Nemzetgyűlési napló, 1920. IX. kötet • 1921. március 21. - 1921. május 12.

Ülésnapok - 1920-178

274 A "Nemzetgyűlés 178. ülése 1921. évi április hó 22-én, pénteken. van az adótörvényeknek, mert a sikeres adórendszernek ez egyik alapja. De természetesen alapja a nemzet anyagi teherbirása is. Az anyagi teherbirás irányában, hogy az adópolitika sikeres lehessen, az nem egyedül a pénzügyminister dolga, mert hiszen az államigazgatás igen kis területére van szpritva, hanem az az összkormányzat dolga lenne, hogy gazdasági életünket is ugy felsegitse, annyira megtömje a zsebeket, vagy legalább ne soványitsa meg, hogy a pénzügyminister ur még mindig találhasson. Igenis az értéktermelést minden vonalon fokozni kellene, és addig is — mert hiszen egyelőre ennek igen nagy akadályai voltak, úgyszólván vis major ; állott az útjában — egy másik bevételi forrásról kell gondoskodni, a takarékosság bevételeiről. Ebben az irányban is nagy biztositékokat emiitett és nagy fogadalmakat tett a pénzügyminister ur, bár e tekintetben — hogy őszintén megmondjam — nem látom, hogy politikáját teljes következetességgel keresztülvezette volna, mert hogy a kisgazdaministeriumot megszüntette, amely kisgazdaminist erűm eltartása nem került többe mint — mondjuk — amennyit kitesz két rendőrségi legénynek fizetése, az ilyen kis mutatós spórolások természetesen nem sokat érnek, (Egy hang a jobboldalon : Az autókat megszüntette !) hanem az ő bátorságával — mert még a tehetségénél is inkább van szükség az ő erélyére és az ő bátorságára — mindenütt el kell nyúlnia az ő kezének oda és ott megtakarítani mindent, ahol csak lehet, mert ma legnagyobb bevételeink egyike a takarékosság lehet. Ezt a politikáját tehát természetesen folytassa. Drozdy Győző : A karhatalom egy milliárdba és milliókba kerül ! Rupert Rezső : Az én principiumom az egész politikában az, hogy a nemzet fizikumát kell megmenteni. Természetesen nem azt értem ezalatt, mikor a kiméletlen takarékosságot emlitem, hogy itt talán az ország tisztviselői karával, a közalkalmazottakkal szemben bizonyos szűkmarkúság nyilvánuljon meg, hogy az ő bőrükre, az ő rovásukra menjen ez, Ennek az államnak feladata csak az lehet, hogy megmentsen minden élő magyart, megmentsen bármilyen áldozatok árán is, mert abban a menekült tisztviselőben is, abban a katonatisztben is, aki ma foglalkozás nélkül maradt, magyar embereket látok. Budaváry László: Ezek az igazi magyarok! Rupert Rezső: A kevés magyarság egyik atomját látom bennük, ott látom családjukat, feleségüket, gyermekeiket, ezeket nekünk meg kell mentenünk és ezekről gondoskodnunk kell még áldozatok árán is. Tehát nem azt értem, hogy itt, ahol a magyar lelkek, a magyar fizikumok megmentéséről van szó, hogy itt legyen az állam szűkmarkú, hanem azokon a területeken, ahol luxusról van szó, mert méltóztassék elhinni, t. pénzügyminister ur, mi is látjuk, nem az én hivatásom megmondani, mert megmondhatom, kötelességem is volna megmondani,, de van akinek még nagyobb kötelességei vannak, a pénzügyminister ur, neki kell megtalálnia, hol vannak azok a luxus stációk, melyek azok a luxuskiadások, amelyeket igenis meg kell szüntetni, mert különben az ország teljesen tönkremegy, mert különben tényleg elmegy a polgároknak a kedve az adózástól. Mi az országot tényleg meg akarjuk menteni, luxusdolgokra azonban semmit sem akarunk költeni. Végtére mi mindent a nép javára, a nép érdekében, a valódi közszükségletek céljaira akarunk áldozni és én legalább nagy szomorúsággal, szenvedéssel és fájdalommal látom, hogy másoknak más a felfogásuk. Vannak, akik azóta, mióta a nagy bajba belekerültünk, egyebet sem tesznek, mint folyton azon tanácskoznak, akiknek azon fáj a fejük, hogy a szolgaságnak melyik formáját válasszuk és melyik formáját választván a szolgaságnak, kiket tartson el az állam anélkül, hogy azokra az ő önkormányzati életében igazán valami szükség volna. Megmenteni elsősorban az országot : ez lehet a mi feladatunk. Ëpen azért, hogy meg lehessen menteni ezt az országot, szeretetre, összefogásra van szükségünk és nem gyűlöletre. B. Szterényi József: Ez ugy van! Rupert Rezső: A nemzeti eszme és az összes vallások mind arravaló, hogy bennünket szeretettel egyesitsenek és semmikép el ne válasszanak, mert ha nagy időkben és egyáltalában mindig a szenvedés a társadalmaknak, az országoknak hatalmas épitőköve, mondhatom, hogy épen olyan hatalmas épitőköve a szeretet is. Nekünk mindenkire szükségünk van, a csecsemők karjára is, szükségünk van tehát arra, hogy itt végre teljes társadalmi béke legyen, hogy minden magyar sziv összeforrjon és ne éleztessenek ki a szociális ellentétek sokszor hatóságilag is, még luxuskiadásokkal is. Mert ezen a téren az a különös, hogy az ilyen szociális ellentétek kiélezésére még luxusköltségeket is forditunk. Van szerencsém figyelmeztetni az igen t. pénzügyminister urat, hogy itt van pl. egy nagy luxuskiadásunk, a politikai internálótáborok. Méltóztassék ezeket szétkergetni, hadd menjenek haza dolgozni, eltartani feleségüket és gyermeküket és ne legyünk kénytelenek megint a magyar nép millióival ezt megfizettetni, azokat keservesen megadóztatni azért, hogy ezeket az embereket, akikből sohasem lesz ott jobb ember, visszatartsuk, akik azonban visszatérve a maguk munkájához, megtérhetnek, és ha nem térnek meg, sohasem árthatnak nekünk, mert hála Istennek, a mi belső rendünk teljesen szilárd. Ne legyünk kénytelenek ezekre is az adót fecsérelni és a dolgozó embereknek is ezzel is kellemetlenségeket, ezzel is bosszúságot okozni. Budaváry László: Az ártatlanokat szabadon kell bocsátani, de a gazemberekért kezességet vállal-e ? Most is sokan futkároznak ! Elnök: Kérem Budaváry képviselő urat, ne méltóztassék folyton közbeszólni !