Nemzetgyűlési napló, 1920. IX. kötet • 1921. március 21. - 1921. május 12.

Ülésnapok - 1920-185

A Nemzetgyűlés 185. ülése 1921. évi május hó 6-án, pénteken. 425 tényeknek is ki kell vennünk a magunk részét. (Ugy van! a szélsobaloldalon.) Hivatkozni akarok egy másik német tudósra, akinek munkája talán ismeretes, Werner Sombartra, aki egy vastag könyvben tudományos megalapozással fejtegette a zsidókérdést. Sándor Pál: Antiszemita! Giesswein Sándor: Azt nem mondanám, hogy egészen antiszemita, ő semmi gyűlölettel nincs a zsidók iránt eltelve. O megmagyarázza, azt • mutatja be, hogy miért erősödtek meg a zsidók a kapitalizmus terén. A zsidó vallást is veszi alapul, de hogy ő nem tisztán faji szempontból fogja fel, mutatja az, hogy odaállitja parallel gyanánt, pl. a puritanizmus hatását, hogy a puritanizmus is hasonló módon fejlesztette ki pl. a skótoknál és a hollandusoknál a kereskedői szellemet. Ebben objektiv megállapításokat találok én, de azt mondom, igenis, a mi keresztény felfogásunk nincs ellenére a kereskedelmi szellemnek. Én nem tartom azt, hogy nekünk nincs szükségünk kereskedelemre. A kereskedelem egyik kitevője,, szükséges alkotórésze a társadalmi életnek. Én magában véve szociális szempontból ugy a kereskedelemnél, mint más foglalkozásoknál is, a földbirtoknál, a bányászatnál is stb. igenis kívánom és szeretem látni ezeknek a foglalkozásoknak bizonyos szocializálását, hogy azok ne egyes kezekben tömörüljenek össze, hanem a nemzet közérdekét szolgálják. (Ugy van! a szélsobaloldalon.) De azon, hogy a zsidóság ne legyen egyedül a kapitalizmus képviselője, ugy segíthetünk, ha mi keresztények nem a kapitalisztikus rendszert, nem azt a rendszert, amely az uzsorát ápolja, hanem azt a kommerciális szellemet, amely a népeket összeköti és a népek szükségleteit egymással kicseréli, szintén ápoljuk, ha mi is ott leszünk és mindenütt rányomjuk a keresztény erkölcs bélyegét és annak érvényesülését kívánjuk. (Helyeslés a szélsobaloldalon.) Most méltóztassék megengedni, hogy kitérjek még egy tárgyra, amelyről szólott a ministerelnök ur programmbeszédében, és amelyet gróf Andrássy Gyula is érintett múltkori beszédében : a mi külpolitikánk orientációjára. A t. ministerelnök ur azt mondotta, hogy a mi külpolitikánk legyen mindenekelőtt magyar vonatkozású. Mindenki alá fogja ezt irni abban a tekintetben, hogy külpolitikánknak magyar érdekeket kell szolgálnia, de azért ennek a magyar külpolitikának nem szabad olyannak lennie, mint a bábnak a selyemgubóban, ennek a külpolitikának kifelé kell tekintenie, ennek a külpolitikának a külfölddel való érintkezéseket minden irányban ápolnia és keresnie kell. Hiszen a mi külpolitikánk eddig — azt lehet mondani — nem is létezett, (Ugy van ! a szélsobaloldalon.) mert mi csak Ausztria, Bécs szemüvegén keresztül néztük a világot, Ausztriát, Bécset pedig vezette Berlin. NEMZETGYŰLÉSI NAPLÓ. 1920—1921. — IX. KÖTET. Cs. Kovács István: Szóval, magyarok nélkül csináltak külpolitikát. Sándor Pál : Még belpolitikát sem csináltak ! Giesswein Sándor: A külpolitikának, különösen a keresztény korszakban folytatnia kell Szent István művét. Szent István volt az, aki a magyar nemzetet belehelyezte az európai civilizációnak, a kultúrának a körzetébe és a Christiana respublica, a keresztény köztársaság, a keresztény népek családjába. Drozdy Győző : És a nyugati demokráciába ! Giesswein Sándor: Annak a fejlődése a nyugati demokrácia, mely magában véve szintén nem keresztényellenes, de akárhányszor keresztényellenessé válik azáltal, hogy a keresztények nem törődnek vele kellőképen. Mindenki, igy magam is, aki már, azt mondhatom, körülbelül negyven éve, hogy a külföldöt látogatom, azt a szomorú tapasztalatot tettem, hogy a magyar nemzet becsülete a külföldön fokról-fokra száll lefelé. (Egy hang a jobboldalon: Mi az olca?) Huber János: Minél több zsidó ment ki, annál inkább ! Giesswein Sándor: A magyar nemzet becsületét, főként a 48 utáni emigráció alapozta meg. Én még néhány évvel ezelőtt, amikor Amerikában jártam, azt tapasztaltam, hogy a Kossuth név még mindig megszemélyesítője a magyar szellemnek, a magyar géniusznak. De mások is jártak kinn és azokon látták Európa népei, hogy a magyar nemzet jelesei európai módon is tudnak gondolkozni és ebből azt a következtetést vonták le, hogy igenis Magyarország bele illik az európai népcsaládba. Sajnos, ezek a szálak lassan-lasan szakadozni kezdtek. Huber János t. barátom azt mondta közbeszólás formájában, hogy az a baj, hogy igen sok zsidó megy ki. Hát menjünk ki mi keresztények is . . . Huber János : Nincs pénzünk ! Giesswein Sándor: ... és pedig nemcsak kortespolitikát űzni, hanem kultúrpolitikát is űzni és meggyőzni a külföldöt Magyarország igazi szellemi nívójáról. Rassay Károly: Majd a főuraink nevelnek tehetséges keresztény gyermekeket, akiket ki lehet küldeni ! Giesswein Sándor: Évtizedek óta nem tettünk semmit e téren s kormányaink is elhanyagolták a külföldi propagandát, mert Bécsben nem szivesen látták, ha Magyarország önállóan lépett fel. Néha-néha adtak ki egy díszmunkát, mely az akkori kormányt dicsőitette, de olyan dolgot nem produkáltak a külföld számára, mely a magyar nemzet szellemi és fizikai tevékenységét kellőképen a külföld elé tárta volna. Balla Aladár : Az Illustrated London News-ben benne volt Lukács arcképe! Giesswein Sándor: Mig mi ilyen főúri nonchalanceal kezeltük ezt a dolgot, addig a románok, szerbek, csehek egész külföldi kolóniákat tartottak fenn odakünn, (Ugy van ! Ugy van !) folytonos összeköttetésben voltak az ottani 54