Nemzetgyűlési napló, 1920. IX. kötet • 1921. március 21. - 1921. május 12.

Ülésnapok - 1920-184

À Nemzetgyűlés 184. ülése 1921. évi május hő 4-én, szerdán. 415 hitelintézett Országos Szövetsége című altruista bank és visszaküldött neki 1921 január 11-én megfelelő visszatéritésképen minden megjegyzés nélkül 3200 koronát. Ez az ember tehát 800 koronát vesztett el a 20°/o visszatartására vonatkozó rendelet értelmében. Túri Mária szintén csak 1920 koronát kapott vissza. (Az elnöki széket Kenéz Béla foglalja el.) Búzás Imre 642 koronát, stb. Mint egyedül álló eset — és ezt csak példaképen hozom fel — szerepel itt Kassai G-ergely esete, aki bizonyos mennyiségű földet jegyzett s mivel pénze nem volt és v«le szemben sem gyakoroltak kivételt, fogta magát és felvett a házára 2400 korona kölcsönt, beküldte azt a banknak. A kölcsönért 15% kamatot fizetett. Szijj Bálint: Az altruista banknak? Somogyi István : Nem, egy helybeli pénzintézetnek. Azonkívül fizetnie kellett a betáblázásért is, hogy mennyit, azt nem tudom, de én, aki fiskális ember vagyok, a testvéremnek sem csináltam volna meg olcsóbban, mint 400 koronáért. Ez az ember aztán közben eladta valami jószágát, kifizette a banktartozást, kitábláztatta a terhet a házáról, s ezért fizetett megint mondjuk 400 koronát. Ezévi április 2-án aztán levelet kapott ő is az altruista banktól, amelyben értesitik, hogy földet ugyan nem kapott, ellenben 1920 koronát visszaküldenek neki, 480 koronát pedig a 20% fejében visszatartanak. (Zaj.) Kassai tehát fizetett a kölcsönvett pénz után 15 %-ot, a be- és kitábláztatásért összesen 800 koronát, levontak neki a 20 % fejében 480 koronát, visszakapott 1920 koronát, de legalább földet szintén nem kapott. (Derültség. Zaj.) T. Nemzetgyűlés ! Ezért kellett nekem ezzel a kérdéssel újból a Nemzetgyűlés elé jönnöm, mert igy nem mehetnek tovább a dolgok. Elvégre nagyon jól tudjuk mindannyian, hogy a földreform még csak a kezdetek kezdetén van, azt is tudjuk és előre féltünk tőle, hogy ahol a reformot végrehajtják, ott más helyeken is a Magyar Földhitelintézetek Országos Szövetsége lesz az, amely hasznot szerez magának, ahol ezt megengedik, — és a kezdet mindenesetre biztató és feltétlenül előnyös a bankra nézve —, de ezt mégsem lehet semmi körülmények között sem megérteni. Itt egy üzletről van szó, adás-vételről. A bank eladta a földet szeptemberben és a vevő kifizette. Az mégis csak képtelenség, hogy a bank, midőn közben — négy hónappal később — megjelenik egy rendelet, ezeknek a vevőknek terhére irja azt a 20%-os adólevonást, amit a pénzügyminister rendelete értelmében tényleg foganatosítani kellett. Az eset ugyanaz, t. Nemzetgyűlés, mint ha ez év januárjában vettem volna egy kalapot, kifizettem volna azért 100 koronát, (Derültség.) vagy mondjuk 800 koronát és július elsején rám üzenne a kalapos, hogy tekintettel arra, hogy ennek a 800 koronának 20%-át Hegedüs rendelete értelmében májusban le kellett neki adnia, fizessek pótlólag még 20%-ot a kalapra. Ez ugyanaz az eset lenne. De van még más pikantéria is. Szijj Bálint: Itt legalább a kalap megvan. (Derültség.) Somogyi István : Ugy van, itt pedig csak a deficit volt meg. Azután kaptak az igényjogosultak, már akik kaptak, olyan földeket, amelyeket konzorcium, amelytől az a föld elvétetett, ezelőtt két évvel bevetett lucernával. Nem szóltak a tulajdonosoknak egy szót sem, azokat szeptemberben, októberben belebocsátották a birtokba s most jön ismét ilyen szolid írással a bank és azt mondja, hogy akinek lucernás föld jutott, annak még további 8000 koronát kell fizetnie holdankint. (Egy hang a jobboldalon : Okos emberek azok !) Igen ám, itt azonban báró Grhillány Imre gazduramat is érintette a dolog, mert neki is jutott ilyen lucernás föld. Báró Grhi] lány Imre azt mondotta, és igy jött azután a szegények segítségére: Kérem nem fizetek annyit, állapítsák meg szakértővel. Ghillány szakértője 2900 koronát állapított meg, a konzorcium szakértője majdnem hatezer koronát, erre előszedtek egy harmadik szakértőt, az megállapított 4300 koronát. Most ezektől az emberektől 4300 koronát követelnek holdankint, azt mondván, hogy a vetőmag, a megmunkálás, a lucerna szántása ennyibe került. Azt azonban természetesen elhallgatják, hogy hiszen az a konzorcium, az a társaság vagy tudom is én micsoda, amely 1919-ben és 1920-ban ezt a lucernát learatta, már ebből valamit megkapott. Ezek az emberek most azt mondották, hogy nem tudnak fizetni, hiszen földhöz ragadt szegény emberek, akik most kezdenének egy kicsit gazdálkodni; azt mondták, hogy pláne a mai pénzviszonyok között, amikor pénzszűke is van s a bankoknál sem tudnak semmit sem elérni, nem tudnak még 300 koronát holdankint ráfizetni, ellenben olyan megegyezést ajánlanak, hogy a bank lássa be azt, hogy itt tényleg két évig már beszedték ezeknek a lucernásföldeknek a hasznát és most már nem állhatnak elő a magkérdésével és a felszántás kérdésével. (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon.) Nem tudnak azonban megegyezésre jutni, hanem a bank tett egy propoziciót, hogy rendben van, ne fizessék meg neki a 4300 koronát, ennek fejében azonban a bank fogja az egész lucernát levágni. Most tehát a helyzet az, hogy van földjük, (Felkiáltások a jobboldalon : De más arat !) de más arat rajta. A jogi része ennek, az én véleményem szerint, az, hogy a legrosszabb esetben felesnek kell lennie annak a lucernának, mert ha valakinek a föld tulajdonjogába tud, annak a haszna is neki jut ós ebben az esetben a bank legfeljebb mint feles vagy harmados jöhet számításba. (Felkiáltások a jobboldalon : Még ugy sem!)