annyira tönkrementek, hogy nemzetünknek ez az erős társadalma jóformán megszűnt, átment ipari munkásnak, nemzetközivé lett, vagy pedig ott tengeti a községekben az életét, félig-meddig mint kisgazda vagy mint földmunkás. Azt ajánlanám, hogy karoljuk fel a kisipart, kreáljuk újra. A kisiparnak működéséhez nem kell gép vagy csak kis mértékben, nem kell szén, nem kell villanyvilágítás és ma, amikor szén dolgában oly szűken állunk és az iparunk ennek folytán nem tud szárnyra kelni, feltétlenül szükségünk volna kisiparra. Kreáljuk azt és én azt hiszem, hogyha nyers terményeinket nem engedjük kivinni a külföldre, amit részben már Szterényi József előttem szóló képviselő ur is kifejtett, — bár én voltam az a közbeszóló, aki, mikor a gyapjúról beszélt, azt mondtam, hogy : dolgozzuk fel idehaza — mondom, ha mi a gyapjúnkat itthon dolgozzuk fel és kisipart kreálunk, esetleg szövetkezeti alapon dolgoztatjuk fel a gyapjút itthon, mint ruhaszövetet : akkor nem szorulunk a külföldre. Sok mindentől eltekintve, óriási fellendülést venne az országúink Vegyük csak azt, hogy pl. Angliának egyes részeiben, Skóciában micsoda hom-spun szöveteket gyártanak háziipar gyanánt. Ezek a legjobb, a legtartósabb szövetek, valamennyien ismerjük. Ezt nálunk is meg lehetne csinálni, csak kisebb szövőgépsk kellenek hozzá. Az állatbőreinket is vétek kivinni. Annyi lábbelire, szerszámra, nyeregre van szükségünk itt az országban ; milliókra és milliókra menő összegeket kellene azért kiadni, azért amit itthon sokkal olcsóbban tudnánk előállítani. Természeti erőinknek felhasználását nem viszszük keresztül ugy, ahogy kellene. Én tudok pl. két turbinatelepet, az egyik itt van Miskolc, Szerencs táján, a másik Vas megyében. Ezeket dinamógépek hajtására használják fel, villanyos szántásra és kitűnő eredményeket érnek el. A megmaradt vizi erőink is teljesen elegendők ahhoz, — célszerű befektetéssel — hogy dinamógépeket hajthassanak, hogy összes vasútvonalaink villanyos erőre alakittassanak át, hogy villanyos ekékkel szántsunk és azonfelül mindenütt lehetőleg villanyos világítást vezessünk be. Igaz, hogy ezek a bífektetések milliárdokat nyelnének el, azonban a kezdő lépést már ma megtehetnők és ezek sok-sok milliárdot hozhatnának be. Engedjék meg, hogy ezzel a jövő perspektívával szemben, ahol villanyos erőkkel a legeslegmodernebb állammá válhatnánk, szembeállítsak egy nagyon elszomorító tényt a mostani századból : Szabolcs megyének, még pedig különösen