Nemzetgyűlési napló, 1920. IX. kötet • 1921. március 21. - 1921. május 12.

Ülésnapok - 1920-169

A Nemzetgyűlés 169. ülése 1921. tik nekem, bogy most már a nyugatmagyarországi nép az osztrák pénzt egyáltalán nem akarja elfogadni, mert nem tudja^ hogy mi lesz az értéke holnap. (Élénk helyeslés.) A most következő dolog pedig az, hogy Magyarország összes gazdasági kérdéseit csak ugy lehet megoldani, ha igyekszünk becsületes munkával, békés segítséggel és szomszédaink iránti jóindulattal feltornászni magunkat a szomszédos államok valutájáig, a szokolnak és a leinek a magasságáig. (Élénk helyeslés.) Az, hogy a szokol és a lei, mikor hivatalomba léptem 8'50-en állt, ma pedig 5 alatt áll, pozitiv eredmény és ennek a politikának következményei. Ennek azután más téren is megvan a maga következménye, nemcsak rám, az államra nézve, — mert ha pl. t. barátom a kereskedelemkgyi minister, ma talpfát vesz, ma már nem 8-cal, hanem 4-gyel fogja szorozni a koronát ; és meglesz a következménye minden háztartásra nézve is, amely tűzifát fog vásárolni, minden iskolára nézve, ahol fűteni fognak és végül a magyar közgazdaságra. Ez az az ut, amelyen menni kell ; nem szabad az angol fonthoz és dollárhoz mérnünk magunkat. Ezek szivárványok és mi nem vagyunk gyerekek, hogy szivárványok után szaladjunk. A reális magyar valutának tehát az osztrákokkal való tisztázás után a leivel és a szokollal egyenrangú emelkedésben kell lennie. Meg vagyok győződve róla, hogy ez — hiába gáncsolják — egész Közép-Európa békéjének az útja. (Ugy van!) Különösen — amiről szólani fogok — az osztrák lapok mindenféle rágalommal illettek. Be fogom bizonyítani, hogy mind ez lehetetlenség. De a magyar valuta emelése sem Ausztriának, sem a szomszédoknak nem árt. Ellenkezőleg : először is minden országnak előnye az, ha egészséges a szomszéd, mert mi tudjuk legjobban, hogy a beteg szomszédok micsoda járványokat terjesztenek. (Igaz! Ugy van!) Másodszor pedig a cél, amely felé megyünk s amelyet világosan ki kell mondanunk: a koronától való elszakadás és a frankvalutával való egyesülés, amelyre egyszer majd egész KözépEurópa át fog menni. Előttem lebeg a latin unió prezumpciója, amelyről édesapám annyi könyvet irt. A frank felé való közeledést hirdetem tehát, és azt hiszem, egyszer a frankvalutánk találkozni fog a szomszédainkkal. De erről többet nem szólok, hiszen a külpolitika nagyérdemű barátom, Gratz Grusztáv kezében van, aki — azt hiszem — egyetért velem, ha azt mondom, hogy az a szomszédunk fog a legjobban járni, amely legelőször nyújt Magyarországnak barátságos kezet. (Igaz! Ugy van!) Ezek után áttérek arra, hogy mik a teendőink és hogy mi a magyarázata annak a jelenségnek, amely most önök előtt lejátszódott. Nyugodtan mondhatom, hogy az egész világsajtóban nagy teret foglal el ennek a magyarázása nemcsak azért, mert a svéd, finn, olasz. évi március hó 19-én, szombaton. 87 spanyol lapok hozzák az arcképemet, mint bűvészmesterét, ami bizonyára nem vagyok, hanem azért, mert pénzügyi rendszerem a legtöbb sajtóban állandó fejtegetés tárgya, és különösen az osztrákok bámulatos módon igyekeznek keserű reménységüknek adni kifejezést afelett, hogy nem fog sikerülni az, amit magam elé tűztem. Ezért van az, hogy ők oly különös magyarázatát adják a korona emelkedésének, amit szó nélkül hagyni nem lehet. Megjegyzem, hogy az osztrák próféciák egyenesen kétségbevonják azt, amit mondtam, hogy május elsején meg fog állni a bankóprés. Világosan megmondtam, akkor, hogy május elsején, de beismerem, hogy tévedtem, mert nem május elsején, hanem husvétvasárnapján fog megállni a bankóprés. Ezek a próféciák tehát nem sikerültek, dacára annak, hogy azt mondották, — a Vossische Zeitung egy cikkében Stelpert, a kiváló osztrák pénzügyi iró is arról irt — hogy az én programmom voltaképen nem egyéb, mint önbizalom, amelynek semmi alapja nincs, és hogy az ország nemsokára rá fog jönni arra, hogy ismét csalódott, mert a manchesteri liberalizmus a feudális Magyarországon mást, mint csalódást nem okozhat. Tényleg igazuk van. A prófécia, mint méltóztatnak látni — fényesen bevált. (Derültség.) De most jön a magyarázat arra, hogy miért emelkedik a magyar korona. Másfél éven át a magyar koronát az osztrák korona alatt tartották a külföldön, d annak, mindenki tudta, hogy sokkal többet ért, mint az osztrák korona. Magában Bécsben is sokkal többre tartották, de egyetlenegy külföldi piacon sem engedték meg, hogy a magyar korona előre menjen. Es most, amikor működésünk folytán a külföld összes piacain a magyar korona előre tört, amikor Prágában 80°/o és Berlinben 20%-os az ázsiónk, erre azt mondják, hogy ennek mesterséges okai vannak. Szóljunk tehát erről. Az első, amit nyilvánosan megírtak és még Budapesten is fogott el a cenzúra olyan hirt, innen akarták terjeszteni, hogy én sok száz milliót költöttem arra, hogy magyar koronát vásároljak. Először is, honnan lett volna pénzem arra, hogy koronát vásároljak? Másodszor: mit értem volna el a korona vásárlásával. Ki vesz koronáért koronát, almáért almát, subickért cipőkenőcsöt? (Derültség.) Ennek semmi értelme sincs. De ha ezt megtettem volna is, a világ összes piacain, Prágában, Stohkholmban és mindenütt csak nem emelhettem mesterségesen a koronát! Az ilyen mulatság igen rövidesen katzenjammerrel szokott végződni. Ennélfogva tehát az első ténykedésem az volt, hogy a deviza forgalmát szabaddá tettem azért, hogy azt ne mondják valaha, hogy a magyar korona mesterséges eszközöknek köszönheti a felemelkedését. (Helyeslés.) A másik, amit most hallok az, hogy ez a dolog mind altatás, mert végeredményképen az