Nemzetgyűlési napló, 1920. X. kötet • 1920. május 20. - 1920. június 10.

Ülésnapok - 1920-198

250 A Nemzetgyűlés 198. ülése 19.21. évi május hó 31-én, kedden. Rubinek Gyula: Nem hitték el! Tisza sem hitte ! Sándor Pál : Nem Tiszáról van szó ; az AVekerle idejében történt. Nem mertek ellene eljárni. Ez az igazság! További adatokat fogok még megmutatni t. képviselőtársamnak, nagyon szívesen, — csak most nem, mert túlnagy volna az anyag — hogy mennyire nem merték őket megbüntetni. Rá kell térnem arra is, amit Wekerle az utolsó pillanatban is hangoztatott, az u. n. német Niebelungenhüségre. Hiszen Andrássy Gyula t. képviselőtársam az ő nagy beszédében még 1918 júniusában is hangoztatta a német néphez való törhetetlen hűségünket és hogy nem kereshetjük a szlávoknál és cseheknél vagy másutt menedékünket, hanem tisztán a némettel vagyunk együtt teljes erővel, és ettől nem szabad eltántorodnunk. Griger Miklós: Leszünk is! Sándor Pál: Ez volt 1918 június havában! Ennek ellenében mi történt ? Hol van az a nagy német Niebelungenhűség ? 1917 május 31-ike — méltóztassanak e dátumot megjegyezni — a cseh-szlovák szeparációs nyilatkozat kelte ; jelenti a Münchener Neueste Nachrichten 1917 június 11-iki száma. Nem Parisban, hanem az osztrák parlamentben olvasta fel igen jellemzően clr. Stransky, aki egyúttal azt is bejelenti, hogy a németek hajlandók az önálló cseh-szlovák köztársaságot elismerni. Balla Aladár: Deutsche Brüder! Sándor Pál: Ez tehát 1917 május 31-én történt. Ezt pedig akkor megírta egy angol újság, a New Europe 1917 július 19-én. Soha ezt a dolgot meg nem cáfolták. De itt van a következő dátum. Ez szintén a Nibelungen-hűségre mutat. Október 12-én — amikor mi november 4-ig küzdöttünk, — Németország feltétel nélkül elfogadja Wilson 14 pontját. Ezt irja Kari Helfferich. Evvel a ténnyel a német birodalom és hadvezetőség túlment az 1917.-iki májusi tényén, amelyet előbb voltam bátor felolvasni s amellyel a cseh-szlovák köztársaságot hajlandó volt elismerni. Fait accomplit-t teremtett tehát a monarchia és elsősorban Magyarország részéről. Kinek volt fogalma a magyar politikusok közt arról, hogy Németország október 12-én fölajánlotta a békét? Hiszen Andrássy gróf, később külügyminister, október 26-án ajánlotta fel a különbekét, de kinek volt az államférfiak közül tudomása arról, hogy Németország nevünkben, megkérdezésünk nélkül, politikai faktoraink megkérdezése nélkül, felajánlja a békét? Ilyen békét felajánlani, minket az olasz fronton október 24-étől kezdve, amikor az összes többi seregek elvonultak, arra kényszeríteni, hogy egyedül a magyar hadsereg védje meg az osztrák határokat, ez olyan árulás Magyarország ellen, amelynél nagyobbat elképzelni nem lehet. (Igaz! Ügy van!) De megyek egy lépéssel tovább. 1918 október 17-én adta ki Károly király a manifesztumot, hogy Ausztria népei nemzeti tanácsokat alakítsanak. Hozzánk azonban csak egy manifesztumot küldött. Az osztrák ministerelnök megegyezett a magyar ministerelnökkel abban, hogy ezeknek a nemzeti tanácsoknak megalakulását Magyarország számára nem teszi közhírré és nem adja ki, csak az osztrák tartományok számára. Windisch-Graetz maga bevallja az ő könyvében, hogy két hétig ő volt az, aki meggátolta ennek közhírré tételét. Mit gondoljak én egy ilyen tényről? Evvel a dologgal kapcsolatban azonban volt egy hadparancs is. Ez a hadparancs a katonákat szintén felhívja nemzeti államok alakítására. Ez a katonai parancs lement a frontra, ott akart politikát csinálni. (Mozgás.) Hogy ez milyen rettentő hatással volt a hadseregre, mutatja az, amit Krausz tábornok ir a memoárjában : »Nem volt itt szükség többé semmi bolsevista, pacifista, vagy defaitista agitációra, (Mozgás. Halljuk! Halljuk!) a hadsereget maga ez a kiáltvány teljesen atomizálta, harcképtelenné tette és ezzel megkezdődött a csapatok hazaözönlése az összes frontokon.« Zeőke Antal : Akkor miért üldöznek ártatlanokat ? Sándor Pál : Itt fel kell említenem azt, hogy az összes katonai szakértőknek könyvében egyetlenegy helyen sem foglaltatik az a mondat, hogy a katonaság széjjelmenését defetista vagy szocialista üzelmek okozták volna. Se német, sem osztrák könyv, sem Magyarországon megjelent könyv egyetlenegy sem mondta ezt. Csak egy ember mondta : Windisch-Grraetz herceg azt mondja egy helyütt, hogy igenis, Arz mutatott neki nyomtatványokat, melyek felszólítják a katonákat, hogy tegyék le a fegyvert. T. Nemzetgyűlés ! Utalok arra, hogy nemcsak szocialisták jártak ott ; — ő maga sem mondja azt, hogy szocialisták terjesztették volna ezt — utalok arra, ami ott törtónt, amire nézve talán jogosan kaptam egyszer szemrehányást Wekerle ministerelnöktől, amikor felmutatta ürmánezy akkori képviselőtársamnak beszédét és az én beszédemet, melyet akkor mondottam Németország ellen, mikor Erdélyt kirabolták, T— csak ebben az egy esetben, mert különben ugyanazt vallottam, amit gr. Andrássy Gyula — akkor ezt az olasz repülők ledobták a hadsereg közé. Természetes, hogy a valószínűség amellett szól, minthogy a katonai szakértők sehol egy sorral sem állítják ezt, sőt Krausz épen az ellenkezőjét állítja, hogy ez meg nem áll. Most itt át kell térnem egy igen kellemetlen kis incidensre, amit azonban az igazság érdekében szintén nem titkolhatok el. WindíschGraetz október 26-án ment Bécsbe. Adott egy in tervjut a Berliner Zeitung am Mittag 1920 január 28-iki számában, melyben azt mondja, hogy Czernin azt tanácsolta, hogy mindkét főváros számára kérjék ententecsapatok megszállá-