Nemzetgyűlési napló, 1920. X. kötet • 1920. május 20. - 1920. június 10.
Ülésnapok - 1920-193
94 A Nemzetgyűlés 193. ülése 1921. évi május hő 23-án, hétfon. váncsi vagyok, mit szólnak hozzá különösen igen t. kisgazda képviselőtársaim. (Olvassa) : »Annuska leányom, ifjú Garai Jánosnak a neje, e hó 9-én, azaz hétfőn a sógorának kocsiján este fél kilenc órakor jött haza a búzaföldről átázva, mezítláb és egy kis füvet hozott a növendékmalacoknak. Amint a Szent Erzsébet templom előtt a kocsiról leszállt, szemügyre vette őt egy SZÍVÓS nevű detektív, aki a Gyöngyösön lévő államrendőrségnél van alkalmazva. Amikor a kocsi elhaladt, utána sompolygott a leányomnak és utolérve, meg akarta ölelni a lányomat. Annuska leányom meglepődve ugrott félre és rászólt : Mit akar ? A detektív mondja : Csitt ! Csitt ! Es ismét karon akarja fogni, hogy átölelje; de erre a leányom felháborodva mondja neki : Takarodjék, szemtelen, mi köze van egy becsületes nőhöz? Ez megint csitítja, hizelegve közeleg, de Annuska leányom ismét hangosan visszautasítja a gazember tolakodását. Erre a detektív elkáromkodja magát, hogy »majd megmutatom, kinek lesz igaza!« s a karját durván megmarkolva, szörnyű káromkodások között vonszolni kezdi az utcán.« — A jelzőket nem mondom el, amikkel illette. (Tovább olvassa) : »Mindenféle jelzővel illette és kény szeri tette, hogy a városházára menjen előtte, ahol az államrendőrség hivatalos szobája van.« Rassay Károly : Szóval nemcsak a zsidóknak kell a jogrend, hanem a keresztényeknek is ! Huber János: Természetes! Ilyet nem lehet tűrni senkivel szemben! Senkivel szemben sem! Tasnádi Kovács József: Egyéni visszaélés! Bozsik Pál (tovább olvas): »Itt megáll az eszem, képviselő ur«, — igy folytatódik a levél. — »Hát Ázsiában lakunk mi ? Hát a rendnek őre ilyen merényletre vetemed hetik ? Be lehet kisérni egy fiatal családanyát, aki esőtől elázva a munkából jön hazafelé ? De ez még nem volt elég. Teljesen behajtotta a városházához a lányomat az a gaz és ott az ő magánszobáját a rendőröktől kikért kulccsal kinyitva, leányomat oda belökte és ő is bemenvén, elkezdte az öklével pofozni, ugy hogy a füléből az arany fülbevaló összetörve kihullt.« Sándor Pál : Szép jogrend ! Becsukták már ? Bozsik Pál (tovább olvassa) : »Káromkodva ráordított az a gazember szegény ártatlan lányomra: No hát ha szépen nem adtad meg magadat, majd megadod most csúnyán. Gyere ide. Most agyonütlek. Ilyen és hasonló beszédek között elkezdte egy fekete bőrrel bevont vasbottal ütni a kezét ós karját és minden ütésnél mérgesebben ordította: Mégsem jössz?!« Avarffy Elek: Ez szadista volt! Bozsik Pál (tovább olvassa) : »Annuska leányom félőrülten sikoltozott és segítségért kiabált, s látva, hogy nincs segítség, a vasbotot véletlenül elkapta s két kezével megfogta, nem hagyta magát ütni. Majd egy minden erejéből nekirugaszkodott lökést adott annak a gazembernek a mellére, melytől az hanyatt gurult, és a leányom felszakítva az ajtót, kimenekült a városházáról. Másnap orvosi látleletet vétettem fel, és az orvos 14 nap alatt gyógyítható ütéseket konstatált.« (Élénk felkiáltások: Hallatlan!) Én, mikor ezt hallottam, természetesen nagyon közelről érintett a dolog, mert a város egyik legbecsületesebb és legvallásosabb polgáráról és annak minden tekintetben kifogástalan lányáról volt szó. Sándor Pál: Még nem is volt zsidó! Bozsik Pál : Ne méltóztassék nekem ezt a szemrehányást tenni. Mert amikor november elsején kiütött a forradalom és az utcán senki sem mert megjelenni, én magam kocsival vittem el a veszélyeztetett területről a zsidó asszonyokat, hogy ne legyen bántódásuk. Sándor Pál : Tudom. Van róla tudomásom. Balla Aladár: Helyes is volt! Bozsik Pál : Elmentem tehát a rendőrség vezetőjéhez ós előadtam neki a dolgot. O azt mondotta, hogy megvizsgáltatja ezt az ügyet, de különben is ez a detektív részeges. (Elénk felkiáltások: Èz nem mentség!) Benkő Gábor: Tiszadobon cifrábbakat csináltak ! Bozsik Pál: Azt irja továbbá a nő édesapja a levelében (olvassa) : »Bár ez a dolog nem első ennél a gazembernél, s bár az egész város fel van ellene izgulva, mégis a főkapitány ur nem függeszti fel, sőt kihívóbban feszit mint eddig, és ma is hivatalban van. Sándor Pál: Ez jogrend? Huber János: Hol a belügyminister? Bozsik Pál: Nem tudom, hogyan keressenek a megbántott polgárok ilyen esetekkel szemben maguknak elégtételt. Talán a vendetta intézményét kellene meghonosítani, hogy boszut álljanak az ilyen erőszakoskodásokért. Kér engem levelében ez a derék ember, hogy itt a Nemzetgyűlésen szerezzek őneki elégtételt, mert ha az ottani kapitányságon feljelenti a visszaélést, megígérik, hogy majd intézkednek, és minden marad a régiben. Leveléhez a végén hozzáteszi .»Minden betűmért felelek, hogy igy történt a dolog.« Sándor Pál : Nem szomorú ez ? Huber János: Mifelénk nyugaton is történtek ilyesmik! Bozsik Pál : Azt a kérelmet terjesztem a t. Nemzetgyűlés elé, méltóztassék elfogadni az én határozati javaslatomat, hogy Gyöngyösön végre valahára megszűnjenek ezek az anarchisztikus állapotok. (Elénk felkiáltások: Az egész országban!) és hogy ez a szegény, sokat szenvedett ország végre valahára a békés fejlődés útjára léphessen. Evvel befejezem felszólalásomat. (Élénk tetszés, éljenzés és taps.) Elnök: Ki következik szólásra? Héj] Imre jegyző: Karafiáth Jenő! Karafiáth Jenő: T. Nemzetgyűlés! Nagyon előrehaladt az idő, talán délutánra halaszthatnám beszédemet.
