Nemzetgyűlési napló, 1920. IX. kötet • 1921. március 21. - 1921. május 12.

Ülésnapok - 1920-177

250 A Nemzetgyűlés 177. ülése 1921. ezeknek a létkérdéseknek, mint magának a király1 érdesnek a megoldását. (Helyeslés half elől.) A királykérdésre nekem csak az az észrevételem, t. Nemzetgyűlés, hogy a királykérdés tulajdonképen nem is királykérdés, hanem egy nagy alkotmányjogi kérdés. Igaza van gróf Andrássy Gyulának megint abban, hogy igenis, ősi alkotmányunkat kell nekünk helyreállítani, mert hiszen az 1867. évi XII. te. összes következményeivel egyetemben megszűnt, és ebből az ősi alkotmányból, mint forrásból kell meríteni. Ez az alkotmányjogi kérdés lecsúszott tisztán királykérdéssé, sőt még lejebb, személyi kérdéssé. Sajnálom, hogy az 1920. évi I. te. 7. és 12. §-ában még azt sem állapítja meg, hogy milyen államformája van ennek az országnak. Mióta Magyarország fennálll, sohasem volt itt^ nincs ma sem és nem is lesz, hiszem, más, mint királyság. (Ugy van I) Ebben nincs különbség a királykérdés vitatok között sem. Ennek a kérdésnek személy szerinti megoldása szerintem sem a külpolitikai viszonyok miatt, amelyeket mindenesetre minden okos politikusnak figyelembe kell vennie, sem a belállapotok miatt ma nem lehetséges. Ezt a királykérdést tanulmányoztam, alapos tanulmányt folytattam, s meg is alkottam róla a magam véleményét, amely most nem tartozik ide. De az igen t. ministerelnök ur szives figyelmébe ajánlom, hogy talán venné revízió alá azt a kijelentését, hogy ezt a kérdést abszolúte nem akarja semmikép bolygatni. Abban én egyet értek vele, hogy ez ma sem az utcának, sem a népgyüléseknek a kérdése, mert ha ezt a kérdést előkészítés nélkül bedobjuk a köztudatba, (Zaj a baloldalon) akkor ebből még nagyobb zavarok támadhatnak. Hanem igenis ennek a kérdésnek nem a személyi részét, hanem a tárgyi vonatkozásait szerintem itt a Nemzetgyűlésben taglalnunk és tárgyalnunk kell, és pedig nem ugy, hogy ha jön egy incidens, akkor nagy háborgatásokat csinálunk, s ha jön egy másik incidens a másik oldalról, akkor jön egy interpelláció. Orbók Attila : Maga kiabál a legjobban ! Tasnádi Kovács József: Hivatkozom Deák Ferencre ebben a kérdésben, hiszen tisztán áll ez. 1835-ből van egy beszédkivonat, ott vannak az 1861-iki, az 1866-iki beszédei, ott van a Lustkandel-féle vita, ott vannak az 1867-iki beszédei. Ott van továbbá Szilágyi Dezsőnek 1900-ban elmondott több beszéde, amelyekben vitázott szeretett, érdemdús elnökünkkel is. Ez pláne nem is egy pártszempontböl való beállítás volt, mert nem is speciálisan erről a kérdésről vitatkoztak, hanem általánosan. Azután az 1723. évi I., II. és III. tc.-nek van törvényes magyarázata : az 1867." évi XII. te. Nem szükséges az, hogy itt doktriner jogászok jobbra és balra fejtsenek ki különféle, nem tudom milyen célzattal való véleményeket, mert hiszen a tudós professzor urakat nagyra becsülöm, azonban őket rendesen egyetlen eszme, egyetlen irányelv vezeti és összes érveiket ennek a szolgálatába állítják be. Az azonban biztos, kétségtelen I évi április hó 21-én, csütörtökön. tény, hogy ma már a közösséget Ausztriával senki sem akarja. Az is tény, hogy Magyarország függetlenségének állapotát beállottnak tartjuk. Ennélfogva mindenki, akár úgynevezett legitimista, — szerintem karlista — akár szabad királyválasztó, (Zákány Gyula közbeszól.) akár az én általam mondott nézeten, akár Zákány Gyula képviselőtársam által most hangoztatott nézeten is van ebben a kérdésben, — hiszen pártunk nem tette ezt pártkérdéssé — csak egyet lehet megállapítani : azt, hogy Budapestből senki sem akar ugródeszkát csinálni Bécsbe. Azonban a legérdekeltebb félnek Szombathelyen április 2-án kelt levelében meg van állapítva az, — és ezt, ahogy ma beszéltem gróf Andrássy Gyulával, ő is aláírja — hogy a karlistái, a pragmatika szankciónak azt a részét fentartják, amely egy és ugyanazon személynek a trónon való ülésére vonatkozik. Nem a területi birtoklást gondolják ők, mert azt megszűntnek tekintik, hanem az egy és ugyanazon személyi birtoklást. Hogy azután az u. n. legitimisták, amikor a pragmatika szankciónak az egy és ugyanazon személyre vonatkozó részét fennállónak mondják, emellett, hogyan gondolják megoldhatónak a külön magyar trón függetlenségének a kérdését, azt nem tudom, nem is vitatom, reájuk bízom. Ellenben legyen szabad a másik oldalnak figyelmét felhívnom arra, hogy kétségtelenül nekik is, nekünk is be kell látnunk azt, hogy ma bármily alakban, bárki által inszcenirozott királyválasztás nem eredményezhetne az országnak nyugalmat. (Ugy van! Egy hang a szélsôbaloldalon : Senki sem akarja I) Ha nem akarjuk, akkor igaz az, hogy a személyi részt ebből a kérdésből teljesen ki kell kapcsolni és odajutunk, amit én mondtam, hogy csak a tárgyi szempontokat, jogi és okos, politikus szempontból kell Magyarország létérdekében figyelembe venni. . . Orbók Attila : Akkor ne hozzák ide a személyt, ha ki akarják kapcsolni. Nyéki József : A személyt akkor be kell tenni spirituszba ! Somogyi István : Micsoda szamár beszéd ez ! Elnök : Nyéki képviselő urat ezért a kifejezésért rendreutasítom. (Zaj.) Nyéki József : Somogyi szamarazott ! Tasnádi Kovács József; Azt mondotta, tegnap Griger Miklós t. barátom, hogy nem baj, akárkit választanak is királynak, csak kautélákat állítsunk fel. Helyes, én ezt aláírom. Azokat a pontokat is elfogadom, amelyeket felolvasott ; ez nagyon okos és helyes dolog, de csak egy esetben, nevezetesen akkor, ha csak a magyar király áll szemben a magyar nemzettel, ha ezek együtt, egy törvényben kötelezik magukat, mert akkor ezeket kötelezi a törvény. De emlékeztetem Griger Miklós t. képviselő urat arra, hogy az 1848, március 15-én keletkezett vívmányt április 11-én V. Ferdinánd megerősítette, szentesitette, törvény lett belőle, esküt tett rá s mégis ugyanezt az Y. Ferdinándot a pragmatika szankcióban gyökeredzett jognál fogva elmozdították a trónról.