Nemzetgyűlési napló, 1920. IX. kötet • 1921. március 21. - 1921. május 12.
Ülésnapok - 1920-188
À Nemzetgyűlés 188. ütése 1921. évi május hó 10-én, kedden. 515 A háború szülte, a forradalom által tovább fentartott s a nyomorúságok miatt mind mai napig megtartott kötött forgalom teszi elviselhetetlenné az életet. Ezt a kötött forgalmat meg kell szüntetni. Reám nézve ez a kérdés nem gazdasági kérdés, én sokkal inkább szociális kérdést látok benne, mert a termelőnek és fogyasztónak ebben a kérdésben egy és ugyanaz az érdeke. És én csodálkozom azon, hogy miért van az, hogy a főváros tanácsa nem tud, nem akar szakítani azzal a rögeszmével, amelynél fogva fentartani kívánja a kötött forgalmat. Hát nem volt még elég tapasztalata azon különféle ácsorgások, táncolások, rejtegetések, nyomorúságok és inség képében, melyeknek épen itt láttuk borzasztó tüneteit és nyomait ? Hát miért nem akarják ide beengedni a búzakenyeret ? Hát Örökké tengerilisztből készült kenyérre akarják kárhoztatni a főváros közönségét % Nekünk, a fogyasztóknak és termelőknek együtt kell kivánnunk a szabadforgalmat ( Ugy van !) azért, hogy eljuthasson mindenkihez az, ami az ő szükséglete. Ez nemcsak tisztán a fogyasztókra vonatkozik, hanem a gazdákra is, hogy amelyik vidéknek nincs meg valamelyik terménye, az a vidék más vidék terményét megszerezhesse, mert itt sarkallik az a kérdés, amelyet szemrehányás alakjában anynyiszor vetettek a gazdák szemére, hogy állataikkal feletetik a búzát, ellenben forgalomba hozzák a kukoricát. A kötött forgalom mellett olyan vidéken, ahol tengeri nem terem, az a gazda nem szerezhette meg állatai számára a tengerit és kénytelen volt emiatt feletetni a búzáját. Szüntessük meg ezt az állapotot, hogy megvehesse mindenki, akinek kell, a búzát, akinek kell, a tengerit, akinek kell, mind a kettőt. Én hiszem, hogy az élet sok kai igazságosabb elosztást fog tenni, mint amilyent tettek ezek a szánandó szerencsétlen kísérletek. Mindenféle ilyen elosztó szervet, mindenféle ilyen központot feli kell oszlatni, ki kell törölni jóformán még emlékezetünkből is. (Helyeslés a jobboldalon és a szélsőbaloldalon.) Az embereket adjuk vissza hivatásuknak, a munkának, hogy ne kelljen annak a tisztviselőnek azon törnie a fejét, hogy mikor lesz a lisztosztás, mikor lesz a cukorosztás, mikor lesz a zsirosztás és még nem tudom mi, hanem élhessen kötelességének, és amint a béksidőben elvégezte családja az élelmezés kérdését, azt most is az ő családja teljesíthesse. Osak biztosítani kell a tisztviselők számára a becsületes, a tisztességes megélhetést. Nem nézhetjük azt j őszemmel, hogy itt épen a nemzetnek ez az értékes osztálya menjen napról-napra jobban-jobban hovatovább tönkre, mert ma már nincs értékesíteni valója. A gazdasági élet terén is van azonban egy korlát és ez abban áll, hogy a kormány kisérje éber figyelemmel, hogy a szabadforgalmat bűnös spekuláció ne használhassa fel a nagy tömegek nyomorúságának növelésére. Erre meg is van a mód. Ott vannak az állam kezében a közlekedési eszközök, amelyekkel szabályozza ugy a belföldi szállítást, mint a kivitelt. Abban az órában megvonhatja ezektől az eszközöket, amelyben azt tapasztalná, hogy akár az árufelhalmozás, akár pedig a feleslegen felüli kivitel veszélyeztetné itt a milliók, az ellátatlanok érdekét, élelmezését. A szállítási eszközökről lévén szó, egyáltalában nem akarok tanácsokat osztogatni az igen t. kereskedelmi minister urnák, legyen szabad azonban valamit, amit az élet tapasztalataiból levontam' az ő szives figyelmébe ajánlani. Én egy hatalmas, erős, közlekedési politikában, vagy hogy ugy mondjam, egy átgondolt és céltudatos közlekedési programmban látom a közélelmezésnek egyik hatalmas bázisát. Mit tapasztaltunk az elmúlt időkben, a forradalmak idején és azóta ? Azt, hogy az emberi táplálkozásra szolgáló termények, valamint az ipari feldolgozás utján emberi táplálékul felhasználható termékek igen nagy mértékben vesztek el, pusztultak el nemcsak amiatt, hogy a forradalmak idején senki nem dolgozott, a tengeri letöretlen, a krumpli kiásatlan, a répa kiszedetlen maradt, hanem a forgalmi zavarok miatt is. Még a múlt ősszel is tömérdek volt az a cukorrépa, amely a késői szállítás vagy épen a le nem szállítás miatt elveszett, elpusztult. A kormánynak egy céltudatos közlekedési programmot kell ezeknek a tanulságoknak alapján felállítania. Én elmondom azt ugy, ahogy azt laikus eszemmel elgondoltam. Hogy ebből mi használható fel, azt Ítélje meg majd a kereskedelmi minister ur bölcsessége. Kiindulási pontom ennél az elgondolásnál az, hogy minden szállításnak a maga idejében kell történnie. Ezt röviden ismertetem. Itt van pl. május hó közepétől június hó közepéig az az időszak, amikor kevés mezőgazdasági termény kerül szállításra. Kézzelfogható dolog, hogy ekkor szállítsuk le a téli tüzelőfát, ekkor szállítsuk le a csépléshez szükséges szenet. Ezzel az elgondolásommal ellentétbe jövök báró Szterényi József t. képviselőtársammal, mert ő képtelenségnek mondotta, hogy most fát szállítsunk, pedig a közérdek ezt kívánja, és ha ugy áll a helyzet ma, hogy a fakereskedelem megállt, mert a valutáris viszonyokhoz fűződő bizonytalanság miatt nincs ezen a téren vállalkozás, akkor az államnak kell ezt a leszállítást a maga szükségleteire most lebonyolítani. . Nagyszerű gondolata a kultuszminister urnák az, hogy követeli, hogy az iskolák faszükségletét, szénszükségletét, általában téli tüzelőanyag-szükségletét már augusztus, szeptember hónában biztosítsák az érdekelt iskolafentartók. Módosítsa az igen t. kultuszminister ur ezt a követelését és követelje azt, hogy július 15-ikéig pedig minden tanintézet el legyen látva a szükséges faanyaggal. A faanyag szállításától pedig a mai kevés közlekedési eszközünk mellett mentesítsük azt az időszakot, amidőn majd eljön a kenyérmagvak szálli« 65*
