Nemzetgyűlési napló, 1920. IX. kötet • 1921. március 21. - 1921. május 12.
Ülésnapok - 1920-183
368 A Nemzetgyűlés 183. ülése 1921. évi május hó 3-án, "kedden. mert hiszen ezek irásbelileg bizonyítva vannak. (Zaj a jobboldalon.) Bárczy István : Titoktartás ! Somogyi István : Azt mindenki tudja, hisz bejelentettük itt a Nemzetgyűlésnek, s leveleket is irtam a tanuknak, ügyvédeknek, megtudták tehát sokan, hogy Gaal Gaszcon mandátumának megvizsgálására mentem el. Ezt egyébként hivatalosan is jelentettem, majd visszajöttem, de hozzám nem szóltak, én senkinek intervjut nem adtam. A 150 tanú kihallgatása alkalmával, ez alatt az idő allatt, a jegyzőkönyvvezetőknél esetleg érdeklődhettek és esetleg ezt az impressziót menthették, de tőlem nem merítették. Egy-két képviselőtársam intézett hozzám kérdéseket és pedig épen abból a pártból, melyhez Gaal Gaszton t. képviselő ur tartozik, de azoknak sem adtam semmi néven nevezendő olyan felvilágosítást, amely azt involválná, hogy én ebben az egész eljárásban szimpátia vagy antipátia által vezéreltetem. Az Uj Nemzedék sajtótudósitójának sem adtam semmi névennevezendő információt és igy engem azért, hogy az Uj Nemzedék mit ír Gaai Gaszton képviselő ur mandátumáról, igazán nem terhel felelősség. (Zaj a jobboldalon.) Csizmadia Sándor : Érdekli ez az országot ? Gaal GaSZton : Félremagyarázott szavaim helyreigazítása címén kérek szót. Elnök : A szó a képviselő urat megilleti. Gaal Gaszton : Mélyen t. Nemzetgyűlés ! Nagyon rövid leszek. Somogyi képviselő ur hosszasan védekezett itt oly dolgok ellen, amelyeket mindössze három mondattal érintettem. Kijelentettem, hogy nem kívánok itt foglalkozni azzal a kérdéssel, hogy én mint érdekelt képviselő nem hivattam meg, s nem kívánok foglalkozni azzal a kérdéssel sem, hogy a választást védők meghatalmazottja ugy kapta meg a meghívást, hogy az előtte való este jutott a kezébe és se le nem mehetett, se nem intézkedhetett, azt a bizonyos táviratot távollétében az irodája küldte el és hozzátettem még, hogy nem akarok foglalkozni azzal sem, hogy mennyiben szokásos ilyen hangulatkeltő uj ságközlemény megjelentetése bírói funkció felől, oly dolgoknál, melyek tulaj donképen hivatolos titkot képeznek. (Zaj a szüsőbaloldalon és jobb felől.) Haller István : Nem ő adta le ! Sándor Pál : Tisztesség dolga ! Gaal GaSZton : Kijelentettem, hogy ezeket csak érintem, a kellő helyen majd foglalkozni fogok velők és a kellő helyen meg lesz a képviselő urnák is a módja arra, hogy arra a megfelelő választ megadhassa. (Zaj. Halljuk ! Halljuk ! a jobboldalon.) Ami pedig azt illeti, hogy a mélyen t. képviselő ur azt mondja, hogy mutassam meg neki azt a paragrafust, mely kötelességévé teszi a vizsgálatra kiküldött képviselőnek azt, hogy a mandátum tulajdonosát meghívja, méltóztassék a házszabálynak a vizsgálat teljesítéséről szóló 82. §-át elolvasni, mely igy szó] (olvassa); »A vizsgalatra kiküldött képviselő az illető városba, vagy a törvényhatóságnak, vagy az illető választókerületnek egyik helyére a választás ellen panaszlót, az érdekelt képviselő éd a választást védő választók meghatalmazottjait, amennyiben sbb.« (Felkiáltások a jobboldalon : És !) Nem az van tehát, hogy »ezt, ezt«, hanem »és«. Engedelmet kérek, azt hiszem, a legkevesebb, amivel valaki, aki kiküldetik, a vizsgalat pártatlansága érdekében tartozik az, hogy a vizsgálat napjáról azt a képviselőt, akinek mandátumáról szó van, rövidesen értesítse. Ezeket kívántam csak megjegyezni. (Általános helyeslés.) Somogyi István : A házszabályok 215. §-a alapján kérek szót. Elnök: ; A szó a képviselő urat megilleti. Somogyi István : T. Nemzetgyűlés ! Méltóztassanak megnézni, azt mondja a törvény, hogy minden képviselő képviseltetheti magát szabályszerűen meghatalmazott ügyvéd utján, akinek a meghatalmazást közjegyző előtt adja. Ezeknek az ügyvédeknek az utján megidéztem Erdélyi Jánost, a t. képviselő ur ellenfelét, és szabályszerűen meghatalmazott ügyvédje utján megidéztem a t. képviselő urat. Arról, hogy az ügyvédje nem tartotta szükségesnek őt értesíteni, nem tehetek. Gaal Gaszton : üizikai lehetetlenség volt képviselő ur ! Szijj Bálint : A házszabályok 215. §-a alapján kérek szót. Elnök : A szó a képviselő urat megilleti. Szijj Bálint : T. Nemzetyülés ! Amikor a múlt hó 7-én gróf Teleki Pál ministerelnök ur indítványára a Nemzetgyűlés elnapoltatott, az ülés berkesztése után Pákozdy András képviselőtársam hangosan azt kiáltotta a teremben, hogy menjünk a falura és kérdezzük meg választóinkat. Erre a túlsó oldalról Virter képviselő ur azt kiáltotta vissza maró gúnnyal, hogy »a falura kapálni, kapálni !« Mi földmives-képviselők mindjárt tudtuk, hogy ezt a gúnyos megjegyzést hozzánk adresszálta. Ez a gúnyos megjegyzés nem azért fáj nekünk, mintha mi talán szégyenlenők, hogy a mesterségünkhöz a kapálás is hozzátartozik, hanem fáj az a rosszindulatból származó leszólás, mely kisgazda képviselőtársaim lekicsinylését célozta. Megnyugtathatom Virter t. képviselőtársamat, hogy én nem szégyenlem azt, hogy már 42 év óta, amióta az iskolát kijártam, sokat kapáltam, sőt kis vagyonom egy részét is szinte ugy kapáltam ki a földből, nem szégyenlem azért, mert ezáltal szaporítottam az adóalanyokat, tehát a köznek is használtam vele. Virter t. képviseőltársam sem tudna megélni egy napig sem anélkül, hogy valami olyan dolgot ne élvezzen, ami a kapálással vonatkozásban van. Pl. az asztalára kerülő ételek elkészítéséhez szükséges zsír is a kukoricakapálással kezdődik. Én ugyan nem tudom, hogy t. képviselőtársamnak mi a foglalkozása, . . . (Zaj a baloldalon. Halljuk! Halljuk! jobb felől.) Elnök : Csendet kérek, képviselő urak ! Igazán nem járja, hogy ha az elnök szólni kíván, nem tud, mert a képviselő urak zavarják. (Helyeslés.)
