Nemzetgyűlési napló, 1920. IX. kötet • 1921. március 21. - 1921. május 12.

Ülésnapok - 1920-187

A Nemzetgyűlés 187. ülése 1921. évi május hó 9-én, hétfőn. 481 tett ki. Erre az összegre a községek több mint 58 millió korona betétet kaptak, tehát a kihasitott forgótőkének több mint 25-szőrösét. A takarékpénztárak összforgalma 339 millióra rug, ami az alaptőkének 172-szerese, a községek elért tiszta nyeresége 803.000 K, ami a kihasitott alaptőkének 35%-a. Ennek az aránylag csekély nyereségnek az a magyarázata, hogy a takarékpénztárak altrnisztikus alapon dolgoztak, tehát sokkal olcsóbban, mint bármely kis vagy nagy magánbank. A községi takarékpénztárak 3,753.000 K tartaléktőkét kaptak. Az elért nyereséget kizárólag közcélra, elsősorban a községi pótadó apasztására fordították. A községi takarékpénztárak tehát életképesek és hivatottak arra, hogy az uj Magyarország gazdasági alapját képezzék. Nagyon jól tudom, hogy falun a községi takarékpénztárakat hirtelenében nem lehet felállítani, mert a falusi ember az újtól idegenkedik, azoban azt gondolom, hogy törvényhozási utón mégis közbe lehetne lépni, hogy azok a községek, amelyekben a feltételek megvannak, egymagukban állítsák fel a községi takarékpénztárakat, azok pedig, melyeknél a feltótelek nincsenek meg, szövetkezés utján köteleztessenek a felállításra. Nagyobb gondot kellene fordítani azután a községi jogosítványok kihasználására. Azután fel lehetne állítani azokat az üzemeket, amelyek a falusi nép szükségleteivel vannak összefüggésben, hiszen annyi mindenféle üzleti alkalom van, hogy azt a községeknek ki kellene használniuk. Itt van a fakitermelés, a mészégetés, a téglaégetés, kertészet stb. Nézetem szerint ha az a járási hatóság és a járásban megszervezett autonómia a község anyagi jólétének előmozdítását fogja a jövőben szemmeltartani és ez irányban fog munkálkodni, akkor nemsokára ki fogunk kerülni abból a helyzetből, amelyben vagyunk. T. Nemzetgyűlés! Én nem akartam részletes javaslatot előterjeszteni, csak arra óhajtottam rámutatni, hogy a kiindulásnál a falu és a járás az a bázis, amelyen mi az ujitás alapját megvethetjük. A legutóbbi időkben sokat vitatkoztak azon, hogy a közigazgatási tisztviselők miként legyenek alkalmazva, vájjon választás, vagy pedig kinevezés utján. Utóbb az a nézet alakult ki, hogy a kinevezési rendszer jobb. Nehéz megállapítani, hogy melyik rendszer jobb, nem is vitatkozom efelett. Nézetem szerint mind a két rendszer lehet jó, ha a dolognak a mélyére hatolva, a tisztviselők minősítését, szellemét és felelősségét kapcsolatba hozzuk a közigazgatás ujabb irányainak feladataival. Szinte nevetséges, hogy a közigazgatási tisztviselők milyen képzettséggel lépnek arra a pályára, amelyen működniök kell. A közigazgatási tisztviselő, mikor állását elfoglalja, nem is ismeri azt a társadalmi életet, amelyet vezetnie kell, nem ismeri azt az életet, mely tele van NEMZETGYŰLÉSI NAPLÖ. 1920—1921. — IX. KÖTET. magánjogi, szociális és gazdasági vonatkozásokkal. Hogyan kívánhatjuk, hogy megfeleljen kötelességének, mikor ezeket a vonatkozásokat nem veszi észre. Nézetem szerint ezen változtatni kell és mostanában is lehet már változtatni. Elő kellene irni, hogy a közigazgatási tisztviselő működését a legalsó fokon a községben kezdje, ott lásson, tapasztaljon (Helyeslés a középen.) és csak akkor menjen magasabbfoku hatósághoz. Az iskolában pedig necsak államés jogtudományokat tanuljon, hanem főleg gazdasági és szociális tudományokat. (Helyeslés a középen.) Csak akkor lesznek képesek ezek a tisztviselők feladatuknak megfelelni, ha ilyen képzettséggel rendelkeznek. A közigazgatás ujabb anyagát csakis a megfelelő közigazgatási szellemmel lehet jól végezni. A jelenlegi közigazgatási szellem nem megfelelő. Az irodából igazgatják a népet, pedig az irodából ezt nem lehet megtenni. A néppel állandó összeköttetésben kell lenni és a tisztviselőt nem azzal kell kötelességének teljesítésére szorítani, hogy önállótlanná tesszük, hanem azzal, hogy önállósággal fokozzuk a felelősségérzetet. A tisztviselő ne várja, hogy mit fog mondani a minister ur, a közigazgatási bizottság, vagy az alispán, hanem ott hirtelenében, a helyszínen saját felelősségére végezze el a munkát. Ha a tisztviselők önállóságát emelni fogjuk, egészen biztos, hogy a felelősségérzet is jobban ki fog bennük fejlődni és akkor inkább tudnak a rájuk bizott közönségnek hasznára lenni. T. Nemzetgyűlés ! Ezek voltak azok, amikre rá akartam mutatni. Célom nem az volt, hogy egységes, átfogó közigazgatási rendszer reformjára vonatkozó javaslatot terjesszek elő, hanem hogy felhívjam a figyelmet, hogy ha boldogulni akarunk, akkor elsősorban a közigazgatást kell megreformálni, (Helyeslés a középem.) de ugyanakkor nem szabad bántanunk a vármegyét és tiszteletben kell tartanunk a vármegyének azt a szerepét, hogy a nemzetet neveli, a nemzetet élteti és a közszellemet kiépíti. A költségvetést elfogadom. (Helyeslés.) Elnök : Szólásra következik ? Forgács Miklós jegyző : B. Szterényi József ! B. Szterényi József : T. Nemzetgyűlés ! (Halljuk ! Halljuk !) Kizárólag gazdasági kérdésekkel kívánok foglalkozni mai beszédemben is, hogy megvilágítsam az ország jelenlegi gazdasági helyzetét ; tartózkodni fogok az objektivitás érdekében minden politikai kérdésnek beszédembe való bevonásától, mert a politikus, bármilyen objektivitásra törekedjék is, többékevésbé mindig befolyásoltatja a maga Ítéletét a maga pártállása által, gazdasági kérdésekben pedig az objektivitás az alap- és főfeltétel. Kizárólag gazdasági kérdésekkel akarván tehát foglalkozni, elnézését kérem az előttem szólott t. képviselőtársamnak, hogy a parlamenti illem szabályaitól eltérőleg a beszédére, mint egy egészen más téren mozgott tárgyra, nem reflek61