Nemzetgyűlési napló, 1920. IX. kötet • 1921. március 21. - 1921. május 12.

Ülésnapok - 1920-168

6â A Nemzetgyűlés 168. ülése 1921. tehát állampénzügyi szempontból indokolt, hogy ha valakivel megtörténik az, hogy a hadmentességi cí'ij alapján kifejlesztendő hadi váltsága magasabb, mint a má£ik, akkor ilyen alapon vonassék adó alá. (Helyeslés.) Végül a 3. § II. a) pontjához van egy módositásom, mely a következőképen hangzanék (olvassa) : »Nem harcvonalbeli katonai szolgálat, pap, illetőleg papnövendéki minőség, hadiforgalomban részes vasúti és hajózási szolgálat, külföldi internáltság, s végül -— ez a tulaj dónképeni módosítás — az 1915 : II. te. 1. §-ának második bekezdése értelmében a népfölkelői kötelezettség megszüntetése esetében tizszeres«. A dolog t. i. ugy áll, hogy ugyanazt a gondolatot, melyet előbb körvonalaztam, a hadmentességi díj alapján kiképzendő hadi váltságnál is újból le kell szögezni, ennélfogva azt hiszem, hogy külön indokolást ez nem igényel. Kérem ezen módositások elfogadását. (Elérik helyeslés.) Elnök : Szólásra következik ? Kontra Aladár Jegyző : Nagy János (egri) ! Nagy János (egri) : T. Nemzetgyűlés ! Ha Szilágyi t. képviselőtársam tegnapi beszédében nem emiitette volna fel, hogy a törvényjavaslat eredeti tervezetében a legnagyobb igazságtalanság az volt, hogy a hadivá Itságmentesek között mi papok, lelkészek és papnövendékeke is fel voltunk sorolva, akkor én ma hallgatok. Mivel azonban ezt felemiitette és ebbe a szakaszba lett besorozva a papság mint hadiváItságra kötelezett, és mivel ezzel a szakasszal kapcsolatosan én egy javaslatot leszek bátor a Nemzetgyűlés elé terjeszteni, méltóztassanak megengedni, hogy itt, a nyílt ülésen okoljam meg a bizottságban tett azon indítványomat, hogy a hadiváltságmentesség az egyházi szolgálatban levőkre, a papokra és papnövendékekre ne terjesztessék ki. (Helyeslés.) Teszem ezt azért, mert nem akarom, hogy ugy tűnjék föl, mintha a bizottságban mintegy beloptam volna ezt az indítványt a törvényjavaslatba, és mert nem akarok ugy feltűnni, azáltal, hogy a nyilvánosság előtt hallgatok, mintha talán •valamely elhamarkodott lépést követtem volna el. Nagyon jól meggondoltam indítványomat. Nem akarok rámutatni arra, hogy ha a véderőtörvény értelmében mi mentesek voltunk is a fegyveres szolgálat alól, de a háborúban itthon az erkölcsi front erősítésében és szilárdításában épugy kivettük a részünket, mint azok, akik a harcvonalban állottak. Nem akarok arra sem kiterjeszkedni, hogy azok a paptársaink, akik mint Kegimentspáterek szolgáltak künn, sokszor döntő súllyal mozdították elő hőseink vitézségét, hősiességét és áldozatkészséget. (Ugy van! ügy van!) Arra sem akarok rámutatni, hogy a javadalmas egyháziak felekezeti különbség nélkül mily mértékben vettek részt mindazokban a terhekben, melyeket a háború a polgárokra rótt, s mindazokban a jótékony intézkedésekben, melyeket a javadalmatoktól az állam és évi március hó 18-án, pénteken. annak szenvedő polgárai megkívántak. Kénytelen vagyok azonban bevallani és elismerni, hogy a hazafiúi kötelesség telj esi tésében nem álltunk egyetlenegy osztály mögött' sem, sőt mindig előtérben voltunk, mert hiszen a destrukció szolgálatában álló szociáldemokrata agitátorok minket pécéztek ki elsősorban, amikor az erkölcsi frontot aláaknázták, melynek összeomlásával összedöntötték a tulajdonképeni külső frontot is. Ennek romjai alá minket, egyháziakat akartak legelőször is temetni. Kénytelen vagyok azonban rámutatni arra, hogy a nem javadalmas papság, különösen a hitoktatók és hittanárok és általában véve azok, akik készfizetésből élnek, diplomával a kezükben, nyomorognak épugy, mint akármelyik legalsó tisztviselőtársunk. Meskó Zoltán : Katholikus autonómiát kell csinálni ! legfőbb ideje ! Nagy János (egri) Hogy mégis teljesitik kötelességeiket kopott külsővel, gondokkal küzdve H, az a lelkükben égő apostoli tűznek köszönhető, mely a sok nyomorúság között is kedvet ad nekik a munkára. Mégis azt indítványoztam, hogy terjesztessék ki a hadi váltság kötelezettsége a papságra is még ily körülmények között is. Indiwányomhoz ragaszkodtam, s tettem ezt azért, mert nem akartam, hogy a keresztény alapon összejött Nemzetgyűlés részünkre privilégiumot adjon, nehogy ugy tűnjünk fel, hogy erre a Nemzetgyűlésre ráillik az ellene olyan nagyon kihasznált klerikalizmus vádja. De azt sem akartam, hogy ennek a nemzetgyűlésnek egyetlen tagját is, aki az ellen szólalna fel, ami az eredeti javaslatban benne volt, hogy t. i. az egyháziak is a hadiváltságmentesek között szerepelnek az antiklerikalizmus vádjával illessék. (Az elnöki széket Kenéz Béla foglalja el.) De voltak magasabb szempontjaim és indokaim is, melyeknél fogva a bizottságban ezt a javaslatot előterjesztettem. Ez a törvényjavaslat, — amint azt a pénzügyminister ur mai beszédében olyan szépen kifejezte, — tulaj donképen élimina Ini akarja a társadalomból azt az igazságtalanságot, melyet a háború szenvedései, gyötrelmei és csapásai a társadalomban benne hagytak, élimina Ini akarja azokat a kellemetlen benyomásokat, melyelmek ugy a háború, mint a forradalmak alatt tanai voltunk, s amelyek egyúttal alkalmat és anyagot szolgáltattak a legnagyobb izgatásra. Ha meg akarjuk menteni ezen javaslat által a társadalmi békét, ha le akarjuk csillapítani a kedélyeket, akkor mi papság és azok, akik a békének hirdetői, apostolai vagyunk, ebből a munkából ki nem maradhatunk. T. Nemzetgyűlés ! Amint az eredeti javaslatot átolvastam, azonnal eszembe jutott, hogy milyen keservesen viseltük a háború és a forradalmak alatt azt az ódiumot, amivel a véderőtörvény privilégiumai bennünket sújtottak. Ereztem a súlyát annak, hogy milyen ügyesen használták ki agitáció céljaira ellenünk és gyűlöletkeltésre,