Nemzetgyűlési napló, 1920. IX. kötet • 1921. március 21. - 1921. május 12.

Ülésnapok - 1920-178

268 A Nemzetgyűlés 178. ülése 1921 eső időben történt, amidőn az addigi kisipari akció teljesen beszüntettetett és holmi tönkrement gyárak segélyezése, feltámasztása címén alapítottak képzelt szövetkezeteket. Hogy csak egy-kettőt említsek t. képviselőtársamnak, van Bükszádon Erdélyben egy üveggyár, mely évtizedekig üresen állott, nem volt üzemképes állapotban ós akadt egy igen előkelő üvegdiszitő műiparos, aki szeretett volna ipartelephez jutni. Mi történt tehát? Kinevezték a a bükszádi üveggyárat szövetkezetnek és adtak hozzá megfelelő támogatást. Egy másik példa. Kecskeméten volt egy gépgyár, melynek szüksége volt segítségre. Mi történt? Kinevezték a gépgyárat szövetkezetnek ós adtak neki százezrekre menő segélyeket, a szövetkezetek cimén. Nem terhelem a t. Nemzetgyűlést tovább a példákkal, csak hivatkozom Korányi t. barátomra, mint a Központi Hitelszövetkezet akkori vezérigazgatójára, ő igazolhatja, hogy igy jöttek létre azok a nagy hiányok, amelyek körülbelül hétmilliót tettek ki. E mellett az objektivitás követeli annak elismerését is, hogy mi az ipari szövetkezetekre tényleg ráfizettünk körülbelül két-két ós félmillió koronát; rá kellett fizetnünk, ez volt a leckepénz. Ezt akkor teljesen el is intéztük, az országos iparalapból adtuk ugyanis azt a dotációt, mely az OKH veszteségének kiegyenlítésére szükséges volt. Méltóztatik tehát látni t. Nemzetgyűlés, hogy áll a szövetkezeti ellenségeskedés dolga ezen az oldalon, ami az én személyemet illeti. És ha. Schandl t. képviselőtársam azt mondja, hogy kidobtuk a kétszáz milliót az ablakon, amely — mint méltóztatott látni — negyven év alatt 47 millióra redukálódott — akkor legyen szabad az ő kioktatására és a Ház tájékoztatására megjegyeznem, hogy a mi eltávozásunk után az akkori kereskedelemügyi minister szintén be akarta igazolni, hogy meddő volt a mi áldozatunk az iparfejlesztésre, felvételeket készíttetett saját közegeivel és az eredmény az volt, hogy az a 47 milliós áldozat, amelyet negyven év alatt kifizettek, évi 400 milliót meghaladó uj termeléssel gyarapította az ország ipari termelését. Ha Schandl képviselő ur számítását erre is alkalmaznám, akkor 40 milliard évi termelés áll szemben az ő húszmilliárd áldozatával. (Mozgás.) Ezekben felelve Schandl t. képviselőtársam állításaira, méltóztassanak most már megengedni, hogy az ipar és kereskedelem vagyonváltságának törvényjavaslatával kapcsolatban röviden foglalkozzam magával az iparral és kereskedelemmel is. (Halljuh! Halljuk,) foglalkozzam vele a ministerelnök ur programmbeszéde kapcsán, aki a múltról szólva az ipar és kereskedelemről rendkívül lesújtó, elitélő nyilatkozatot tett, a jövőről beszélve pedig próféciába bocsátkozott, mely prófécia — mint majd látni méltóztatnak — elhibázott vagy legalább is hiányos. évi április hó 22-én, pénteken. Én, aki a legteljesebb mértékben a ministerelnök ur programmja alapján állok ós kész vagyok az ő támogatására, aki pártonkívüli állásomban is legmesszebbmenőleg kívánom támogatni, ismerve egyéniségét és felfogását, ha beszédjének ezt a két részletét kiragadom, erkölcsi kötelességet teljesítek azon múlttal szemben, mely mögöttem áll, mely egész közéleti működésemben az ipar és kereskedelemmel volt kapcsolatos anélkül, hogy bármily anyagi vonatkozás fűzött volna valaha is az iparhoz vagy kereskedelemhez, erkölcsi kötelességet vélek teljesíteni épen azon kapcsolatnál fogva, melyben vele voltam, hogy kellő világításba helyezzem a ministerelnök ur múltkor elhangzott szavait. Amikor a ministerelnök ur igazán meghatóan, szépen, következetesen és helyesen a jövőt a múlt alapjára helyezi, a jövőben követendő politikájának alapjául a múlt hibáktól mentes bázisát veszi, amikor ezen beszéd során a Bachkorszak következményeiről és a középosztálynak a gazdasági téren tanúsított idegenkedéséről beszél, a következőket mondja (olvassa) : »Ennek az eredménye az lett, hogy a kereskedelem, az ipar, a vállalkozás, a pénzügy olyanok kezébe került, akik a nemzet érzésével nem voltak és talán részben ma sincsenek még ugy összeforrva, mint ahogy az helyes és kívánatos volna.« Majd amikor próféciába bocsátkozik és a jövőt látja maga előtt, hogy miképen alakul ki a jövő Magyarország, azt mondja : »Ha én a jövőbe nézek, két pillérét látom a nagy és erős Magyarországnak, az egyik a kultúrában kifejlett, gazdaságban erős kisgazdaosztály, a másik pedig a keresztény magyar intelligencia«. (Ugy van! jobbfelöl.) T. Nemzetgyűlés ! Méltóztassék megengedni, hogy erre rövidesen, az időszabta tömörséggel reflektáljak. Óriási tévedés azt hinni, hogy az agrár irányzat — és természetes, hogy Magyarország a múltban sem követhetett más polititikát, mint okos agrárpolitikát... Gaal Gaszton : Sohasem csinált, csak hirdette ! B. Szterényi József : ... nem követhet a jövőben sem más politikát, mint egy erősen megalapozott, okos agrárpolitikát, mert hiszen ez karaktere az országnak a mai eldaraboltságában és... (Zaj. Elnök csenget.) Bocsánatot kérek, a ministerelnök ur programmjába vette. Én a ministerelnök urat komoly férfiúnak és politikusnak ismerem s ha ő ezt programmjába vette, biztos vagyok benne, hogy — ha lesz ideje — meg is fogja csinálni. Én tehát nem azt kifogásolom, hogy agrárpolitikát akarunk követni. Ezt kell követnünk. Szabó István (nagyatádi) földmivelésiigyi minister : De nem egyoldalúkig ! B. Szterényi József: . ...de. nem szabad abba a hibába esnünk, — jól jegyzi meg a földmivelésügyi minister ur —hogy egyoldalú agrár-