Nemzetgyűlési napló, 1920. IX. kötet • 1921. március 21. - 1921. május 12.
Ülésnapok - 1920-187
A Nemzetgyűlés 187. 'ülése 1921. évi május hó 9-én, hétfőn. 487 berlini termelés. Mit jelent ez ? Az ottani olcsó termékek ideözönlenek és lehetetlenné teszik a magyar ipari termelést. Ezzel a kérdéssel kell foglalkoznunk, mert ez előtt a kérdés előtt állunk és nem azokkal a különböző kisebbnagyobb politikai kérdésekkel, melyek ma napirenden vannak, (Ugy van ! Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Bródy Ernő: Ez az élet! B. Szterényi József : Ez az élet, ez az alap, amelyen ennek az országnak sorsa a mezőgazdaságról mondottakkal kapcsolatban nyugszik, (Ugy van!) Az 1921. év gyászos éve lesz a magyar iparnak ; gyászos éve lesz a magyar közgazdaságnak, szinte mondhatnám, temetői csend fog honolni a magyar közgazdaság, de különösen a magyar ipar körül. Es mi a helyzete a magyar kereskedelemnek ? (Halljuk ! Hall juh !) Pillanatnyilag teljesen vigasztalan; pillanatnyilag az a helyzet, hogy az az árhullám, az olcsósági hullám fokozatosan közeledik. A detail-kereskedelemben még alig érezhető, 20—25% átlagban talán megadja azt a mértéket, mellyel azt a kérdést mérni lehet, ellenben a nagykereskedelemben, a textiliákban már 50—60%-ot is meghalad, a bőrben 45—50%, a ruházati cikkekben 30—40%. Emellett a fogyasztás teljesen minimális, a legnagyobb üzletek — sorra jártam egy egész sereget — 1—5% forgalmat csinálnak összehasonlítva a néhány hónappal ezelőttivel. Kerekes Mihály : Alig árulnak annyit, hogy megéljenek a családjaikkal. B. Szterényi József : Ily körülmények között még mindig találkozunk a kereskedelem üldözésével, (Ugy van!) még mindig találkozunk azzal a kereskedelemellenes irányzattal, mely ellen ismételten emeltük fel ugy magam, mint több képviselőtársam szavunkat itt a Nemzetgyűlés szine előtt. Találkozunk itt azzal a hires lakásrendelettel, (Halljuk ! Halljuk !) mely a kereskedelmet szisztematikusan üldözte és üldözi. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon : Ugy van ! Szégyen !) Bródy Ernő: Emberi jogokat! B. Szterényi József: Találkozunk azzal a hires rendelettel, mely különbséget tesz magyar állampolgárok között aszerint, hogy mikor jött ide Budapestre, 1914 előtt vagy 1914 óta. Meskó Zoltán : Az a kérdés, honnan jött, Galiciából-e, vagy honnan ? Szabóky Jenő: Magyar ember nem kaphatott lakást Budapesten ! Kerekes Mihály: Magyar állampolgár! B. Szterényi József: T. képviselőtársam, köszönöm a közbeszólást ; hangsúlyoztam, hogy én magyar állampolgárról beszélek és nem arról az alkalmatlan idegenről, akiről annyiszor esett szó. Szabóky Jenő: Akit már örökbe fogadtak! Meskó Zoltán : Adoptáló-irodák vannak ? (Derültség a jobboldalon.) B. Szterényi József : Nem, t. képviselőtársam, ilyen kérdéseket nem lehet leviccelni. Mindezek a magyar nemzetnek milliárdjaiba kerültek. Kiutasították, eltávolították innen külföldi nagy cégek igazgatóit, képviselőit, akik évek óta itt laktak, csak azért, mert külföldiek voltak; eltávolították őket minden vonatkozás nélkül a rendelettel, amivel hírünket a külföldön rendkívül megrontották, 48 órai időt kaptak az eltávozásra biztosító társaságok igazgatói, nagy kereskedelmi cégek főnökei, — magyar állampolgárokról beszélek — akik a román invázióval az orosz invázió alkalmával a háború idején idejöttek, Budapestre menekültek, itt letelepedtek, ipart, kereskedelmet folytattak. Volt olyan köztük az én kerületemben, aki 150—180 ezer korona évi állami adót fizetett, nem jövevények tehát, hanem olyanok, akik magyar területről magyar területre jöttek és innen, t. Nemzetgyűlés, egyszerűen eltávolították őket azon a címen, amit a lakásrendelet kitalált. Ep ezért, t. Nemzetgyűlés, mert ez a lakásrendelet a magánjogokba annyira beleütközik és mert ez egyenesen a magyar kereskedelem üldözése, határozati javaslatot bátorkodom beterjeszteni a következő szöveggel (olvassa) : »A nemzetgyűlés utasítja a kormányt, hogy a lakásügyek szabályozása ügyében kiadott kormányrendeletet terjessze haladék nélkül a Nemzetgyűlés elé, (Helyeslés.) hogy itt tárgyalás alá véve, annak sérelmes rendelkezései orvosolva legyenek. (Helyeslés és éljenzés bal felöl.) Szilágyi Lajos : Magántulajdont ne érintsen kormányrendelet. B. Szterényi József: Igen t. Nemzetgyűlés! A lakáskérdés kapcsán ki kell térnem a törvényjavaslat egyik szakaszára és a pénzügyminister úrral szemben csodálkozásomnak kell kifejezést adni egy javasolt rendelkezés felett, mert sajnálatomra nem lehettem jelen a pénzügyi bizottságnak azon az ülésén, amelyen ő ezt az uj szakaszt javaslatba hozta, értem ez alatt a 15. §-t. Már a lakásrendelet kiadásakor találkoztunk egy homályos szakasszal, amely sejtetni engedte, hogy valami készül a lakások tekintetében és ime, e törvényjavaslat 15. §-a megfejti azt a sejtelmes rendelkezést, amennyiben azt mondja, hogy egy uj rendszert hoz be az állami teherviselésbe, azt t. i., hogy minden háztulajdonos tartozik a lakbérjövedelemből — és később rendelkezés van a házosztályadóról is, tehát kizárólag a városi lakosságról van szó — állami részesedés címén az 1917. évi lakbér alapján 20%-os részesedést a kincstárnak beszolgáltatni. Húsz százalékos lakbérrészesedést a kincstárnak, az állam részesedik az ingatlanok jövedelméből! Ez teljesen uj fogalom, uj rendszer, t. Nemzetgyűlés. Szilágyi Lajos : Csodabogár ! (Felkiáltások a szélsőbaloldalon : Bolsevizmus !) B. Szterényi József: Nekem semmi kifogásom az ellen, ha a pénzügyminister ur az állami
