Nemzetgyűlési napló, 1920. IX. kötet • 1921. március 21. - 1921. május 12.

Ülésnapok - 1920-181

338 A Nemzetgyűlés 181. ülése 1921. évi április hó 26-án, kedden. értelemben, hogy ha közben el akarnák adni az épületeket, nekünk elővételi jogunk van. E bérleti szerződés alapján köteles vagyok fizetni az épületekért és az egész berendezésért évenkint, nem — mint az egyik lapban van — 4 millió osztrák koronát, mert ezzel nagyon rosszul járt volna a bank, hanem 4 millió magyar koronát, azonban azzal a kikötéssel — és ez az összes intézkedésekben benn van, — hogy ez az összeg változik aszerint, amint emelkedik a korona értéke, vagyis mennél magasabban áll a korona, annál kisebb lesz a bérösszeg. (Helyeslés.) Ha tehát sikerül a korona értékét megkétszereznünk, akkor a bérösszeg két millió lesz. Ez belevág valutapolitikámba. Máskép nem szerződöm. Ez vonatkozik az épületekre. Átvesszük a szervezetet és a bank főtanácsának kinevezése már a kormányzó ur őfőméltóságánál van, ugy hogy ha minden sikerül, akkor ezen javaslat törvényerőre emelkedése után egyszerűen megkezdhetem az ezer és tízezer koronás bankjegyek kicserélését, és június elsején megkezdheti a magyar bankhivatal működését. Előbb azonban a pénz kicserélését indítom meg. A második vonatkozik a sokkal nehezebb üzleti részre. Itt a következőkben jutottam megegyezésre. Mi átvesszük az Osztrák-Magyar Bank u. n. ungarische Gresehaftsführungjának összes aktíváit és passzíváit. Ezt egész nyugodtan megtehetjük. Ez az u. n. magyar üzletvitel kezdődött 1920 január elején, amikor Magyarország már el volt szakítva. Itt csak magyar értékek vannak, és tudva azt a rendkívüli óvatosságot, mellyel az Osztrák-Magyar Bank lombardált, semmi kétségem nincs, hogy e tekintetben bennünket semmiféle veszteség nem érhet. Átvesszük ezenkívül a régi, 1920 előtti likvídálási tömegből azt, ami Magyarországot érdekli. A lombardokat szintén átvettem, azonban a hadikölcsön-lombardból csak azt, ami nosztrifikált papírra adatott, a nem nosztriíikáit hadikölcsönöket a magyar kormány nem veheti át. (Helyeslés.) Mi végül megegyezést létesítettünk a tisztviselőkre vonatkozólag és nyugodtan merem önök előtt, mint biráim előtt vállalni a felelősséget, ha ez a javaslat elfogadtatik. Ha a magyar törvényhozás a törvényjavaslatot elfogadja, ebben az esetben a pénzkicserélés minden rázkódtatás nélkül meg fog indulni és legföllebb az az izgalom lesz meg a közönségben, hogy uj pénz van. Ez nagyon jellemző. En ennek az izgalomnak, mely uj pénzünket várja, nagyon örültem. Az az izgalom, mellyel a közönség sürgeti a pénz kicserélését, nagy erkölcsi erőt jelent a jövendő magyar valutára nézve : azt, hogy nem félnek a magyar pénztől, hanem szeretettel várják, és ez az, amit én akartam és amit januárban megmondottam. (ËlénJc taps.) Januárban, azt hiszem 15-én, a budapesti Kereskedelmi Kamarába mentem és támogatást kértem ; s akkor megmondtam azt, hogy a legtöbb pénzügyminister ott tévesztette el a pénzkicserélést, hogy először is, az emberek féltek az uj pénztől s igy az devalválódott, másodszor a pénznek a társadalomba való bevezetése nagyon nehéz dolog. Tessék csak elgondolni, milyen nehéz egy uj savanyuviz bevezetése, vagy egy uj lap megindítása. Ennek az uj pénznek könyökkel kell utat törni, hogy elfoglalhassa helyét a közgazdasági életben. Ennélfogva ezt ugy kell megoldani, hogy a gazdasági élet vérkeringése meg ne zavartassék és hogy ami mindenütt előfordul, a pénzkicserélést ne kövesse egy drágasági hullám, mert ezt nem birjuk ki, először le kell törni a drágasági hullámot és fenn kell tartani azt az izgalmat, hogy a közönség várja, hogy jöjjön a magyar pénz, a jobb értékű magyar pénz. Ez az, amit a közgazdaságba bele kell vinni. Ezzel elintéztem a dolog formális részét s csak egyet kell még hozzátennem. Önök azt kérdezhetik talán, — bár nem kérdezik — miért mentem át csak az államjegyekre és nem a bankjegyekre. Azért, mert ennek ideje még nem érkezett el. Először a koronának stabilizálódnia kell, hogy bankjegyet csinálhassunk és én becsületesen működöm azon, hogy utódom, akit az én munkám után után az a dicsőség fog érni, hogy az önálló jegybankot fölállíthassa, azt mondhassa, hogy amit érte és utódaimért tettem, jól volt megtéve. En ezt az egész ideiglenes intézményt ugy épitem ki, hogy ez az épület gerince legyen az önálló jegybanknak, mely abban a pillanatban életbe is léphet, amikor a pénzügyi viszonyok és a nagyhatalmak megengedik. Akkor azután befejeztük az önálló magyar valuta felépítésének nagy művét. E tekintetben bátor vagyok jelezni, hogy Gratz t. barátommal, volt külügyminister úrral már február végén jegyzéket adtunk át a nagyhatalmaknak, a párisi nagyköveti tanácsnak, melyben arra kértük, hogy méltóztassanak a nagyhatalmak kijelenteni azt, hogy amennyiben a győztes hatalmak területén lakó bármely pénzcsoport ajánlatot tenne a magyar kormánynak arra, hogy felállít itt egy önálló jegybankot, vagy ahhoz segítséget nyújt és pénzt ad, ez a pénzösszeg ki lesz vonva a jóvátételi követelés alól. E tekintetben a tárgyalások még nincsenek befejezve. Párisi követünk azt jelenti, hogy magánúton a nagyhatalmak kedvezően fogadták előterjesztésünket, hiszen a francia és angol államnak is érdeke, hogy pénzt tudjak csinálni, mert máskép nem tudom kifizetni országom adósságát. Minthogy Ausztria is megkapta ezt a nyilatkozatot, meg vagyok róla győződve, hogy a nagyhatalmak e nyilatkozatot velünk szemben is megteszik, és akkor lehet majd foglalkozni az önálló jegybank gondolatával. Addig meg kell elégednünk ezzel az ideiglenesnek látszó, azonban a véglegesbe utat törő megoldással. Ezzel munkám formális részét elintéztem. Áttérek most a nehezebb és remélem érdekesebb részére, t. i. a pénzérték belső alakulá-