Nemzetgyűlési napló, 1920. IX. kötet • 1921. március 21. - 1921. május 12.

Ülésnapok - 1920-183

376 A Nemzetgyűlés 1S3. ülése 1921. évi május hó 3-án, kedden. mint ma is — a francia uralkodócsalád egy tagját, Valois Henrik herceget. Miután a francia trón megüresedett, ő szökve otthagyta Lengyelországot. Határidőt tűztek ki a visszatérésére, hogy hazajöjjön, mert különben más királyt választanak. Nem jött haza, mert időközben elnyerte a francia trónt, a lengyel királyságról tehát könynyen lemondott. És ekkor választották meg a lengyelek — szintén a német ellenségeskedést tartván szem előtt — azt az erdélyi fejedelmet, Báthory Istvánt, aki épen akkor verte meg a császári pártot Erdélyben, Békés Gráspár vetélytársát. Ugyanakkor azonban, amikor a lengyel nemesek a szabad királyválasztás alapján Báthory Istvánt ültették trónjukra, a főpapok és a főurak ; a szenátus, a főrendiház megválasztotta a Habsburg-házat és kardnak kellett dönteni, hogy vájjon ki legyen a valódi király. Báthory halála után — amint már mondottam, nem akarom ismételni — ismét két párt állt egymással szemben, és karddal, fegyverrel, csatatéren verekedtek meg a királyságért. A XVII. században a lengyelek arra tértek át, hogy ne idegeneket válasszanak, hanem saját maguk közül emeljenek a trónra egyes főurakat, (Élénk helyeslés jobbfelöl,) ami azonban még rosszabbnak bizonyult, (Derültség balfelöl.) mert e század alatt csupán egy királyuk, Sobieski János vált be, s Lengyelország utolsó nemzeti királya, Poniatovszki Szaniszló, Katalin cárnő kedvese, akit protekció juttatott a lengyel királysághoz, annyira aláásta Lengyelország erejét, hatalmát, tisztességét, becsületét, hogy — amint tudjuk — Lengyelországot egymásután háromszor is felosztották. Hiába volt aztán a lengyelek késői észretérése, hiába 1794-ben a varsói országgyűlésen az uj alkotmány megteremtése és a szász uralkodó-családnak örökös királysággá történt kijelentése, mindez többé nem használt, a lengyelek elvérzettek a csatatéren és 150 esztendőnek kellett elmúlnia, amig most lassan, annyiraamennyire a mi napjainkban újra talpra tudtak állani. A királyválasztásokkal kapcsolatos polgárháborúk sorozatához, amit végig kellett harcolniuk, csatlakoztak az ő alkotmányjogi küzdelmeik, maga a szabad lengyel alkotmány is, amely a szabadosságba csapott át, ugy hogy egyetlen tiltakozás megakasztotta a törvényhozást ; ez a hires »nyepozvolim«, amit latinul liberum veto-nak neveznek. A magyar históriában is az a liberum veto, amit mi obstrukciónak neveztünk, tette tönkre az én felfogásom szerint nagyrészt Magyarországot. Kerekes Mihály : Hogy lehet ilyet mondani ? (Zaj.) Meskó Zoltán : Abban Bécsnek is része volt! Az nemzeti obstrukció volt! Szádeczky Lajos: Tudjuk, hogy a testvérháború nálunk ebben a formában mutatkozott legutoljára és az akkori pártviszonyok bizony nem az ország megerősítésére, hanem meggyengítésére szolgáltak. Csak egy dolgot akarok mondani, amit Meskó Zoltán t. képviselőtársam is el kell hogy ismerjen, amit legalább is meg kell fontolnia, hogy ezt az időt használták fel a náluk élő nemzetiségek arra, hogy minket Európa előtt eláztassanak, lesülyesszenek, hogy azt a hazugságot, azt a rágalmazó hadjáratot folytassák ellenünk, amelyről nem vettük akkor észre, hogy mi szükség van rá, amely azonban tulajdonképen kútforrása a mi katasztrófánknak, mert hiszen innen eredtek azok a csapások, amelyek bennünket értek. Ennek a nemzetiségi hadjáratnak és aknamunkának átkos gyümölcse hozta ránk a háború végzetével mindazokat a szerencsétlenségeket, amelyeknek terhe alatt most is nyögünk. S ezzel a példával fel akarom idézni a gondolatot : Vigyázzunk, nehogy ujabb testvérharc, amit a királyság kérdésében produkálunk, Magyarország második felosztására vezessen ! Oldjuk meg a királyság kérdését lehetőleg a nemzet legfőbb érdekeinek szem előtt tartásával (Helyeslés jobbfelöl.) és, ami előttem mindig olyan fontos : a mi széttépett országunk határainak helyreállításával. (Altalános helyeslés.) Mert a kettőt összefüggésbe kell hoznunk. Az én felfogásom szerint a királyság kérdésének megoldásához szükség van egy megerősödött, hatalmas, lehetőleg egységes Magyarországra. Teljesen egyetértek tehát a kormány programmjával abban, hogy ezt a kérdést, amely szétválaszt bennünket, amely igen erős, messzemenő harcok és küzdelmek előjeleit mutatja, kapcsoljuk ki addig, amig egyéb sürgősebb, az ország erősítésére és újjáépítésére alkalmas teendőinket el nem végeztük. A főkérdés az ország helyreállításának kérdése, a többi mind mellékes. En a királyság kérdését olyan ütőkártyának tekintem, amelyet idő előtt kihívnunk nem szabad, amely tulajdonképen döntő tényező az ország visszaállítása szempontjából. És itt szeretnék kitérni a kormány programmjára, szeretnék pár megjegyzést tenni arra, bár nem akarom túlságosan igénybe venni a t. Nemzetgyűlés figyelmét. (Halljuk ! Halljuk !) Annyit mégis el kell mondanom, hogy aggodalommal néztem a csehek tárgyalásait és interpellációt is akartam intézni e kérdésben a kormányhoz, mert nem szeretném, ha olyan túlságos engedményeket tennénk ennek az országnak, amely kétségtelenül a nyakunkra akar nőni és reánk akar terpeszkedni, amely engedményekkel csak nekik használnánk, az ő talpraállásukat mozdítanánk elő, saját magunkat ellenben fokozott mértékben gyengitenénk. A cseheknek mindenesetre erősebb és nagyobb érdekük a gazdasági közösségnek, a forgalomnak helyreállítása, mint nekünk. Olvassuk, halljuk, tudjuk, hogy az ő gyáriparuk teljesen felmondta a szolgálatot . .. Barla-Szabó József: Csak a mi lapjaink írják!