Nemzetgyűlési napló, 1920. IX. kötet • 1921. március 21. - 1921. május 12.

Ülésnapok - 1920-173

164 A Nemzetgyűlés 173. ülése 1921. évi április hó 6-án, szerdán. tatalommal és mint ilyen, a j og" fogalmával teljesen ellentétben áll. (Igaz! Ugy van! Mozgás. Elnök csenget.) ök mondották, nincsen jog a beavatkozásra, ellenben van kötelesség a be nem avatkotásra. ők állapították meg, bogy aboi valamely állam jogot vindikál magának arra, bogy valamely más állam ügyeibe beleszóljon, ott mindig arról van szó, hogy valamely erősebb fél körmönfont okoskodásokkal szépitse valamely gyengébb fél ellen irányuló merényleteit. (Helyeslés.) Csupa idézet ez, t. Nemzetgyűlés ! Az a fenkölt és nemes szellem, amely ezekben a nemcsak tudományosan hirdetett, de a gyakorlatban is a francia és angoi törbéneiem legkényesebb szakaiban alkalmazott elvekben megnyilvánul, volt az, amelyre ez a két állam joggal alapit ja igényét a »kis nemzetek védője«-nek magasztos címére. A nagykövetek tanácsának határozatából, amely minden szerződésen alapuló jog hiján — és más jog a nemzetközi viszonyok terén nincsen — belenyúlt Magyarországnak egy életbevágóan fontos kérdésébe, nem ez a fenkölt szellem sugárzik ki felénk ; ennek a nyugatról jött szélnek az eredetét, máshol a keleten, a Balkánon, kell keresni. (Helyeslés.) De kétségbe kellene esnem az emberi civilizáció jövője felől, ha szilárd bizalmam nem volna aziránt, hogy a másik, a liberális, a toleráns, a kisállamok jogai fölött őrködő Anglia és Franciaország győzelmesen fog ismét kiemelkedni azokból az eltévelyedésekből, amelyekbe az összes rut szenvedélyeket felkorbácsoló háború az emberiséget taszította, és akkor talán reánk, kicsiny és gyönge népre nézve is el fog érkezni az az idő, amikor tűrhető exisztenciára számithatunk és belső ügyeinkben saját uraink lehetünk. De azok a fenyegetések, fc. Nemzetgyűlés, amelyeknek az elmúlt héten kitéve voltunk, teljesen ellenkeznek azokkal az elvekkel is, amelyeket maguk azok az államok, kik azokat velünk szemben alkalmazták, állítottak fel abban a békeszerződésben, amelyet reánk kényszeritettek és amelyeknek hurka állandóan fojtogatja nyakunkat. Ez a békeszerződés a Népek Szövetségének egyezség-okmányát foglalja magában és ez az okmány, a nemzetközi jognak ez a legmodernebb alkotása és valóságos magna chartája, egyenesen kizár minden háborúval való fenyegetést. Ez okmány 15. cikke előírja, hogy minden olyan két állam között felmerülő vitás ügy, amely szakadásra vezethetne közöttük, a Népek Szövetségének Tanácsa elé terjesztendő. Részletesen körülírja azokat a feladatokat, amelyek ilyen esetekben a Népek Szövetségének Tanácsa által teljesítendő. A 12. cikk Idmondja, hogy egyik fél sem kezdhet háborút előbb, mint három hónappal a Tanács döntése után. A 16. cikk megállapítja, hogy aki az emiitett megállapodások ellenére a döntést háború utján keresi, azt ipso facto olyannak kell tekinteni, mintha háborús cselekményt követett volna el a szövetség valamennyi többi tagjaival szemben. Ez utóbbiak ez esetben kötelesek arra, hogy az ilyen állammal minden kereskedelmi és pénzügyi összeköttetést haladéktalanul megszakítsanak és saját állampolgáraik és a szerződést szegő állam polgárai közt minden érintkezést betiltsanak. A 17. cikk pedig kifejezetten kimondja, hogy ezek az intézkedések a két olyan állam közt felmerült vitás esetekre is vonatkoznak, amelyek közül csak az egyik, vagy egyik sem tagja a Szövetségnek. Azokat az államokat, amelyek nem tagjai a szövetségnek, fel kell szólítani, hogy a vitás kérdés megoldása céljából a szövetség tagjaira nézve megállapított kötelezettségeknek vessék alá magukat. Kérdeznem kelJ, t. 'Nemzetgyűlés, miként lehetséges az, hogy oly államok, amelyek büszkén szerepelnek a Népek Szövetségének eredeti tagjai sorában, amelyek tehát ezeknek az elveknek megalkotóiként szerepelnek, miként fenyegethetnek ez elveknek arculcsapáséval háborúval ? (Igaz ! ügy van ! Taps half elől és a középen.) Nem félnek-e ezek az államok attól, hogy az ilyen eljárással maguk rontják le azt a nemes célzatú alkotást, amelyre oly sokan, milliók és milliók, egy jobb jövőbe vetett bizalmunkat alapítjuk ? Nem, t. Nemzetgyűlés, az a szellem, amely a múlt héten velünk szemben megnyilvánult, nem lehet állandó. Nem felelhet meg maradandóan a civilizáció mai állapotának, hogy egy kis nemzetet teljesen lefegyverezzenek és ellenállásra képtelenné tegyenek, hogy azután a szerződésen alapuló leghalványabb jognak tökéletes híjával, a szerződésen alapuló, saját kezdeményezésükre létrejött elvek tökéletes figyelmen kivül hagyásával, megfosszanak még attól a lehetőségtől is, hogy a magunk, fájdalom, igen szűkre szorult otthonában, ugy rendezkedjünk be, ahogyan ez a magyar nép felfogásának, óhajainak és gondolkodásának megfelel. (Igaz! Ugy van! Taps halj elől és a középen.) Nekünk ez ellen nincsen fegyverünk, amelyet azonnali sikerrel való kilátással alkalmazhatnánk, de azért, t. Nemzetgyűlés, nem tartom magunkat védteleneknek, mert velünk van a jog és az igazság, velünk vannak az európai civilizációnak állandóan vissza nem szorítható nagy érdekei és ezekkel a mi oldalunkon, ha pillanatnyilag gyöngék vagyunk is, történeti perspektívában nézve a dolgok fejlődését, erősebbek vagyunk azoknál, akik nem ezekre a fegyverekre alapitják jövőjüket, hanem csak a pillanatnyi hatalmi konstellációkra támaszkodva erőszakot gyakorolnak velünk szemben. (Igaz ! Ugy van !) Ezekkel a megjegyzésekkel, t. Nemzetgyűlés, ugy hiszem, tartoztam a magyar nemzet önérzetének és méltóságának. (Helyeslés és taps balról és a középen.) Ha ezt az önérzetet, ezt a méltóságot, itt benn az országban egymás közt meg tudjuk óvni, akkor az, t. Nemzetgyűlés, tényleg meg van óVa, mert kívülről jövő erőszak azt, még ha eredménnyel jár is, nem érintheti. Nem azok után fognak bennünket odakünn erkölcsileg értékelni, hogy milyen helyzetben vagyunk és mit kell ebben a helyzetben eltűrni, hanem aszerint, hogy ebben