Nemzetgyűlési napló, 1920. IX. kötet • 1921. március 21. - 1921. május 12.

Ülésnapok - 1920-181

A Nemzetgyűlés 181. ülése 19, uj határt, uj valutát jelentve, a középkorba vetett minket vissza. így nem lehet európai közgazdasági politikát csinálni, (ügy van! ügy van !) annál kevésbé lehet, mert ennek következménye az az óriási munkátlanság, amely Amerikában, Franciaországban, Belgiumban és Angliában irtózatos tért hódított, (ügy van ! ügy van !) Mert mi történt ? Itt volt egy nagyszerű Európa és Amerika, berendezve óriási gépekkel. Ezek a gépek ós az azokat kiszolgáló munkások ma is dolgoznak, a portéka megindul, de nem talál fogyasztót azért, mert a gépek nem hitték el azt, hogy tiz millió embert megöltek, aki hiányzik, és nem hitték el azt, hogy a közgazdaságnak mesterséges akadályai vannak, amelyek miatt a nagyhatalmak portékája nem tud idejönni, mesterséges akadályai, mert vonatunk nem megy a szomszédaink felé, levelek sem mennek. Már többször megkérdeztem : olyan gyenge lábon állanak-e a szomszéd államok, hogy egy magyar levél már felborítja őket? (Derültség.) Nagyon furcsa ez előttem, azért azt mondom, hogy a valutabarrikád lerontása, a gazdasági szabadság felé menetel Európának és Amerikának érdeke. Ha azt akarják, hogy képesek legyenek élni, hogy ne fenyegessék sztrájkok, fogyasztási piacot kell teremteni, fogyasztás pedig csak egy lehet. A fogyasztási piac első feltétele a közös pénzrendszer, Ha olyan távolságban mint Budapest és Bécs 200 százalékkal ugorhat a valuta, itt semmiféle kalkuláció nem lehetséges, mert amint Amerika elindította a maga portékáját, itt már más pénzt talál. Ez az, ami elzárja Amerikát és egész Angliát s Franciaországot Közép-Európától. Ha ezen segíteni akarunk, akkor kell hogy egy közös pénzrendszer alakuljon ki és Magyarország most azon az utón van, hogy minden szomszédjának segítségére legyen. A közös pénzrendszer más, mint a frank-rendszer nem lehet, nemcsak azért, mert a győztes Franciaország ezen az alapon áll, hanem azért sem, mert Európa minden állama, a németet és a hollandust kivéve, ezen az alapon van. Ezen az alapon van a párisi frank, a belga frank, a svájci frank, és frank-alapon áll a líra, a lei, a dinár, a drachma. Amiről édesapám Hegedüs Sándor annyi könyvet irt, a latin pénzunió az, amely felé törekedni kell, hogy Európa közös fogyasztási területhez jusson és valahogyan meg tudjon élni, mert igy nem tud megélni. Sem mi, sem a győztes országok nem tudnak megélni. Ha azt akarjuk, hogy meg tudjunk élni, efelé kell mennünk. Es én világosan megmondom, hogy a frankvaluta felé akarunk menni. Hogy meddig jutunk, az nem tőlünk függ. Az függ a világ nagyhatalmaitól. Ha minket mindig megijesztenek, ha különféle jegyzékek jelennek meg, amelyek bennünket bántanak, akkor nem tudunk előrehaladni — az ő érdekükben sem — és nem tudunk fizetni. Nem lehet nagy a különbség e között az eljárás kö. évi április hó 26-án, kedden. 341 zött és aközött, minthogyha egy óriás megijeszt egy kis gyereket, hogy fizessen. Az nem fizet, hanem kitöri a frász. (Élénk derültség.) Nem lehet kívánni, hogy nyugodtan tudjunk dolgozni, ha folyton láthatatlan fenyegetések érnek bennünket. Mi nemcsak magunkért akarunk dolgozni, hanem becsületesen akarunk egész Európáért dolgozni, abban a hitben, hogy ami igazságunk lesz az az erő, amellyel segítségére tudunk lenni volt ellenségeinknek és barátainknak. Ezért van az, hogy fanatikusan hiszek abban, hogy a magyar pénzprobléma több mint közönséges financtörvények sorozata, az egy életképes ország megnyilatkozása. Hiszek abban is, hogy önök, amint eddig tették, engem és ezt a kormányt ezen a nehéz utón tovább is támogatni fognak. Nem lehet eltagadni, hogyha önök, amint remélem, egyhangúlag elfogadják ezt a javaslatot, akkor elmondhatják, hogy ez a sokat leszidott Nemzetgyűlés egy héten belül megcsinálta a két legnagyobb pénzügyi reformot, amely valaha Magyarországon történt : a vagyonváltság első részét és az önálló magyar valutát, amelynek születésnapját ünnepelhetjük. Ez kell, hogy Európában benyomást tegyen. Meggyőződésem az, hogyha látni fogják, hogy tisztességesen gazdálkodunk és békésen élünk, erről nem feledkezhetnek meg. Ha látni fogják, hogy Popovics Sándor aláírásával június minden hetén egy kimutatás jelenik meg pontosan arról, hogy mennyi pénzjegy van kibocsátva és mi annak a fedezete, akkor abból majd kettőt látnak : az egyik az, hogy pénzünket emelni akarjuk ezáltal, a másik az, hogy kétszeres erőfeszítéssel törekszünk hitelezőink kielégítésére, hogy megkapják valamennyien a pénzüket. Épen a vagyonváltság törvénnyé vallása után a befolyó első milliárdot arra fogom fordítani, hogy a magyar állam egy lejáró váltóját beváltsam, hogy a külföldi és itteni hitelezőknek az állami címletek után az 1919-es hátralékos kamatokat kifizessem ; sajnos, csak 3%-os alapon, mert többre nem telik. Ebből is látni fogják, hogy becsületes alapon dolgozunk, amíg minden hitelezőnket kielégítjük. A másik dolog, amire utalok az, hogy abból a kimutatásból ellenőrizhetik hitelezőink, — önök is egy bizottságban — hogy mennél jobban haladunk előre a vagyonváltságban, annál jobban fogy a fedezetnélküli pénz és növekszik a fedezett pénz. Mennél jobb lesz az arány, annál jobban fel kell mennie a magyar koronának, amelynek belső értékét félreismerték, mert az osztrák koronával volt kapcsolatban. Minden bankár, minden pénzügyi szakember ellenőrizheti, hogy a magyar pénzügyminister igazat mondott-e ? Hiszem, hogy ezt a tervünket keresztül fogjuk vinni. Ha pedig ezt a tervet keresztülvittük, ha megoldottuk a kérdést, amelynek megoldására vállalkoztunk, akkor ez nemcsak a magunk