Nemzetgyűlési napló, 1920. IX. kötet • 1921. március 21. - 1921. május 12.
Ülésnapok - 1920-185
A Nemzetgyűlés 185. ülése 1921. évi május hó 6-án, pénteken. 427 Rassay Károly: Nem tanultak semmit! (Zaj.) Giesswein Sándor : Most még néhány szóval meg akarok emlékezni arról az Ígéretről, amelyet a ministerelnök ur tett nekünk, hogy a sajtószabadságot is vissza fogja majd hozni, s a cenzúrát is meg fogja szüntetni annak idején, ha majd a sajtótörvény meglesz. Hát én azt mondom, t. Nemzetgyűlés, hogy a sajtótörvénynek alapelvét Deák Ferenc fejezte ki a legjobban, aki azt mondotta, hogy hazudni nem szabad. Ezt kell cenzúra gyanánt felállítani és minden rágalmat, minden becsületsértést erősen persequálni kell, de egyébként a véleményszabadságnak legtágabb terét kell megadni, mert mindaddig nem lesz nálunk igazi parlamentarizmus, mig ennek a véleménynyilvánításnak lehetősége nincs meg. (Mozgás jobbfelöl.) Balla Aladár: Még nevetnek ezen! Kerekes Mihály: Újságíró nevet rajta. Sándor Pál: Dehogy újságíró! (Zaj.) Giesswein Sándor : Lehetnek bizonyos újságírók, akiknek előnyére válik, ha nincs sajtószabadság ! Balla Aladár: Csak ő írhasson. Giesswein Sándor: Ezt azonban én nem tartom a keresztény irányzatra nézve előnyösnek. Rassay Károly: Legfeljebb üzlet. Giesswein Sándor : Mert minden ilyen intézkedés visszafelé sülhet el. Balla Aladár: Ez a proletárdiktatúra! Vörös újság kell uj formában! (Zaj.) Giesswein Sándor: Ha mi nem engedjük meg a szabadságot, ugyanolyan módon foszthatnak meg bennünket is a szabadságunktól. (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Jól mondotta Montalembert, hogy az egyháznak nincs másra szüksége, mint szabadságra, mert a szabadság az a levegő, melyben a tevékenységüket legjobban kifejthetik. Ezt a szabadságot fogjuk követelni, s akik most a szabadságot követelik, azok vannak feljogosítva arra is, hogy ha a mi szabadságunkat akarják megtámadni, azt minden támadással szemben megvédjék. Bizonyos dolgokra nézve hallottunk általános kijelentéseket a ministerelnök ur beszédében, igy pl., hogy ő kívánja azt, hogy a középosztály vezetése biztosítva legyen. Ezt azonban paragrafusokkal nem lehet megcsinálni. Ezt ugy lehet megtenni, ha a középosztályunk beáll a szociális munkába, a néppel érintkezik, a néppel testvéri viszonyban él. Akkor az a nép ösztönszerűleg is a középosztályt fogja vezetőjének elismerni. Nem akarjuk, hogy a középosztály vezetése olyan legyen, aminő volt a Tisza-féle korszakban, midőn a falu jegyzője vitte a szavazókat, hogy : most menjetek szavazni a kormány mellett, — és azok az emberek tudták, hogy ha ezt nem teszik meg, akkor mindenféle szekatúráknak lesznek kitéve. Balla Aladár : Ezt kellene visszacsinálni ! Giesswein Sándor : Az ilyen vezetés a másik oldalról hozza meg az igazi demagógiát . . . Csizmadia Sándor : Keresztény demagógiát ! Giesswein Sándor : . . . mert ezekkel szemben csak demagóg eszközökkel lehet valamit elérni. Ez az egyoldalú, hamis vezetés érlelte meg nálunk a nemzetiségi kérdést, mert ha látták, hogy a dászkál vagy a jegyző, a kormány képviselője mint a birkákat viszi a szavazókat, a másik oldalon feltámad az öntudat azokban, akik függetlenül tudtak gondolkozni vagy akiket bizonyos túlzó nemzetiségi agitátor magával ragadott és igy élesedett ki nálunk a nemzetiségi kérdés, ami máskülönben sohasem történt volna meg. (ügy van! a szélsöbaloldalon.) Hasonló módon ki fog élesedni a szociális kérdés is, ha igy akarják folytatni a jövőben. Kíváncsi vagyok arra is, hogy mi lesz a nők választójogával? Tényleg az a szándéka a ministeriumnak, hogy a választójogot mindenféle módon korlátozni és megszorítani akarja? Hát én kérdezem önöket, t. Nemzetgyűlés, vájjon a magyar nemzet olyan rossz bizonyítványt állított ki magáról, amikor önöket ideküldte a Nemzetgyűlésbe ? Sándor Pál: No, feleljenek! Giesswein Sándor : Aki a választói jog korlátozását kívánja, az mintegy azt mondja: engem igen sokan választottak, talán jobb lesz a választás, ha szűkebb körre szorítjuk. Sándor Pál: Most már jobb lesz. Giesswein Sándor: Azt is meg kell mondanom, hogy, az inaséveknek minden téren meg kell lenni. Es ha bizonyítványt kell kiállítani, azt hiszem, mindannyian tapasztaltuk, hogy a mi választásaink a legszebb rendben folytak le, és a magyar nép az ő józanságáról tett tanúbizonyságot. (Vgyvan! a szélsöbaloldalon.) Épen ezért ellene vagyok minden megszorításnak, s ha már megnyitottuk a kapukat — koncedálom, hogy fokozatosan talán jobb lett volna előbbrevinni a dolgot, —• azokat, akik egyszer már gyakorolták az ő választói jogukat, nem lehet többé visszaszorítanunk az urnáktól, az ellen pedig, hogy esetleg a választás titkosságát is megszüntetni akarnák, a leghatározottabban tiltakozom. (Helyeslés balfelöl.) Balla Aladár: Akkor még a kisgazdapárt is felfordul ! Giesswein Sándor : Egy pontról akarok még megemlékezni, amely egy desideratum, egy üres lap — nem tudom, a cenzúra törölte-e ki a kormány elnök programmb eszedéből ? — és ez a katholikus autonómia. Rassay Károly: Nekünk kell sürgetnünk! Giesswein Sándor: Hetven és egynehány éve él a magyar katholikusoknál az az óhaj, hogy nekik is ugyanaz a szabadságuk legyen, mint többi keresztény és nem keresztény testvéreinknek. Sándor Pál : Pap a kultuszminister ! 54*
