Nemzetgyűlési napló, 1920. IX. kötet • 1921. március 21. - 1921. május 12.

Ülésnapok - 1920-183

À Nemzetgyűlés 183. ülése 1921. évi május hó 3-án, kedden. âÔ3 Kerekes Mihály: Egyébként véleményem szerint elérkezett az ideje annak, hogy fel kell oszlatni az internált táborokat. Azokra egyálta­lán nincs szükség. Meg vagyok győződve róla, hogyha valaki hazamegy a falujába . . . Bródy Ernő : Vagy van bűncselekmény, vagy nincs ! Kerekes Mihály : . . .ha megfigyelés alatt aka­rom ott tartam, nehogy az illető kirúgjon a hám­ból, akkor módomban van az ottani közigazgatási közegekkel megfigyeltetni. Drozdy Győző: Minden emberre jut egy spión ! Nem kell külön táborokban tartani őket ! Vázsonyi Vilmos: Államhatalmi megbizott címen házbizalmi ! (Zaj a szélsőbaloldalon.) Kerekes Mihály : T. Nemzetgyűlés ! Köz­utaink tönkre vannak téve. Folyóink, vizeink sza­bályozatlanul folynak és okoznak rengeteg milliárd károkat Magyarországnak. Én azt a 65 millió koro­nát, melyet a kormány a közutak helyreállítására a költségvetésbe állított, nem tartom elégségesnek. Nem lett volna szabad itt olyan szűkmarkúnak lenni, inkább másutt kellett volna valamit lecsípni. Vannak olyan tételek —ha a részletekre megyünk át, az egyes tárcáknál ezekre is leszek bátor rámu­tatni — amelyeket inkább oda kell adni az öt-hat esztendőn keresztül egyáltalán nem ápolt közuta­ink helyreállítására. B. Szterényi József: A pénzügyi bizottságban semmit nem eagedtek törölni ! Kerekes Mihály: Én egy dolgon végtelenül csodálkozom. Csodálkozom azon, hogy a magyar földmives társadalom sohasem kért mást a nagy ál­dozatok ellenében, mint a kisüstnek a helyreállítá­sát és bárki jött a kormányba pénzügyministernek, ridegen elzárkózott a kisüstnek régi állapotban való visszaállításáról. DrOzdy Győző: Pedig egy milliárdot jövedel­mezne az államnak ) Kerekes Mihály : Én tudom, hogy a Ház több­sége ezt megszavazná. Mégis ügyesen kiparirozzák mindig a pénzügyministerek ezt a kérdést. Pedig nincs rá okuk, mert hiszen az államnak haszna van belőle, nem vesz kárba a sok törköly, szilva stb. Mi tehát az oka annak, hogy ezt mégsem akarják helyreállítani annak ellenére, hogy ma már fináncunk is állítólag igen sok van. Drózdy Győző: Rosszindulat l Kerekes Mihály : Én ezen a téren azt látom, hogy a nagytőke érdeke ütközik össze a kis érde­kekkel, (ügy van ! ügy van ! jobbfélől.) Mert amikor a világháború alatt a központi szeszfőzdé­ket felállították, azt határozottan a nagytőke érdekében tették. Végtelenül sajnálom, hogy arra a végső konklúzióra jutok, de a pénzügyminister urat ebben a tekintetben a nagytőke exponensé­nek tekintem, mert ha nem ez volna, akkor egy rendelettel már végét szakította volna annak az állapotnak, hogy mindig airól kell künn a falun beszélni, hogy eljön majd az uj pénzügynüniste­rünk és meg fogja csinálni a kisűstöt. Tessék rendezni a kérdést, hogy főzhessen pálinkát a nép, mert hiszen adót fizet érte, s hogy ott főzze ki a cefrét, ahol akarja. Szilágyi Lajos: Majd megszavaztatjuk a kisgazdapártot ! (Zaj.) Kerekes Mihály: T. Nemzetgyűlés ! A pénz lebélyegzésénél igen sok embert súlyos anyagi károsodás ért. Igaz, hogy biztatjuk őket, hogy megtérül ez a' kár, de hiszen nem is számítanak erre. Magyarországon különösen azokra férne ez rá, akik rá vannak szorulva és nehéz helyzetben adták le pénzüket a lebélyegzésnél. Engedje meg a t. pénzügyminister ur, hogy ennél a kérdésnél egy tipikus példájára mutassak rá annak, hogy mennyiben honorálja a pénzügyminister ur azo­kat az eseteket, amelyek teljesen jogosak volná­nak és amely esetekben az országnak is érdeke volna, hogy azt visszafizessék. Egy Bagosy Géza nevű nyugalmazott állami tanító volt itt Kispes­ten ; eladta a házát, ugy ahogy sok százan kerül­tek abba a helyzetbe épen a pénzlebélyegzésnél s lebélyegezték a pénzt. Mielőtt azonban a házát eladta volna, gépeket vett, mert mint nyugalmazott tanitó cementvályukat stb. akart csinálni, olyan falun, ahol erre szükség van. Szóval adófizető­fizetője lesz az államnak és évtizedeken keresztül fizethet az államnak a súlyos adókat. Csatolta az adósleveleket, melyekkel a gépet megvette, de ter­mészetesen nem tudja kifizetni, mert a pénzét le­bélyegezték. Ismételten kérte vissza a pénzét. Én is kértem a pénzügyministert, hogy tegyen ki­vételt, vizsgálta meg az esetet ; itt vannak az akták, igazolványok, adja vissza ennek a szegény tanító­nak a pénzét, hiszen az állam nyer vele, mert egy adófizető polgárt nevel abból az összegből, amel;y végeredményben mégis a tanítóé. Ha jól tudom, 3500 koronát adott vissza a pénzügyministe r ur megélhetésre, ö azonban nem ezt akarja, mert az adósságait kellene kifizetnie. Én ugy tudom, hogy ez a Ház már megszavazott súlyos miihókat a há­ború alatt kötött szerződések alapján nagytőkések­nek. Hát indokolt, hogy az a nagytőkés, mint ipari vállalkozó, visszakapjon súlyos 1500 milliót az államtól, de az nem indokolt, hogy az a Bagosy Géza, aki bebizonyítja, hogy egy vagy több gépet, vett, amibe teljesen befektette azt a 70.000 koronát, amelyet a házáért kapott, visszakapja a pénzét, hogy folytathassa az iparát és az államnak adó­fizető polgára legyen ? Én ebből vezetem le azt a konklúziót, hogy meg kell adni a módot Magyar­országon azoknak az embereknek, akik termelni akarnak, hogy az állam segítse őket ahhoz, hogy termelhessenek és hogy az állam munkaalkalmat teremtsen, mert akkor ezek a szegény iparosok év­tizedeken keresztül adófizető polgárai lesznek ennek a hazának, különben pedig tönkreteszik őt is, s a 35.000 koronával igazán nem sokra megy az állam sem. Drozdy Győző: Tulajdonképen a Háznak a felét vették el !

Next

/
Thumbnails
Contents