Nemzetgyűlési napló, 1920. IX. kötet • 1921. március 21. - 1921. május 12.
Ülésnapok - 1920-186
A Nemzetgyűlés 186. ülése 1921. jognál arra az álláspontra helyezkedem, hogy nálunk tnlajdonképen, amikor valamit revíziónak neveznek, az nem jelent mást, mint a jogok megnyirbálását. Pedig a meglévő jogok megnyirbálása nem okos, nem észszerű. Ha valakinek jogot adtunk, azt ne vegyük vissza, mert maga a Nemzetgyűlés is, amikor azt mondja, hogy a nép nem tudott evvel a joggal okosan élni, saját magáról mond súlyos kritikát, mert akkor tulajdonképen az a képviselő, aki azon az állásponton van, hogy a régi választási törvényt nem fogadhatja el, evvel azt mondja, hogy azért nem fogadja el, mert őt beválasztották. Lehet, hogy az illető képviselő urnák igaza van, ez azonban nem jelent semmit, mert végeredményben ez a népnek olyan joga, amelyet ha ma nem is gyakorol egészen tökéletesen, ebbe azonban bele fog jönni, ha most még gyermekkorát éli is. Hallottam, hogy vannak olyanok is, akik a választójog titkosságát akarják megszüntetni. (Mozgás.) A választójog titkosságának megszüntetése hallatlan megsértése lenne az emberi jogoknak, különösen ma, amikor akárhogy is tiltakoznak t. képviselőtársaim, ma még van egy fehér diktatúra, amikor a nyilvános választójogot nyilvánosan gyakorolni nem lehetséges és nem is kívánatos. Ugyanakkor, amikor azt mondják, hogy a választójog nyilvánossága nem kívánatos, én azt mondom, hogy mindenkinek részt kell adni a választójogból, aki ennek az országvak dolgos és munkás embere. Csizmadia Sándor: Akit a listából nem töröltek ! Andaházy-Kasnya Béla : Hallom azt is, hogy képviselőtársaimnak jelentékeny része a nők szavazati jogát el akarja venni. Vannak olyanok is, akik az intellektuell nőktől nem akarják elvenni, hanem csak az u. n. parasztasszonyoktól. Én más tapasztalatra tettem szert a választójog megalkotása idején. Akkor a választójog kérdésében az vezette a nemzetet, hogy mindenkinek legyen választójoga, aki ebben az országban hasznos és becsületes munkát végez, hogy ilyképen az ország tényezője legyen és joga legyen beleszólni a saját sorsának intézésébe. Egy ilyen része a társadalomnak, a munkásosztálynak, az asszony. Azt láttam különösen a háború alatt, hogy amig az ura távol volt a harctéren, az asszony volt a családfenntartó, aki nem hajthatta nyugalomra a fejét, mert nem tudta, mi történik az apával, gyermekkel, testvérrel a harctéren ; egész nap dolgozott, éjjelt nappallá tett, viszont gyermekeit rongyokba volt kénytelen burkolni, mert meg kellett küzdeni a nyomorral és ugyanakkor, amikor az eke szarvát megfogta, hogy a szántóföldet, amelyet az ura otthagyott, megmunkálja, ugyanakkor még az urát is ellátta, amennyiben küldött neki a harctérre, amit csak lehetett. Szóval, az az asszony nem egy ember, hanem tíz ember; annak az asszonynak a váévi május hó 7-én, szombaton. 451 lasztójogát megnyirbálni nem lehet, annak az asszonynak van annyi joga a szavazáshoz, van annyi joga ahhoz, hogy saját sorsának intézésébe beleszóljon és arra befolyást gyakoroljon, mint azoknak, akik sokkal kevésbé vették ki részüket ebben az országban a munkából. Csontos Imre : De ez nem meggyőződésed, ezt csak ugj hallottad mástól. Nem tudsz ebből semmit. (Elénk derültség.) Andaházy-Kasnya Béla : Ép most hallottam a képviselő úrtól. Tiltakoznom kell tehát az ellen, hogy a megalkotandó választójogi törvény olyan legyen, mely a dolgozók hátrányára válik. Azt hiszem, t. képviselőtársaim közül senki sem vitatja azt, hogy akinek az az álláspontja, hogy választóit nem tartja elég éretteknek arra, hogy őt megválasszák, akkor ezek a választók nagyon jól fogják majd tudni, hogy mit csináljanak. Csizmadia Sándor: Csontosnál igazuk van! Csontos Imre : Jó az asszony a háznál ! (Derültség. Égy hang a joboldalon : Csak a háznál.) Sándor Pál: Humorista! Andaházy-Kasnya Béla : Amikor e kérdésben szerény megjegyzéseimet megteszem, rendkívül fontosnak tartanám, hogy a ministerelnök ur és a minister urak ne tételezzék fel azt, mintha az ellenzék gáncsolni akarná a kormány munkásságában. Sréter István : Bárányka ! Andaházy-Kasnya Béla : Nem hiszem, hogy volna ember is köztük, aki be ne látná annak szükségességét, hogy a rendet, a közbiztonságot, egyszóval az előrehaladást és ez irányban a kormány munkásságát mindannyiunknak elő kell mozdítanunk. Ezt a munkásságot mi feltétlenül támogatni is akarjuk, azonban a kormány tulajdonképeni támaszai mi vagyunk és nem a kormányzópárt. (Mozgás jobfelol) Mi vagyunk, még pedig azért, mert mi igenis támogatjuk a kormányt minden olyan dologban, ami jó és mi szívesen a kormány mellé állunk, ha kívánságainkat, melyeknek jogossága elől nem zárkózhatik el, teljesiti. Hisz láthattuk gróf Apponyi Albert képviselő ur beszéde alkalmával, hogy azt valamennyi tábor egyformán helyeselte és egyformán lelkesedett mindenki beszédének hatása alatt. Én tulajdonképen nem mondtam semmi mást, mint gróf Apponyi Albert őexcellenciája. (Zaj.) Én tulajdonképen azokra a dolgokra hivatkoztam és mutattam rá, melyre nagy általánosságban Apponyi Albert t. képviselőtársam rámutatott. Szijj Bálint: O nem mondta, hogy élősködik a Nemzetgyűlés! Csizmadia Sándor: Nem a Nemzetgyűlés, hanem ön ! Andaházy-Kasnya Béla : De azt sem mondta, hogy csak odahaza jó az asszony: Sréter István : Hogyne! Akkor le lehet pingálni !
