Nemzetgyűlési napló, 1920. X. kötet • 1920. május 20. - 1920. június 10.

Ülésnapok - 1920-199

A Nemzetgyűlés 199. ülése 1921. évi június hó 1-vn, szerdán. 301 Rassay Károly: Bocsásson meg a ministerelnök ur, én jobban tudom, mert én az életben látom a példákat. A rendelet alapján az elsőfokú rendőrhatóság jelentést tesz a másodfokúnak az internálás elrendelése iránt. A másodfokú rendőrhatóság nem is tart tárgyalást, hanem dönt, valamint a belügyminister sem tart tárgyalást, hanem egyszerűen a nyomozó által, a detektiv-jelentésekben, egyoldalú jegyzőkönyvekből felvett tényállásból dönti el, internál-e vagy sem. A minimum, amit nekünk kívánnunk kell, az internálások rendszerével szemben az, hogy kontradiktórius eljárás folytattassék le. (Helyeslés a széls'öbalóklálon.) Ha eljutottunk már oda, hogy a lakását sem lehet valakinek egyoldalú jelentés alapján elvenni, hanem szabályszerű és birói garanciákkal határolt tárgyalást kell lefolytatni, akkor talán, mikor arról van szó, hogy valakinek a legszentebb törvényes jogát, szabadságát elvegyék, hogy családját kenyérkereső nélkül nyomorba taszítsák, akkor talán még sem radikalizmus, hogy azt követeljük, hogy, ha már fentartják ezt a mai jogrendszerünk mellett teljesen indokolatlan internálási eljárást, akkor legalább a biróság függetlenségével körülvett hatóságokra bizzák az eljárást. Nem is látom szükségét, — igazán sajnálom, hogy a belügyminister ur még nem magyarázta meg — hogy miért is van olyan nagyon szükség az internálásra. Mikor internálni lehet valakit azért, mert gyanús, az állam vagy társadalom törvényes rendjére nézve azáltal, mert annak felforgatására törekszik, akkor meg kell állapitanom, hogy az internálást a mi jogalkotásunk már túlhaladta, mert az állami és társadalmi rendről szóló törvényben nem internálást, hanem súlyos büntetéseket mondtunk ki hasonló esetre. Súlyos büntetéseket mondtunk ki arra, ha valaki egy ilyen mozgalmat kezdeményez, tehát például a destruktiv sajtóban lead egy olyan nyilatkozatot, amely alkalmas egy ilyen mozgalom megindítására, vagy arra, ha két ember összeáll és beszélget és kifejezést ad a gondolatának, hogy változtatni, más irányba terelni kellene a dolgok menetét: akkor egyáltalában cél- és értelemnélküli az internálás intézményének fentartása. Mert ha az ellen a törvény ellen akkor tiltakoztunk is, ma már az mégis törvény, amelyet alkalmaznia kell a bíróságnak, de legalább azt a biróság alkalmazza. (Helyeslés a szélsobalóldalon.) Ez a kérdés is végeredményben súlyos pénzkérdés. Szeretném tudni és szeretném, ha a pénzügyminister ur tájékoztatná a Nemzetgyűlést, hogy vájjon ezen internálási táborok fentartása tulajdonképen mibe kerül az országnak, hogy végre hadd lássa a Nemzetgyűlés, hogy egy ilyen teljesen felesleges és szükségtelen intézmény a magyar államnak mennyi pénzét emészti fel. Felesleges és szükségtelen, mert vagy odáig ment el az illető a tevékenységében, ho^y beleütközik az állami és társadalmi rend védelméről szóló törvény paragrafusaiba, akkor ott a biróság, zárja le, vagy pedig innen maradt és gyanús, akkor mód van arra, hogy rendőri ellenőrzéssel —• akár kis községben él, akár városban él — rendőri felügyelettel figyeljék meg és tegyék ártalmatlanná a társadalomra nézve. Ez mindenesetre olcsóbb, humánusabb, célravezetőbb intézmény lesz, mert legalább meghagyja az illetőt kenyérkereső polgári foglalkozásánál. A kereskedelemügyi minister úrhoz mély tisztelettel volna egy kérésem. A kereskedelemügyi minister urnái és a ministerelnök urnái is kopogtattak az elmúlt napokban a bácsmegyei megszállott területről feljött nyugdíjasok szövetségének küldöttei. Sem a ministerelnök ur, sem a kereskedelemügyi minister ur nem volt abban a helyzetben, hogy ezeknek a panaszát szóval meghallgassa. Nem a ministerelnök urnák teszek szemrehányást, legfeljebb a titkárának, aki kijelentette, hogy ebben az ügyben a kegyelmes ur nem fogadhatja őket. Voltak a kereskedelemügyi minister urnái is. Végre_, nem tudván hová menni, eljöttek hozzám. En a t. kormánynak ez alkalommal figyelmébe ajánlom azt az anomáliát, amely a megszállott területeken ezeket a szerencsétlen nyugdíj asokat éri. A szerb kormány ugyanis ezeknek a nyugdíjasoknak nyugdíját fokozatosan kezdi megszüntetni. Amikor eljártak a belgrádi kormánynál, ott kijelentették nekik azt, hogy fedezet hiányában egész nyugdíjukat kénytelenek lesznek beszüntetni. Ez nyilvánvalóan beleütközik a békeszerződésbe, (Igaz! Ugy van!) fedezet hiányáról sem lehet beszélni, mert azt hiszem, hogy a megszállott területen a magyar államvasút anyagában és felszerelésében ezek a megszálló hatalmak kaptak, jogtalanul, annyi fedezetet, hogy a békeszerződésben megszabott kötelezettségüket teljesítsék. Ezért tisztelettel fordulok a kereskedelemügyi minister úrhoz, akinek a resszortjába elsősoron tartozik ez a kérdés, szíveskedjék érintkezésbe lépni a külügyminister úrral... Hegyeshalmy Lajos kereskedelemügyi minister: Megtörtént! Rassay Károly : Ennek végtelenül örülök és kérem a minister urat, méltóztassék ezt az ügyet oly eréllyel képviselni, hogy ezek az egyének kenyérkeresetüktől ne legyenek megfosztva. Legyen szabad még egész röviden foglalkoznom a közigazgatási reform kérdésével. (Halljuk ! Halljuk ! a jobb- és a szélsöbaloldalon.) A közigazgatási reform kérdése eddigelé ugy van beállítva a Nemzetgyűlés előtt, mintha, amig a közigazgatási reform meg nem alkottatik, addig itt törvényhatósági és községi választás csakis a régi választójog alapján lenne megtartható és én azt hiszem, hogy éppen ez a téves hit az, ami a t. belügyminister urat és a t. kormányt