Nemzetgyűlési napló, 1920. IX. kötet • 1921. március 21. - 1921. május 12.

Ülésnapok - 1920-183

378 A Nemzetgyűlés 183. ülése 1921. évi május hó 3-án, kedden. találunk az országban. Az ő ősei Erdélyben nagy urak voltak, bár voltak köztük kisebb urak is. Egyik-másik főkormányzó is volt. Voltak köztük olyanok is, akik bohém urak voltak és inkább cigányokat dirigáltak. Volt köztük olyan is, aki zenét irt, nótát szerzett, báró Bánffy György, aki a Kék nefelejts cimü nótát szerezte, mely hires volt az egész országban. Az ő emléke még ma is él a nép között. Emléksirját a kolozsvári temetőben nefelejtskoszoruk övezik. Bánffy Miklós ősei között sokan voltak, akik a politikában nagy szerepet játszottak, s akik a művészetek pártolói voltak, de voltak igazi művészek is. A külügyminister urnák is megvan ez a két hajlandósága. Ért a politikához is és ért a művészethez is. Azt akarom azonban figyelmébe ajánlani, hogy hagyja most a művészetet egyelőre félbe és foglalkozzék csupán ezzel a csúnya uri mesterséggel, a politikával, mely oly nagy feladatot ró rá, hogy két Bánffy Dénes ós két Bánffy G-yörgy gubernátor sem volna elég ahhoz, hogy annak tökéletesen megfeleljen. Ha ő megoldja azt, amit tőle várunk, ki fogja érdemelni a jövő nemzedéktől emlékszobrán a nemzet hálájának a nefelejtsko8zoruját. Végül a kormányelnök úrhoz fordulok. 0 is erdélyi ember, ha megengedi Meskó Zoltán képviselő ur. Meskó Zoltán : ösak örülök neki ! Szádeczky Lajos : Emlékeztetni akarom őt egy nagy ősére, gróf Bethlen Miklós kancellárra, aki az erdélyi fejedelemség megszűntével az uj korszak : a gubernium korába vezette át Erdélyt igen nagy sikerrel. 0 volt az, aki Erdély későbbi alkotmányát biztositó Lipót-féle oklevelet megszerezte Bécsben. A hála az lett érte, hogy a császári főgenerális Rabutin elfogatta fegyveres katonákkal, Bécsbe vitette, ahol internálták és ahol meg is halt. Bethlen István sem vállalt magára kisebb feladatot, mint azt, hogy az elpusztult régi Magyarország helyébe egy uj Magyarországot teremtsen. Bizom abban, hogy az erdélyi politikusok, akik megvannak áldva a hagyományos erdélyi politikai érzékkel, politikai tapintattal, ami a régi erdélyi politikusoknak külön specialitása volt, most is be fognak válni és teljesedésbe fogják vinni legfőbb kivánságainkat. Bethlen Gábor leghiresebb erdélyi fejedelmünknek egy szép mondásával akarom bevégezni beszédemet, melyet ő végrendeletében a ministerek számára hagyott hátra, azt mondván, hogy: »Isten Ítélőszéke elé idézlek, hogy ott adjatok számot, hogy miképen szolgáltatok a hazátoknak.« S azzal végezte intelmeit, ami nekünk is szól, hogy : »az Isten, szerelmes hiveim, igazgasson benneteket az igaz egyezségre, szeretetre és felőlem jól emlékezni meg ne szűnjetek.« Ez a intelem nemcsak a kormánynak szól, hanem nekünk is. Valamennyien a nemzet Ítélőszéke elé kerülünk, ahol be kell számolnunk arról, hogyan szolgáltunk hazánkat, megfeleltünk-e azon kötelességeknek, melyeket választóink reánk biztak, dolgoztuk-e vagy civakodtunk, tovább építettünk-e vagy romboltunk. A költségvetés az épités munkáját tárja elénk. A kormányprogrammban ugyanezt látom, tehát mind a kettő iránt bizalommal viseltetem és a költségvetést elfogadom. (Mérik éljenzés. Szónokot számosan üdvözlik.) Elnök ; Az ülést öt percre felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök: Az ülést újból megnyitom. Soron van, mint szónok? Gerencsér István jegyző : Kerekes Mihály ! Kerekes Mihály: T. Nemzetgyűlés! (Halljuk!) Szádeczky Lajos képviselőtársamnak magas színvonalon tartott előadása után igyekezni fogok tényleg a költségvetés keretében maradni és az azzal kapcsolatos kérdésekkel foglalkozni. Mielőtt azonban erre rátérnék, foglalkozni kívánok a ministerelnök ur egy megjegyzésével, aki azt mondotta, hogy Drozdy képviselőtársammal szemben arra hívja fel a Nemzetgyűlés figyelmét, hogy a destrukció kritikában is megnyilvánulhat. A destrukciót különféle formában állítják be mindig; ma a kritikában, holnap beszédben, holnapután mimikában, kalapemelésben stb. Ne fogjuk egymásra a destrukciót. Ha valaki a mai rendszerrel nincs megelégedve, ha valaki Magyarországon demokráciát óhajt, ha valaki a szabadságjogokért küzd, ne fogják arra rá mindjárt, hogy destruktiv, és ne különösen olyan formában, hogy beszédében, hangnemében, kritikájában nyilatkozik meg a destrukció. Különféle fogalmak vannak a destrukcióról. En például nagy destrukciónak tartom azt, ha Magyarországon valaki, aki a szabadságjogok ellen van, elmegy Petőfi szobrához és beszédet tart annak a Petőfinek szobránál, akinek minden ténykedésében, minden Írásában, minden vonalon megnyilatkozott a szabadság jelszava és a szabadságért való küzdés. Ha igy körülvesszük magunkat és kezdjük vitatni, hogy mi a destrukció, akkor végeredményben Magyarországon mindenki destruktív lesz. Hallgassuk meg egymás kritikáját, arra, aki kritizál, ne fogjuk mindjárt rá, hogy destruktív és hogy különösen a beszédében van a destrukció. Budaváry László: Az a kérdés, hogy minő szellemben beszél! Kerekes Mihály : Végre-valahára elérkeztünk oda, hogy a Nemzetgyűlés tárgyalhat egy költségvetést, tehát olyan ponton vagyunk, amikor láthatjuk, hogy az államháztartás kasszája hogyan áll. Megtudjuk ebből a költségvetésből azt, hogy hova párolognak el azok a nehéz milliárdok, amelyeket majd Magyarország termelő társadalma lesz kénytelen kiizzadni. Ami-