Nemzetgyűlési napló, 1920. IX. kötet • 1921. március 21. - 1921. május 12.
Ülésnapok - 1920-177
A Nemzetgyűlés 177. ülése 1921 irodalmi délutánokat fog nekünk rendezni. Ebben a gondolatban a ministerelnök nrnak a demokráciáról vallott különleges felfogása érvényesül : a kiváltságosak vezető szerepét összekapcsolja a tömegek bevonásával. Hát, t. ministerelnök ur, engedjen meg, de mi nem ezt kérjük a kormánytól. Méltóztassék a külügyi bizottságot összehívni, méltóztassék az elmúlt eseményekről, a külügyminister ur jövőbeni terveiről a külügyi bizottságot részletesen informálni; nem megkedveltetni, nem népszerűsíteni a kérdéseket, hanem módot nyújtani a külügyi bizottságnak és a Háznak arra, hogy a kormánnyal szemben a külügyi kérdésekben is a felelősségrevonás és ellenőrzés jogát gyakorolja. T. Nemzetgyűlés! Nagyon szívesen láttam volna, hogyha a ministerelnök ur a pécsi és baranyai kérdéssel is foglalkozott volna beszédében. (Ugy van! a szélsobaloldalon.) Nagyon kérem a ministerelnök urat, hogy necsak olyankor szálljon belénk a nemzeti öntudat, amikor a Habsburg-kérdésről van szó, hanem olyankor is, amikor a nemzet akaratát kellene érvényesíteni az elszakított területeket illetőleg. Milotay István: Ezt Belgrádban döntik el! Rassay Károly: A t. képviselőtársamnak talán vannak összeköttetései Belgrádban, forduljon oda ; mert nekem nincsenek. (Zaj a balés a szélsobaloldalon.) A másik kérdés, amit szerettem volna, ha a ministerelnök ur jobban kidomborított volna beszédében: az elszakított területeken lévő nemzetiségi kisebbségek megfelelő védelme lett volna. Ebben a tekintetben is végre a kormánynak minden diplomáciai eszközt és hatalmat kezébe kell vennie, hogy a kisebbségek jogait, a kisebbségek védelmét legalább a ránk kényszeritett békeszerződés keretében érvényesítsük. T. Nemzetgyűlés ! Itt bátor vagyok felhívni a kormány figyelmét egy körülményre. Mindig ugy beszélünk a nemzeti kisebbségekről, mintha csak elszakított területeinken élnének magyar testvéreink. (Halljuk ! jobbfelöl.) En ugy tudom, t. Nemzetgyűlés, — hisz ez köztudomású tény — hogy Ausztria területén is vannak magyar testvéreink. (Felkiáltások a középen: Emigránsok !) Balla Aladár : Száznyolcvanezer Bécsben ! Rassay Károly: T. Nemzetgyűlés! Talán mégsem lehet azt mondani, hogy akkor, amikor én Ausztria területén élő magyar kisebbségek védelméről beszélek, az emigránsokat akarom védeni. Amennyiben ez célzat volt, ezt a leghatározottabban visszautasítom ; ha pedig szellemesség volt, akkor nagyon gyenge volt. (Ugy van! a szélsobaloldalon.) Balla Aladár: Fürészszellemesség volt! Ez a legújabb destrukció,! Rassay Károly: En ugy érzem, hogy nekünk, mikor a kisebbség jogainak védelméről beszélünk, Ausztriában élő magyar testvéreink részére is biztositanunk kell a kisebbségi jogoévi április hó 21-én, csütörtökön. 239 kat, mert ha egyszer' ránkkényszeritették azt a trianoni békeszerződést . . . Ernst Sándor: Amerikában biztosítsák! Rassay Károly : Nem tudom, miért fáj Ernst t. képviselőtársamnak az, hogy én Ausztriában biztosítani akarom a magyarság jogait. Ernst Sándor: Mert ott kevés van! Balla Aladár: Hát csinálják meg! Rassay Károly: Azt hiszem, akármennyire kevés, a mi széttagolt állapotunkban minden megmentett magyar egy értéket jelent. (Ugy van ! Ugy van ! jobbfelöl és a szélsobaloldalon.) Barla-Szabó József: Ha Törökbálint nem kevés, akkor Ausztria sem kevés! Rassay Károly: Nem értem, hogy mikor egy igazán magyar nemzeti gondolatot akarok itt érvényesíteni, milyen okból ered ez az idegeskedés. (Ugy van! a szélsobaloldalon.) T. Nemzetgyűlés ! Befejezem beszédemet és megállapítom, hogy ezekben a kérdésekben olyan ellentétek vannak a ministerelnök ur felfogása és a mi felfogásunk között, hogy mi — bármennyire is, ismétlem, szimpátiával fogadjuk az ő személyét a ministerelnöki székben, mert hisszük, hogy különösen a konszolidáció és a jogrend szempontjából erőt fog tudni produkálni, — vele szemben mégis ellenzéki álláspontot vagyunk kénytelenek elfoglalni. Azonban én nem tudok megszabadulni attól a gondolattól, melynek beszédem elején is kifejezést adtam, hogy ez a kabinet tulajdonképen nem egy hosszú programm megvalósítására vállalkozott, hanem tulajdonképen egy választást előkészítő kabinet. Egy történelmi nevet viselő Bethlenről azt jegyzi meg a történelem, hogy roppant titoktartó volt. Egy angol diplomata, aki az ő élettörténetét megírta, azt írja róla, hogy olyan titoktartó volt, hogy még az ingét is letépte volna magáról, ha megtudta volna gazdájának szándékát. Hát a ministerelnök ur ezt a tulajdonságot nem örökölte, mert ha szavaiban nem árulta is el, de kabinetjének összeállításában, az elénk terjesztett programmban a választójogi és a többi alkotmányjogi kérdésekkel kapcsolatosan kilátásba helyezett álláspontjával, kétségtelenné tette, hogy ő a Nemzetgyűléstől függetlenítve magát, alkotmányos utón, választások elé akarja vinni az országot. (Elénk helyeslés jobbfelöl.) Rupert Rezső: Helyes, attól nem félünk! Balla Aladár: Mi is helyeseljük! Rassay Károly: En csak azért emiitettem ezt meg, hogy félreértés ne legyen, mert' ebben az egy célban az ellenzékiség dacára is találkozunk. (Ugy van! a szélsobaloldalon.) Igen t. ministerelnök ur ! Ez a Nemzetgyűlés túlélte magát ; (Ugy van ! a szélsobaloldalon.) túlélte magát azért, mert tudatosan, szándékosan lejáratták a tekintélyét. (Felkiáltások a balközépen. Ki járatta le ?) Balla Aladár: Pest megye! Zala megye! Törvényhatósági bizottságok !
