Nemzetgyűlési napló, 1920. IX. kötet • 1921. március 21. - 1921. május 12.

Ülésnapok - 1920-184

A Nemzetgyűlés 184. ülése 1921. évi május hó 4-én, szerdán. 401 hogy az a magyar, aki Cseho-Szlovákiában, aki Romániában vagy Jugoszláviában él, magyarnak vallhassa magát, magyar hazafiságával kérkedhessek, iskolájában biztosithassa a magyar nyelv fejlődését, használhassa a magyar kultúrintézményeket, szabadon jöhessen Magyarországba és tarthasson fenn érintkezést a testvérekkel, akik itt államot alkotnak. (Helyeslés.) Ezenkivül azonban értem azt is, hogy nemcsak a magyarok, hanem a többi testvérnemzetiségek, mint a tótok, a horvátok, a németek, a ruthének is megvédhessék saját egyéniségüket és ne olvasztassanak be egy más idegen népfaj zsarnoki hatalmába, (Élénk helyeslés.) hogy Magyarországnak kötelessége óvni ezeknek jogát is, Európa elé vinni a panaszokat, hogy azok igazságosak. Mert ezeket elszakították tőlünk, de testvéreink maradnak mindig, (Helyeslés és taps.) akik hűségesen kitartottak mellettünk, és azt a percnyi hibát, azt a percnyi tévedést el tudjuk ^feledni és a régi szeretettel viseltetünk irántuk. Es azt az általános európai szabadságot, azon jelszavak nevében, amelyeket ellenünk évtizedeken keresztül hirdettek, amelyek érdekében százezrek és milliók véreztek el az utóbbi években, ezen jelszavak nevében kérjük és követeljük magyar testvéreink és többi testvéreink fejlődési szabadságát. (Altalános élénk helyeslés és taps.) Patacsi Dénes : Es a jogtalanul megszállt Baranyának visszaadását ! Gr. Andrássy Gyula : Ezt az igazságot Angliának csaknem minden pártja, az egész angol közvélemény megértette már és hangsúlyozza. Asquith, a volt ministerelnök azt mondja, hogy vitális fontosságú, hogy ne maradjanak papíron a minoritási jogok és egyenesen azt a kérdést intézte az angol kormányhoz, mit szándékozik tenni, hogy a kisebbségi jog kérdésében a nem- > zetek ligájának, amely ma csak névleges, tekintélye, hatályos ereje is legyen. Balfour a kormány nevében azt mondja a kis ententenak, hogy szomorúan hat reá, hogy azok, akik előbb elnyomottak voltak, ma elnyomók és egyik legnagyobb feladata Angliának a kisebbségek védelmét kezébe venni és annak érdekében a világ közvéleményét megszervezni, mert, azt mondja, a népek ligája csak akkor fog sikeresen működhetni ebben az irányban, — és ebben teljesen igaza van — ha a világ közvéleménye támogatja ós mindenképen elitéli azokat, akik erőszakot használnak egy nemzetiség ellen. Robert Cecil, szintén egyik vezető embere az angol politikai életnek, aki szintén külügyministeri államtitkár volt a háború alatt, lord Southburrynak fia, azt mondja, hogy maguknak a kisebbségeknek módot és jogot kell adni, hogy saját ügyüket a népek ligája elé vigyék, ami eddig nem történt meg. Ez egy nagyon helyes gondolat, amelyet nekünk szintén melegen kell támogatnunk. NEMZETGYŰLÉST NAPLÓ. 1920—1921. — IX. KÖTET. Azt mondja, hogy nagyon helyes, ha Anglia bíróság elé viszi a konkrét panaszokat és ha Anglia lesz a kisebbségek védője a nemzetek ligája előtt. Sürgeti a nemzetközi bíróságok felállítását, amelyek elé lehet vinni, szintén minél gyorsabban, a konkrét panaszokat, egy szóval, mindenki, aki az angol parlamentben felszólalt, egyhangúan követeli a kisebbségek védelmét és mindenki hangsúlyozza azt, hogy a szomszédok azokat megsértették. Ez két olyan nagy vívmány, két olyan nagy haladás, amelyet nem lehet elégé aláhúznunk és amelynek nem örülhetünk eléggé. Csak ketten védik a kis entente-ot, egy Thomson és egy Hoare nevezetű képviselő, aki először azt mondja, hogy hiszen ha most elnyomnak minket, ez csak viszonzás, mert sokáig mi is elnyomtuk őket, másodszor azt mondja, hogy ma már ez az állapot javulófélben van, ma már szűnnek ezek az elnyomások. Ami az első védelmet illeti, ez igen gyenge alapon áll. Mert ha mink ezer évig igy kezeltük volna a nemzetiségeket, ahogy most kezelnek minket, akkor egy sem volna meg közülök. (Igaz! Ugy van!) Hogyha ilyenek a nemzetiségek az ezeréves uralom után, ez azt bizonyítja, hogy lehettünk velük szemben ügyetlenek, talán itt-ott provokálok, de hogy azért következetes kiirtási szándékunk velük szemben nem volt. Ezt különben tudja mindenki, aki a történelmet ismeri. Az ilyen állítás tehát abszolút elferdítése a tényeknek. (Igaz! Ugy van!) Itt csak szomorúan kell konstatálnunk, hogy sokszor mi magyarok is erősítettük ezt a ferdítést, amellyel örökösen vádoltak bennünket a külföld előtt. (Igaz! Ugy van!) Mielőtt áttérnék a másik célra, amelyet követnünk kell, legyen szabad felemlítenem, hogy a vita során, mint kisebbségi jogvédelmet, felhozták a fehér terrort is. Felhozta Wedgewood, aki Magyarországon járt és Spoor, akik azt is kívánják, hogy ez a fehér terror szűnjék meg. Az egyik, Wedgewood, aki itt járt, egyrészt a legkeményebben támadja a fehér terrort, másrészt azt mondja, hogy a kisgazdapárt — mert amikor itt volt, összeköttetése volt a kisgazdapárttal — nagyon liberális, szabadságvédő, és mivel a kisgazdapárt a vezetőpárt Magyarországon .. . (Mozgás halfelöl.) Kerekes Mihály: Csak papíron! Gr. Andrássy Gyula : ... tehát reméli, hogy a kisgazdapárt véget fog vetni ennek az áramlatnak, amire Balfour a maga nagy parlamenti rutinjával mindjárt azt a választ adta, hogy itt bizonyos ellenmondás látszik lenni. 0 nem ismeri ugyan olyan nagyon jól a magyar helyzetet, de konstatálja, hogyha igaz, hogy a kisgazdapárt a vezető hatalom a magyar parlamentben és a kisgazdapárt elvi ellensége minden fehér terrornak, akkor legyen nyugodt Wedgewood, akkor ez a vád nem lehet olyan komoly, mint ahogy azt felhozzák. Különben azt mondja, hogy az 51