Nemzetgyűlési napló, 1920. IX. kötet • 1921. március 21. - 1921. május 12.
Ülésnapok - 1920-190
560 À Nemzetgyűlés 190. ülése 1921. ő természetesen tudta, s hogy baj ne érje, azon a birtokon jószágát eladta és azt hiszem, azt állította idefenn a ministeriumnak, hogy azért nem tudja felszántani, mert elrabolták a vörösök. Megelőzte ő ezt az ő jó eszejárásával. (Derültség.) De ez mellékes, erről nem beszélek. Azonban most, mikor Karcag, Kisujszálás, Ványa, Turkeve, amely négy városnak szegényei munkálták részére a földet, most, mikor ezek a kunsági mezővárosok nem tudták elhelyezni ezeket, kértük tőle, hogy adjon legalább 1000 holdat ebből a parlagon lévő földből, ekkor azt mondta — itt van a városi jegyzőkönyv — Jakabfi Dezső, hogy ezen a részen nem, hanem túl menjen a karcagi nép, nem arra a részre, mely odasarkallik a karcagi határba. Itt jön azután a belügyminister ur szerepe. Amikor figyelmeztettem és felkértem a főispán urat : most már, méltóságos uram, nem tudok jó szóval boldogulni, itt maradnak a szegények a nyakunkon, most már fel vannak izgatva, mit csináljunk velük,^ a zsidót egy kicsit csak meg kell nyomni, (Elénk derültség.) — bocsánatot kérek a kifejezésért, de igy van, egyenesen beszélek és állom — akkor a főispán azt mondta: képviselő ur, ezen a téren, hogy a karcagi szegényeket Karcagról kivigyem, nem leszek szolgálatodra, hanem ha Karcagon osztasz nekik földet, szívesen rendelkezésedre állok. Én, aki 30 esztendő óta városi képviselő vagyok és minden szillabát ismerek azon a határon, tudom, hogy nem lehet elhelyezni ott a legjobb akarattal sem azt az 570 igényjogosultat. Hozzátettem természetesen, hogy ezt a szívességet nem fogadhatom el, mert ebből az következett volna, hogy a szegényt összeveszitettük volna a gazdával, lett volna felfordulás. Köszönöm az ilyen szolgálatot, (ügy van! jobbfelöl.) Most csak erre kérek választ, hogy amikor igy csináljuk ebben az országban a belbékét és a nyugalmat, lehet-e, hogy jó vége legyen. Azt kérdem, ha ma ez a nemzet arra az álláspontra helyezkednék, hogy meg kell védeni újfent ezt a szerencsétlen" hazát, ugyan honnan vennők igénybe azoknak az erejét, akiket egyesek akaratára még ma is minden tekintetben mellőznünk kell. (Mozgás.) Bocsánatot kérek a kifejezésért. Ezt az egyet a Nemzetgyűlés figyelmébe ajánlom. Szakítsunk ezzel a hatalmi kurzussal. (Helyeslés a szélsőbal-oldalon.) Ez nem keresztény kurzus, ez hatalmi kurzus. Miért vállaljuk, miért szeretjük, miért akarjuk mi a közigazgatási reformot? Azért, hogy a főispán ne legyen mindig egy klikknek a kezében. Ez az igazság, mert igy, ha csak 20—25 ember a megyén összeveti a vállát, a többi kacsingathat a nap felé. (Derültség és taps a jobb- és a szélsőbaloldalon J Áttérek egy kissé a kereskedelmi minister ur felé. (Derültség.) Neki van szive. Mindannyian álljuk azt, hogy a szabadkereskeévi május hó 12-én, csütörtökön. delemnek az emberei vagyunk, a szabad forgalmat mindenáron fel akarjuk állítani. De egyenesen figyelmébe ajánljuk az igen t. nemzetgyűlési képviselő uraknak, — itt sem bánt a felekezeti viszketeg, de rá kell mutatnom, — hogy az a kereskedelem, na szabad lesz, legyen becsületes. (Derültség. Halljuk!) Egypár példát felhozok, mert a levegőből nem szeretek beszélni, csak olyant mondok, amit bizonyítani is tudok. (Halljuk ! Halljuk !) Azt hiszem, mindannyian tudjuk azt, hogy ha egy nemzetet Európa hatalmasságai ki akarnak pusztíttatni vagy raboltatni, akkor csak rá kell szabadítani az oláhokat» Azok elvégzik az operációt tisztességesen. (Derültség.) De voltak olyan emberek is, akiknek ez még kevés volt, hanem egyesek még beszegődtek hozzájuk. Ezt kellene a zsidóságnak sakkban tartani, az ilyent kellene megabriktolni. (Derültség.) Nem nekünk keresztényeknek, hanem a zsidóságnak, (ügy van! Egy hang bal felől: Szolidárisak !) Sándor Pál:." Fenét szolidárisak ! Csontos Imre : Csak arról beszélek, amit bizonyítani tudok. A város kilenc hónapon keresztül ki volt téve a lelketlen, istentelen rablásnak, folyton nap-nap után. Hogy a város megunta ezt, nem tudott mit tenni s azt mondta, hogy az élelmezést át kellene adni egy vállalatnak, mert a románok épen a legjobb teheneket, a fejős teheneket vágatták le igen nagy számban. Megbíztak egy üzleti embert, zsidó ember volt, — bocsánat, de igy van, (Derültség.) — megbízta — a város a románok élelmezésével. Azt mondták neki, hogy : te szerezd be azért az árért, amit a román fizet. Ez potom ár volt, de a gazda úgyis köteles volt odaadni, mert máskép bevitték. Megbízták, hogy ő rekviráljon. Volt egy bizottság, amely a rekvirálásra szánt jószágokat kijelölte, hogy melyik gazdához mikor kell menni, hogy a rekvirálás sorrendben történjék s hogy abból senki ki ne maradjon. Ebben benne is volt mindenki. Most az illető atyafi összejátszott a praefektus úrral és mindig osztotta a rekvirálást. A jószágnak a felét levágták a románok, a másik felének pedig pásztort fogadott és elszállította másfelé. Az elrekvirált jószággal duplán csináltak üzletet. Nem volt hangunk, állnunk kellett a beretválást. (Derültség) Még egy másik dolgot is mondok, az is ilyen takaros. (Derültség.) Itt Zákány G-yula képviselőtársamnak a szavaira kitérek majd egy kicsit. Mikor azután a románok kimenetele után jöttek ezek a védelmi tisztek, vagy mifélék, (Derültség.) természetesen azért a jóságért, amit az az atyafi a gazdatársadalommal elkövetett, azok is viszont voltak olyan szívesek, hogy bejelentették a pasast. A védelmi tisztek nem tudván visszavenni a kárt, mert az már megvolt, alaposan hozzávertek, de alaposan. (Elénk derültség.) Nem volt más, mit tettek volna egyebet ?
