Nemzetgyűlési napló, 1920. IX. kötet • 1921. március 21. - 1921. május 12.

Ülésnapok - 1920-179

À Nemztgyülés 179. ülése 1921. évi április hó 23án, szombaton,, 309 Igyekszem meglehetősen rövidre, tömörre fogni az előadandókat, de mégis minthogy súlyos vádakat hangoztattam, méltóztassék megengedni, hogy azokat igazolni törekedjem. (Halljuk ! Hall­juk!) Ezen az értekezleten, amelyről már többször megemlékeztem, előadta a kormánybiztos ur, hogy ő elődjéhez hasonlóan üzletbarakkokat akar a város főterén létesíteni. A bizottság azt mon­dotta, hogy erre már nincs semmi szükség, meit a tüzkárosult üzletek az előző barakkokban el­helyezkedtek és most nem rentábilis ez az épit­kezés, azért nem kívánatos, hogy a kormánybiztos­ság ilyenekre költse a tüzkárosultak javára szánt pénzt. Nyugodtan távoztunk erről az értekezletről abban a meggyőződésben, hogy elfogadta ér\ élé­sünket. Másnap azonban a gyöngyösi városi kép­viselők, akik a város ügyeit intézik, földmivesek­akiket több évszázados tradíció füz a parlamentá­ris gyakorlathoz, meglepődve látták, hogy munká­sok szedik fel az aszfaltot a város egyik főterén. Megkérdezték, hogy mit akarnak és azok erre azt felelték, hogy a kormánybiztos utasítására teszik ezt. Megjegyzem, hogy a telek magáé a városé és afölött semmi joga nem lett volna a kormánybiz­tosnak rendelkezni. Epen aznap képviselőtestületi ülés volt és az egyik földmives képviselő — t. i. a szőlőpiacot érintette ennek a térnek elfoglalása — nagy haraggal kérdőre vonja a polgármestert, hogy mi történik ott. A polgármester azt mondja, hogy ők nem javasolták, illetőleg ellenezték, hogy ott barakk létesüljön, de ugy látszik, a kormány­biztos ur a bizottság véleménye ellenére mégis keresztül viszi akaratát. Erre a megharagudott képviselőtestület egy talán nem eléggé helyes határozatot hozott, azt t. L, hogy a városi tanácsnak kötelessége még karhata­lommal is megakadályozni saját területén ezt az építkezést és saját területének elfoglalását. A város ipolgarmestere természetesen nem vett, mert nem is vehetett igénybe karhatalmat, egyszerűen át-' küldötte ezt a határozatot a kormánybiztos úrhoz, ezzel végezve a határozat leközlését (olvassa) : »Teljes tisztelettel kell kérnem a kormánybiztos urat ez ügyben a további súrlódások elkerülése cél­jából is, hogy a szóbanforgó építkezést beszüntetni és intézkedéséről engem értesíteni kegyeskedjék.« A kormánybiztos ur ugy intézte ezt el, hogy visszaküldte a polgármesternek az egész levelet. . . Sziráki Pál : Még jó, hogy szét nem tépte ! Bozsik Pál : . . . és a hátlapjára ezt irta : minthogy az általam megkövetelt eljárási módoza­tot ez a levél nem fedezi, visszaküldöm és az épít­kezést megteszem. Ha nem tetszik, tessék az én közvetítésemmel appellá^i a belügyministerium­hoz. Ugyanakkor az akkori kerületi kormánybiz­toshoz, Almássy Sándorhoz egy másik levelet irt, amely másolatban szintén birtokomban van, ahol ezt irja : Minthogy őt Gyöngyös város képviselő­testülete folyton akadályozza tervei végrehajtá­sában, kéri, hogy a városi tanács és közegeinek .autonómiáját a kerületi kormánybiztos függessze "feb Ugy látszik, erre a levélre aludt egyet, mert a következő nap ujabb levelet irt a polgármester­nek már békülékeny hangon, mert mig az előbbi levélben egyszerűen csak polgármester urnák szól a cimzés, itt már azt irja, hogy nagyságos dr. Puky Árpád polgármester urnák. Ebben magyarázni igyekszik eljárását különböző jogi érveléssel, amely érvelésről maga Fáy helyettes államtitkár ur mondotta volt, hogy egy sem állja meg helyét. A következőkép végzi ezt a másik levelét (ol­vassa) : »Más alkalommal ilyen kérdéseknél fordul­jon hozzám a városi képviselőtestület és tanács szakszerű felvilágosításért, akkor nem lehet őt illetni a tudatlanság vagy a felettes hatósága iránti tiszteletlenség vádjával.« Tehát egyenesen tudatlannak és a felettes hatósága iránti tisztelet­lenség bűnében levőnek mondja a képviselőtes­tületet és a városi elöljáróságot, midőn az a saját birtokát és jogait védelmezi. Ezzel csupán arra Kívántam rámutatni, hogyan élesítette ő Ki a helyzetet a város vezető közegehel. Ezek az üzletbarakkok felépültek ott. Hogy meny­nyire igazunk volt, t. i. a véleményezőbizottuágnak és magának a képviselőtestületnek is, amidőn min­den erőnkkel feleslegesnek, hiábavaló kiadásnak mondottuk ezt a tüzkárosultaK szempontjából, bizonyítja az, hogy hat ilyen barakk épült fel, de ezek közül csak egybe akadt egy tüzkárosult zsidó üzletes, a többit vagy uj (ízleteseknek, vagy pedig Gyöngyösre újonnan költözötteknek kellett ki­adni, tehát ezekre tényleg semmi szükség sem volt. A kormánybiztosnak az lett volna a feladata, hogy szabályozza Gyöngyös épitkezésést. Erre nézve csak egy kis tükörképet akarok mutatni. Egy alka­lommal egy városrendezésre hivatott nagyobb területen, az úgynevezett vásártéren, amelyet szin­tén szabályosan kellett volna beépíteni, két na­gyobb bérházat építtetett anélkül, hogy ezt szaba­tosan kijelölte vagy Gyöngyös szabályozási tervébe beillesztette volna. Gyorsan kellett építkezni, egyszerűen lecsöppentette mintegy az égből ezt a két nagy házat oda. Azt hiszem, nem kell építési kormánybiztos, ha Gyöngyös újjáépítése ennyire rendszer nélkül történik. Egy másik eset, amidőn semmibe sem vette Gyöngyös város autonómiáját, saját területe fölött való rendelkezési jogát, az volt, amidőn egy vál­lalatnak, valami Gyöngyösi Cementáru Részvény­társaságnak a város telkére adott bérletet, épít­kezési engedélyt anélkül, hogy a város hozzájárult volna, és az tényleg felépítette ott a maga helyisé­geit. Megjegyzem, hogy ez a vállalat — a bécsi Relia-cég vette meg — teljesen zsidó és bécsi vál­lalat. Azt mondottam, hogy anyagi károkat is oko­zott Gyöngyösnek a kormánybiztos. Egy-két szó­val akarom megemlíteni, hogy a Gyöngyös mellett ' levő kőbányákban a régi kormánybiztosság ipar­vasutat építtetett a kőbányák tulajdonosa szá­mára és egyúttal szerződést kötött vele, hogy annak fejében, hogy a kormánybiztosság a sajátjából

Next

/
Thumbnails
Contents