Nemzetgyűlési napló, 1920. X. kötet • 1920. május 20. - 1920. június 10.

Ülésnapok - 1920-198

262 A Nemzetgyűlés 198. ülése 1921. évi május hó 31-én, hedden. déré hivatkozni, — itt van ez a beszéd nálam, ka tetszik, rendelkezésre bocsátom, csak most nem akarom felolvasni, — amelyben óva inti a kormányt attól, hogy Károlyit elfogja ; hogy ne csináljon mártírt belőle. Tehát ez mind bizonyítja, t. Nemzetgyűlés, azt, hogy abban az időbsn, amikor mi semmit sjm tudtunk, a felső körök mégis bizonyos tekintetben többet tudtak, mint mi. Mi teljesen el voltunk zárva a világtól, s itt a mi fejünk felett egyik oldalon az osztrák diplomácia volt, a másik oldalon a felelőtlen politikusok akciója. Károlyi Mihály aztán folytatta az akcióját itt a képviselőházban, — amire szintén leszek oly bátor visszatérni. A legnagyobb baj az volt, t. Nemzetgyűlés, hegy ehhez a diszharmóniához, amely itt volt, hozzájárult az is, hogy magában a parlamentben valószínűleg az ő elvén hedtségében és szerencsétlenségének a hiedelmében a pártok egymásnak mentek, mint a vadak. Ezekben a termekben oly irtózatos szónokiások hangzottak el, hogy azokat érdemes volna felolvasni, de mellőzöm, mert hosszasan eltartana. Hiszen aki akar ebből egy részletet olvasni, elolvashatja a vasárnapi Pesti Naplóban, ahol megjelentek azok a jelenetek, amelyek itt folytak s amelyek ismét abban a jegyben indultak, hogy gróf Tisza István és gróf Andrássy Gyula egymás elleni harcában találták meg a súlypontjukat. Olyan dolgokat mondtak egymásnak, amilyeneket ma ebben a Nemzetgyűlésben — meg vagyok róla győződve — mondani lehetetlen volna anélkül, hogy az egész Nemzetgyűlés lelkiismerete ezen fel ne háborodna. Ha mindezt összegezem, arra az eredményre kell jutnom, — és ne haragudjon a ,t. képviselő ur azért, hegy ezt mondom .... Gr. Andrássy Gyula: Nem haragszom; majd válaszolok ! Sándor Pál : . . . hegy én tőle, mint az ellenzék akkori vezérétől, elvártam volna, hogy az ország ügyeit épen gróf Andrássy Gyula képviselő ur vegye a kezébe. Mindazoknál a körülményeknél fegva, amelyeket láttam, egészen biztosan számitottam arra, hogy ő veszi ezeket a dolgokat a kezébe. Én meg vagyok róla győződve, t. képviselő ur, hogy ha gróf Tisza István nem halt volna meg, s ha gróf Tisza István vezette volna a koalíciónak azokat a rettenetes akcióit, amelyeket ő vezetett Tisza ellen, ha abba a helyzetbe került volna, hogy nagy ellenfele elesett és ő állott volna ott egyedül mint oszlop, ha gróf Tisza István abba a helyzetbe jött volna, mint gróf Andrássy Gyula, nem követte volna azt az eljárást, amelyet most fogok jellemezni. (Halljuk/ Halljuk

I) Talán ismeretlen a t. Nemzetgyűlés előtt, hogy október 23-án, a nemzeti tanács megalakulása napján mi történt. Jó lesz azt is egyszer leszögezni, hogy mi történt voltaképen október 23-án. (Halljuk ! Halljuk!) Október 23-án fegyvereztettek le a magyar honvédek Fiúméban a horvát katonaság által. Ugyanazon a napon volt a Gotterhalte-botrány Debrecenben. Akkor itt rendkívül heves, talán példátlan ülés volt, amely ülés közben a kupolacsarnokban az ellenzék tartott közösen egy ülést. Elhatározták ott, — Károlyi Mihály határozta el — hogy este hat órakor a nemzeti tanács megalakulása végett az ő palotájában ülést fognak tartani. Az ülés azonban elhúzódott este 9 óráig. Károlyi Mihály 9-kornem ment közvetlenül a palotájába, hanem gróf Andrássy Gyula palotájában vacsorázott és onnan került a saját palotájába este 1

/

4

11 órakor. Az órák fix'rozva vannak, felelek érte, hogy ez igaz. Tehát ^ 11 órakor kezdődött az ülés a Károlyi-palotában. (Egy hang jobbfelől : Kik voltak ott ?) Azt mondta Károlyi (olvassa) : »A nemzeti tanácsot akarjuk megalakítani, miután mindenütt van,« —tehát október 23-án már tudták, hogy mindenütt van — »de miután a kormány lemondott és lehetetlen a közhangulat elől kitérni, helyesebb a kormány átvétele, amelytől az uralkodó nem zárkózhatik el, természetesen a parlamenten kivül való elemek részvételével. A király valószínűleg Audrássyt akarja külügyministernek.« Erre a szocialisták nagy ellenzést tanúsítottak, hegy gróf Andrássy Gyulát mint külügyministert nem fegadják semmi áron el ; ugy a radikálisok, mint a függetlenségi pártiak és a Károlyi-pártiak a leghevesebben küzdöttek ott azért, — és maga Károlyi Mihály is — hogy Ar drássy külügyminister legyen. MeskÓ Zoltán : Csak a Károlyi-párt volt ott, a másik függetlenségi párt, a Bizony-párt nem vett részt. Sándor Pál : Itt van egy csomó név, szivesen szolgálok vele, ha kívánják. (Halljuk ! Halljuk !) Méltóztatnak látni, hogy én nevekkel nem szeretek operálni. (Halljuk ! Halljuk !) Tudomásom szerint ott volt Batthyány, Hock, Jászi, Szende. Garami, Kunfi, Nagy Ferenc, Harrer, Rácz Gyula, Purjesz, Lovász y. MeskÓ Zoltán : A Károlyi-pártiak ! Sándor Pál : Nem szeretek nevekkel operálni, ha lehet, kihagyom a neveket, mert engem nem a nevek érdekelnek, hanem a tény, hogy mi történt. Ott tartottam, hogy nem lehetett a szocialistákat leszerelni, akik nem akarták elfogadni gróf Andrássy Gyulát külügyministernek. A vége mégis egy megegyezés lett. A szocialisták ugyanis követelték, hogy magyar külügyminister legyen, nem fogadnak el többé közös külügyministert. Tehát olyan destruktívek voltak a szocialisták, hogy nem fogadták el az osztrák közös külügyministert. (Mozgás.) Végre kiegyezés jött létre és azt mondták, hogy elfogadják gróf An drássy t mint külügyministert 8—10 napra, de azután át kell vedlenie magyar külügyministerré. Egynegyed egy volt, mikor körülbelül megegyeztek, de az ülés tartott más kérdések felett. Egyszerre Károlyi Mihályt- kihívják a telefonhoz. Károlyi Mihály gróf sápadtan tér vissza a konferenciába és azt mondja : uraim, nagyon sajnálom, de ki kell jelentenem, hogy Őfelsége kinevezte Audrássyt közös külügyministernek. Erre —•