Nemzetgyűlési napló, 1920. IX. kötet • 1921. március 21. - 1921. május 12.
Ülésnapok - 1920-188
506 A Nemzetgyűlés 188. ülése 1921. évi május hó 10-én, kedden. a mindent beragyogó napvilágban, a népek világosodó közvéleményében. (Elénk helyeslés, éljenzés és taps. A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Az ülést öt percre felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök : Az ülést újból megnyitom. Soron van? Forgács Miklós jegyző: Sréter István! Sréter István : Mélyen t. Nemzetgyűlés ! Amidőn az 1920/21. évi állami költségvetés általános vitája alkalmával felszólalok és már eleve kijelentem, hogy ezt a költségvetést általánosságban, a részletes vitának alapjául elfogadom, szükségesnek tartom, hogy egy olyan kérdésre mutassak rá és egy olyan kérdéssel foglalkozzam, amelyet részben Dinich képviselő ur érintett, s amely az ón hitem és meggyőződésem szerint igenis közérdekű kérdés. Ez a kérdés emellett igen időszerű is, hiszen mindannyian jól tudjuk, hogy a trianoni békét rövidesen ratifikálni fogják, az életbe fog lépni, és annak a békének konzekvenciáit nekünk katonai téren is teljes mértékben le kell vonnunk. Ez a kérdés az, hogy miképen válogassuk össze azt az 1750 főből álló tisztikart, amely a 35.000 főben megállapított hadseregnek tisztikarát alkotja. Ezt a kérdést teljes tárgyilagossággal kívánom kezelni, nem fogok belebocsátkozni a részletekbe, mert szorosan véve nem idevaló, és nagyon kérem a mélyen t. Nemzetgyűlésnek minden egyes tagját, méltóztassék fejtegetésemet nyugodtan meghallgatni, kerüljük a szenvedélyességét, mert ezzel nem visszük előre az ország sorsát, és másrészt az, amit mondani fogok, egyenesen kötelességem. (Halljuk/ Halljuk!) Minden hadseregnek gerincét és csontozatát képezi a hivatásos tisztikar. Ha ez a csontozat, ez a gerinc egészséges, akkor egészséges lesz az egész hadsereg is. ( TJgy van !) Ha ez a csontozat beteg, akkor hiába rakjuk rá a nép százezreit, az egészséges húst, akkor romba fog dőlni a hadseregnek egész épülete. Én azt vallom, hogy mindezekből kifolyólag minden nemzetnek kötelessége a hivatásos tisztikarért minden áldozatot meghozni a gazdasági erők által szabott határokon belül. Nekünk nem szabad megtűrnünk azt, hogy a hivatásos tisztikart megint csak cifra nyomorúságnak nevezzék ; nekünk nem szabad eltűrnünk azt, hogy a hivatásos tisztikar gondterhes életet éljen, nekünk biztositanunk kell számára a gondmentes életet, hogy ezt a nehéz hivatást minden tekintetben betölthesse. Rassay Károly: A civilekre ugyanez áll! Sréter István : Én a katonákról beszélek ! Rassay Károly: Én meg civilekről, mert most a katonák jobban vannak fizetve. Sréter István : De ha mi a tisztikarnak megadunk mindent, hogy biztosítsuk számára a gondmentes életet, és ha egy nemzet valóban bőkezűen gondoskodik róla, akkor attól a tisztikartól el kell várni és meg kell követelni azt, hogy ezzel a nemzettel minden tekintetben összeforrjon, vele teljesen együttérezzen, (Helyeslés.) hogy ne legyen egy kínai fallal körülvett valami speciális intézmény, (ügy van ! TJgy van !) hogy ne legyen egy egész különleges állam az államban. Meg kell tőle kívánni azt, hogy megértse a nemzetnek nagy céljait, nagy vágyódásait, egyszerűen kifejezve : hogy a tisztikar ne legyen más, mint annak a nemzetnek legmegbízhatóbb, leghűségesebb támasza. (Élénk helyeslés.) Balla Aladár : A magyar alkotmányhoz hű ! Sréter István : Ezek nem nóvumok más nemzetek életében. Sajnos, a múltban nálunk ez máskép volt. Mi — valljuk be őszintén, — csak papíron éltünk önálló nemzeti életet, (TJgy van ! jobbfelöl.) és ha mi arra a sirgödörre, amelybe azt a multat belehelyeztük, egyszer reáhengeritettük azt a mázsás követ, akkor arra kell figyelnünk, hogy azt a követ senki meg ne bolygassa, azt a követ senki többet onnan el ne hengergesse. (TJgy van ! jobb- és balfelöl.) Ha arra a kérdésre, amelyet felvetettem és amellyel foglalkozni kívánok, felelni akarok, akkor egészen kétségtelen, hogy vissza kell pillantanom valamiképen a múltba. Én ezt a multat két részre osztom. Az egyik múlt végződik az októberi lázadással, a másik múlt kezdődik az októberi lázadással és végződik abban a pillanatban, amikor a proletárok diktatúrája Magyarországon megbukott. Mind a két dologgal külön kívánok foglalkozni. Közismeretes, hogy 1867-ben a honvédelmet közösügynek nyilvánították; megkreálták ennek a közös honvédelemnek speciális szervét, a közös hadsereget és ehhez a közös hadsereghez hozzáragasztották, talán helyesebben fejezem ki magamat, ha azt mondom: csak hozzáidomitották a magy. kir. honvédséget, mint annak kiegészítő részét. Koncedálom és elismerem, — hiszen a közös hadsereg iskoláiban tanultam a katonamesterséget, szolgáltam a közös hadseregben, szolgáltam a honvédségnél, tanítottam a Ludovika-Akadémián, tanítottam a honvédség tisztképző iskoláiban és végigéltem a háborút a honvédség kötelékében, tehát senki sem mondhatja azt, hogy nem ismerem a hadsereget, — mondom, koncedálom azt, hogy ez a közös hadsereg igen célszerű intézmény volt, figyelembe véve a monarchia akkori viszonyait és különlegesen állítom, hogy ez a közös hadsereg különösen a dinasztia, a dualizmus és a biztos belső kormányzás szempontjából igen célszerű intézmény volt. Balla Aladár : A magyarellenes kormányzás szempontjából ! Sréter István: Biztos belkormányzás: ez alatt igen sokat lehet érteni. De ha azt mondom, hogy ez az intézmény igen célszerű intézmény volt, akkor hozzá kell
