Nemzetgyűlési napló, 1920. IX. kötet • 1921. március 21. - 1921. május 12.

Ülésnapok - 1920-182

354 A Nemzetgyűlés 1S2. ülése 1921. évi április hó 27-én, szerdán. társaságban (Felkiáltások: Nincs zsidó!) egyes üzleti vállalatok érdeke érvényesül. Engedelmet kérek, nem lehet egy vállalatnak odaadni az egész piacot monopólium gyanánt. Az állam nem lehet hizlalója egy ilyen vállalatnak. Az állam nem adhat ilyen nagy előnyöket, kedvezéseket, hogy az egész piacot, az egész tőzsdét szinte bérbeadja annak a vállalatnak, amelynek a kezében lesz a Magyar Távirati Iroda. Én leszegezem, még ha a destrukció vádjával illet is a ministerelnök ur, hogy én ezt sem állami érdekből nem tartom célravezetőnek, sem pedig erkölcsi, morális szempontból. (Elénk tiltakozás a ház minden oldalán. Felkiáltások : Ugyan! Ugyan!) Nem tartom erkölcsi szempontból helyesnek, hogy az állam legfontosabb szervét a privát spekuláció kezére juttassuk. (Zaj.) Miután aggodalmaimat a ministerelnök ur eloszlatni nem tudta, ezek után természetes, hogy válaszát sajnálattal nem vehetem tudomásul. Elnök : A ministerelnök urat illeti a szó. Gr. Bethlen István ministerelnök : T. Nemzetgyűlés! Egész röviden kivánok reflektálni a t. képviselő ur által felhozottakra. 0 most már oda módosítja azt a vádját, hogy a Magyar Távirati Iroda 11,700.000 korona szubvenciót kap, hogy ezt az összeget a Magyar Távirati Iroda és a többi hasonló vállalat és a külföldi hírszolgálat együttvéve kapja. Drozdy Győző : Tessék megnézni a beszédemet ! Gr. Bethlen István ministerelnök : Fel fogom olvasni a t. képviselő ur beszédét. (Olvassa.) »Ez természetesen nyilvánvalóan szintén csak sajtócélokra szolgálhat«, t. i. ez a pénzösszeg, »így meg lehet állapítani, hogy összesen 11,700.000 koronát fordit az állam arra, amit a múltban, Nagymagyarország idejében 12.000 koronával végzett el.« A t. képviselő ur egy perccel azelőtt mondta, hogy a Magyar Távirati Iroda 12.000 koronát kapott, természetes tehát, hogy azt a 11 milliót is osak erre vonatkoztathattam. (Ugy van !) Ami a másik kérdését illeti, hogy én 65 alkalmazottat soroltam fel és hogy abban talán nincsenek benn a kéményseprők és más alkalmazottai a Távirati Irodának : legyen nyugodt, hogy benne vannak a központban alkalmazott összes tisztviselők. Drozdy Győző:." Nem muszáj mindenkinek a központban dolgozni. Gr. Bethlen István ministerelnök: A t. képviselő ur azt mondta, hogy a Wiener Telegraphen Companiera nézve teljes beismerésben vagyok. Ennek ép az ellenkezője áll, mert hiszen azt mondtam, hogy épen Eckhart sajtófőnök ur volt az, aki a Wiener Telegraphen Compagnienak addig élvezett kedvezményeit az egész vonalon beszüntette. Drozdy Győző: Tehát volt kedvezménye! Gr. Bethlen István ministerelnök : De nem ő csinálta! (Derültség.) Ami a börzére vonatkozó megjegyzéseit illeti, azokra azért nem reflektáltam, mert a t. képviselő ur nem mert ebben a kérdésben nyilt sisakkal fellépni és nem mert ebben a tekintetben konkrét vádakat formulázni. Drozdy Győző : Itt vagyok ! Gr. Bethlen István ministerelnök: De kész vagyok erre is a válasszal. Megtörtént tényleg november hó 17-ikén és később más esetekben is, hogy délelőtt, félórával a tőzsde megnyitása előtt, az a hir terjedt el a tőzsdén, hogy a magyar korona Zürichben 1.40-es árfolyammal indult. A helyes árfolyam 1.20 volt. A hamis hir hatása olyan erős volt, hogy a dollár egyszerre 500-ra, az arany 1300-ra esett, és a többi értékek is kivétel nélkül pillanatok alatt érzékeny árfolyamveszteségeket szenvedtek. Ezzel kapcsolatban a Pester Lloyd november 18-ikán reggel a tőzsdéről szerzett autentikus információ alapján megállapította, hogy a Magyar Távirati Iroda a kérdéses napon ugy, mint mindenkor, hivatalosan a helyes árfolyamot közölte és hogy ezen helyes árfolyam további visszaéléseket haladéktalanul megakadályozott. Ennél erősebb cáfolatot erre nem mondhatok. (Ugy van!) Ami végül a t. képviselő urnák azt a megjegyzését illeti, hogy privát spekulációnak akarjuk a Magyar Távirati Irodát odadobni, ez ellen tiltakozom azoknak az uraknak a nevében, akik ezen hazafias feladatra vállalkoztak, (Elénk helyeslés.) és akikben én — és azt hiszem, minden magyar ember — garanciát látok arra, hogy épen spekuláció kezébe ne kerüljön a Magyar Távirati Iroda. (Elénk helyeslés és taps.) Elnök : Kivan az interpelláló képviselő ur még szólni? Drozdy Győző : Hiába beszélnék. (Élénk derültség.) Elnök : A vitát berekesztem. Következik a határozathozatal. Felteszem a kérdést : Tudomásul veszi-e a t. Nemzetgyűlés a ministerelnök ur válaszát Drozdy képviselő ur interpellációjára, igen vagy nem? (Igen!) Igen. A válasz tudomásul vétetett. (Felkiáltások a jobboldalon : Ellenpróbát !) Kerekes Mihály: Ha nem mondta senki, hogy nem, minek akkor ellenpróba ! (ZajJ Elnök : Méltóztassék csendben lenni ! Következik az interpellácók előterjesztése. Ki van soron ? Birtha József jegyző: Bozsik Pál! (Felkiáltások : Nincs itt !) Szabó József ! (Zaj. Halljuk !) Elnök : Kérem a képviselő urat, terjessze elő interpellációját. Szabó József (budapesti) : T. Nemzetgyűlés! Interpellációmat három héttel ezelőtt jegyeztem be az interpellációs-könyvbe, még az előző kormány idejében, azonban akkor a húsvéti szenzáció annyira lefoglalta a Nemzetgyü-