Nemzetgyűlési napló, 1920. IX. kötet • 1921. március 21. - 1921. május 12.
Ülésnapok - 1920-170
130 A Nemzetgyűlés 170. ülése 1921 akkor le az álarccal és félre a felháborodással, tessék ezekre a kérdésekre felelni... (Felkiáltások : Kik a tagjai?) Ugron Gábor : Etetjük mozikkal azokat, akik Erdélyt elvették! (Zaj.) Rassay Károly : Es hogy méltóztassék meglátni, hogy mennyivei erre az egy gondolatra van felépítve az egész rendelet, leszek bátor két körülményre felhívni a t. Nemzetgyűlés figyelmét. Méltóztatott hallani, hogy emiitettem, hogy az alaprendeletben ki volt mondva, ós a Ház nagyon helyeselte, hogy külföldi ne kaphasson mozgóképszínházra engedélyt, sőt olyan jogi személy sem, amelynek az igazgatóságában külföldi egyén foglal helyet. S ezt a helyes intézkedést siettek hamar visszavonni abban a pillanatban, amikor az Angol-magyar filmszínház részvénytársaság ezt követelte. (Félkiáltások: Hallatlan !) Sándor Pál: Ez nem botrány? Rassay Károly: A rendelet, amint méltóztatnak látni, igen elasztikus dolog volt, amelyet lehetett alakítani a pillanatnyi érdekeknek megfelelően. De van itt még valami, amire bátor volnék felhívni a t. Nemzetgyűlés figyelmét. Amikor elolvastam ezt a bizonyos alaprendeletet, láttam, hogy itt van szintén egy intézkedés, amelyet nem tudok megérteni. Azt mondja (olvassa): »Ha a belügyminister ur ezeket az engedélyeket meg nem ujitja, azok lejáratukkor az üzemre vonatkozó esetleges haszonbérleti szerződéssel együtt minden n kártérítésre való igény nélkül megszűnnek.« Őszintén megvallva, nem tudtam megérteni ezt a rendelkezést, mert közismert, hogy moziengedélyt haszonbérbe adni nem szabad. Nem tudtam megérteni, hogy miért csinálja ez a rendelet azt, hogy utólag egyszerűen legalizálja az ilyen szerződéseket. A főkapitány 23.641/1914. számú rendelete kimondja azt, hogy ha valaki haszonbérbe adja a moziengedélyt, azt azon minutában el kell venni tőle. (Helyeslés.) Szilágyi Lajos : Strohmann nem lehet ! Rassay Károly: Ezt olyan szigoruau betartották, hogy ha a férj meghalt, akinek a nevén az engedély van, még az özvegynek sem engedték meg, hogy a mozit tovább folytassa. Nem tudtam tehát megérteni, hogy mi tehát tulajdonképen ennek a rendelkezésnek a célja, hogy itt beleveszi és utólag mintegy legalizálja azt, hogy haszonbérbe is lehetett adni moziengedélyeket. Amikor közelebbről foglalkoztam a kérdéssel, megállapitottam a következő tényállást. Az angol-magyar filmipari részvénytársaság, amely 1920 első felében alakult meg, azzal kezdte működését, hogy körülbelül 15 mozgófényképszinházat bérbe vett. Sándor Pál: Aha! Rassay Károly : Elment a mozgófényképszinház-engedélyeshez... évi március hó 21-én, hétfőn. Berki Gyula: Kik az igazgatósági tagok? Ez érdekel! Rassay Károly : Méltóztassék nyugodt lenni, hogy nagyon jól össze van állítva, Stead ezredes van benne; azonban nem az a fontos, kik az igazgatósági tagok, hanem az, hogy a részvények kinek a kezében vannak. (Ügy van! TJgy van! a szélsőbaloldalon.) Sándor Pál: Egy botránnyal több! Rassay Károly: Elment tehát ahhoz a mozgófényképszinház-engedélyeshez és megkérdezte tőle, hogy mennyit jövedelmez az ő mozgófónyképszinháza. Az mondott egy összeget, százezer koronát, erre azt mondotta : rendben van, 150.000 koronáért bérbeveszem egy évre. Ugyanakkor kötött vele elővásárlási üzletet azzal, hogy egy év múlva ezt a színházat egy nagy összegért meg fogja vásárolni. Több szerződésben pönálét is kötött ki arra az esetre, ha nem fogja megvásárolni. Már most ez kellemetlen dolog, a valuta is eltolódott egy év alatt. Meg lehetett állapítani azt is, hogy a 15 mozgófényképszinház közül, melyek azok, amelyek rentábilisak, amelyekkel érdemes foglalkozni s melyek azok, amelyektől szabadulni kell. Ugron Gábor: Az a hét az! Rassay Károly: Akkor jött ez a rendelet, s hogy ne legyen semmi kétség, kimondotta, hogy ezek a haszonbérleti üzemszerződések, amelyek törvény ellenére jöttek létre, érvényüket vesztik. Nem is kellett volna talán vele foglalkozni és itt csak egy túlságosan fölösleges — ugy látszik angol — üzleti óvatosság működött közre, de kimondatott az is, hogy semminemű kártérítési igény ebből nem származhat. (Zaj.) Sándor Pál: Nem botrány ez? Nem szégyen? Rassay Károly: Már most az Angol filmszínház részvénytársaság abban a kellemes helyzetben van, hogy lesz neki hét mozgófónyképszinháza, amelyek mindegyike jó üzlet. Ezekre az üzletekre nézve azt fogja mondani a szerződő feleknek : uraim, nagyon sajnálom, én nem fizetek, mert nem a ti jogotokon ülök itt benn, hanem az uj saját engedélyem jogán, mert hiszen a ti engedélyeteket visszavonták s a minister ur kiadta nekem az én uj engedélyemet. Itt van a rendelet, te köteles vagy nekem kártérítés nélkül a helyiséget átadni ; a székekre, a gépekre s a vászonra nézve lehet velünk alkudni. Azt a nyolc mozgófényképszinházat pedig, amelynek engedélyét nem újították meg, mert nem volt alkalmas arra, hogy valami nagyobb üzletet lehessen belőlük csinálni, odaadták Nagy Péternek, Nagy Pálnak és így tovább, és ha most jön a régi tulajdonos és azt mondja a Eilmszinház Részvénytársaságnak : most pedig szíveskedjél megvenni 500.000 koronáért, vagy 600.000 koronáért, vagy amennyiért megegyeztünk, vagy pedig adj nekem pönálét, akkor azt fogja mondani : nagyon sajnálom, de az idevonatkozó szerződéseink mind érvénytelenné
